Gyaloggalopp a valóságból: Ilya és Emilia Kabakov építészeti rajzai

A világhírű orosz-amerikai művészpáros, Ilya és Emilia Kabakov építészeti rajzait mutatja be a berlini Építészeti Rajzok Múzeuma. A „totális installációikkal” ismertté vált, El Liszickijjel és Alexander Rodcsenkóval párhuzamba állított alkotópáros a teret és az épített elemeket gyakran használja eszközként, rajzaik viszont nem tervként, inkább önálló alkotásként értelmezhetőek. 

A nyolcvanas évektől emelt, valós méretű épített terekkel és a hozzájuk kapcsolódó társelemekkel, valósnak tűnő narratívával Ilya és Emilia Kabakov a konceptuális művészet úttörőinek számítanak. Munkáikon a fiatalként megélt szovjet valóság utópiái és kényszerítő valósága, a megálmodott álmok elérhetetlensége egyszerre köszön vissza. A szovjet mindennapok több évtizedes megtapasztalásából eredő irónia mellett Kabakovék munkájában a derű, a nehezen megteremtett saját valóság öröme is folyamatosan jelen van.

Ilya Kabakov 1957-ben, a Szurikov Művészeti Intézetben szerzett képzőművészeti végzettséget, majd relatív jólétben, gyerekkönyv-illusztrátorként dolgozott Moszkvában. Lassan épülő elégedetlenségét saját örömére, a fióknak készülő rajzokban fejezte ki. Miután 1965-ben Olaszországban kiállították egy sorozatát, négy évig nem kapott munkát, és csak álnéven dolgozhatott. Ez nem tartotta vissza attól, hogy – bár fenntartotta az érdemes grafikus álcáját – további munkákat hozzon létre, és többedmagával elindítsa a „moszkvai konceptualizmus” néven elhíresült, hivatalosan soha el nem ismert mozgalmat, amely a szocializmus dilemmáival és csalódásaival foglalkozott. 

A konceptualizmus irányába történő elmozdulás a nyolcvanas évekre installációk készítéséhez vezette Kabakovot. „Az ember, aki soha nem dobott ki semmit” című munkájában például személyes, apró holmijait szedte össze. A mindennapi tárgyak használata ezt követően vált jellegzetessé munkájában, a kezdeti kisebb méretű installációk pedig növekedni kezdtek, és nem sokkal később járható, valós méretű terekké terebélyesedtek. Az 1982-1984-es, több szobából álló „Az ember, aki az űrbe repült a lakásából” című installáció a kiegészítő, három narrátor által előadott szöveggel és az űrbe vezető útvonalat mutató diorámával már tulajdonképp totális installációnak tekinthető.

Kabakov első komoly szólókiállítását a nyugaton a grazi Kunstverein rendezte 1985-ben. Két évvel később művészeti ösztöndíjat kapott Ausztriába; ettől az időtől kezdve több-kevésbé nyugaton élt, mígnem a New York melletti Long Islanden telepedett le. 

Emiliával, aki művészeti tanácsadóként és kurátorként dolgozott New York-ban, 1988-ban kezdtek együtt dolgozni. Mindketten a hadiipara miatt zárt városként működő Dnyipropetrovszkban születtek (ma Dnyipro, Ukrajna), és még gyermekkorukból ismerték egymást. 1992-ben házasodtak össze és művészpárosként folytatták együttműködésüket. Közösen alkotott installációik száma, amelyekhez minden esetben papírvázlatok is készülnek, mára a kétszáz környékén jár.

A berlini múzeum aktuális kiállítása a Kabakovok skicceinek és rajzainak sajátos válogatása. Láthatóak az egyik első közös munkához, az 1992-es kasseli Documentán bemutatott A vécéhez készített rajzok, az 1995-as velencei képzőművészeti biennálén bemutatott Vörös Pavilon rajzai, valamint az esseni Zollverein területén ma is álló, két szinten 61 kisebb installációt tartalmazó Projektek Palotája vázlatai. Meg nem valósult munkák, például a Guggenheim számára tervezett Vertikális Opera, vagy a New York-i Whitney Museumnak papírra vetett Bukott Angyal rajzai ugyancsak szerepelnek. A munkák többsége nem előkészítő rajzként, hanem a hosszú gondolkodási folyamat egy-egy önállóan is értelmezhető állomásaként értelmezhető.

„A reneszánsz alatt a művészek mindennel foglalkoztak” – szögezi le Emilia Kabakov a kiállításhoz készült, rövid videóban. Ez a múvészpáros munkájára is jellemző: installációikban a legapróbb tárgynak, de a közöttük megjelenő térnek is szerepe, jelentése van. Elképzelt alanyaik aprólékosan felrajzolt életét szélesítik társadalmi narratívákká, kritikává, vagy alkalomadtán csak egy-egy anekdotává; egyszerre teremtenek és dokumentálnak. 

 

In the Making: Ilya & Emilia Kabakov. From Drawing to Installation. A Tchoban Alapítvány. Építészeti Rajzok Múzeuma kiállítása (10119 Berlin, Christinenstraße 18a). A tárlat 2019. október 17. – 2020. február 23. között látogatható, a múzeum nyitvatartási idejében (hétfő-péntek 14-19h, szombat-vasárnap 13-17h).