Nézőpontok/Kritika

Ha a volt Chemolimpex házat lebontják, vége a világnak....

2010.08.02. 10:41

Nem csitulnak a kedélyek a Bécsi utcába tervezett beruházással kapcsolatban. Ezúttal Csontos Csaba ragadott tollat és juttatta el ezzel kapcsolatos véleményét szerkesztőségünkbe.

A Bécsi utcában a Kristóf tértől a Harmincad utcáig, öt meglévő épület bontását és a helyükre tervezett irdatlan építmény megvalósítását meg kell akadályozni!

A meglévő beépítés és az épületekkel körülvett terek, a Kristóf, a Martinelli, az Erzsébet és a Vörösmarty tér harmonikus, kiegyensúlyozott együttes, amely jelenleg is méltó és közkedvelt színtere a belváros életének.

A területről fontos leszögezni, hogy műemléki jelentőségű, a világörökség része. Ehhez képest a városrendezési tervet odáig lazították, hogy tervtanács ítéletétől függően történetesen ezen a helyen „építészeti hangsúly képezhető”. Alig 20 ember folyó év június 30-án a július 15-én készült „jegyzőkönyv” szerint a műszaki tervek nélküli látványképek alapján azt ajánlotta az Építési Hatóságnak, adjon elvi építési engedélyt öt épület bontására a Kristóf tértől a Harmincad utcáig, köztük a védelemre érdemes volt Chemolimpex irodaházzal, és az ún. Fischer házzal, továbbá hogy épülhessen szint alatt 7.000 m2 személygépkocsi parkoló, térszint felett kb. 44.600 m2 üzlet, iroda, és kereskedelmi szállásférőhely, utóbbi a közkertnek ígért tetőkert felett ellebegtetett formában. (Megjegyzem a jegyzőkönyvön hitelesítő aláírást nem láttam, szövegezését alacsony színvonalúnak tartom, az opponencia pedig a szándéknak megfelelően minősítette le a Chemolimpex házat.)

Felhívom a figyelmet arra, hogy a hely b e  v a n  é p í t v e ! Erre az új építményre nincs szükség, azért építik, mert így a befektetés jobban kamatozik, mintha a tőke bankban lenne. Hamis az a beállítás, hogy bizonyos szempontból, pl. a tetőkert megvalósításával közös érdeket is képvisel.

Elfogadhatatlannak tartom, hogy:

  • alapos tanulmányozás nélkül és műszakinak nem nevezhető tervek, tolmácsolt prezentáció alapján, 20 fő ilyen döntést hozzon és az Építési Hatóság magát ennek megfelelően elkötelezze,
  • az éppen megvalósított belvárosi főutcába nagy tömeget vonzó „fejlesztést” vizionálnak a végrehajtott forgalom-csillapítással ellentétesen,
  • hogy a budapesti tető-táj máig meglévő hierarchiáját, harmonikusságát és cizelláltságát egy nagy és idegen épülettel gorombán megzavarják,
  • az országos főépítész és a MÉSZ választott tisztségviselői, akik jelen voltak, nem tiltakoztak  a leghatározottabb módon a rombolás ellen egyfelől, másfelől a túlépítés és következményei ellen,
  • az egyik kerület polgármestere és főépítésze egy ilyen akciót támogasson, ahelyett, hogy a befektetői szándékot a közvetlen közelében megoldandó tényleges feladatra próbálná irányítani, említem először a Martinelli teret, (ahol bontandónak vélem a templom testéhez ragasztott épületet), másodjára a Kossuth Lajos utcát, méltatlan állapotát javítandó,
  • Budapesten építési/építészeti akciók keletkeznek egyes kifejezetten rangos épületek, közterületek ellen, ahelyett, hogy átgondolt cselekvés történne a leromlott, vagy a figyelemre nem méltatott (külső) területrészek felemelésére építés-közlekedés-közmű együttes kezelésében,

Úgy vélem, ez a terv sztáriroda-termék, nem értelmezi, nem érti és nem méltányolja a helyet, ahová építeni készül, csak saját nagyszerűségéről van meggyőződve. Az is meggyőződésem, hogy néhai Gulyás Zoltán műve nagyságrenddel  rangosabb, mert léptékhelyes, arányos, részletgazdag, a tehetség  ihletett megnyilvánulása, arra érdemes hogy megóvjuk.

Budapest, 2010. július 29.

Csontos Csaba