Ha nem tudod elmagyarázni, nincs is
”Mielőtt rátért a konkrét tervek, vagy a már megvalósult épületek bemutatására, arra hívta fel a figyelmet, hogy egy projekt csak akkor létezik, ha a tervező képes másoknak is elmagyarázni tervét. Azaz, ha képtelen vagy elmagyarázni másoknak, akkor nincs is.”
David Zahle szombati előadásán jártunk
Európa egyik leginnovatívabb építészeti irodája - leginkább így szoktak nyilatkozni a koppenhágai Bjarke Ingels Group-ról, azaz a BIG-ről. Akik ott voltak a Kortárs Építészeti Központban, David Zahle, a BIG vezető építészének előadásán, azoknak a megújuló, napjainkban igen hangzatos jelző mellett, a humoros és bátor sokkal jellemzőbbnek bizonyult.
A BIG alapítója, Bjarke Ingels az OMA-ban kezdte, mint Rem Koolhaas egyik munkatársa. Ezt a PLOT építésziroda követte, ahol ismét együtt dolgozott Julien De Smedt-tel. Bjarke Ingels számos nyertes építészeti és formatervezői pályamű által lett nemzetközileg is elismert, szembetűnő jellemzője a játékosság, a kísérletezés és a fentebb már említett humor. 2004-ben a Velencei Biennálén megkapta az Arany Oroszlán díjat, és a VM házaiért (VM Houses) elnyerte a Forum AID díját.
David Zahle, a két évvel ezelőtt alakult BIG vezető építésze. Az iroda máris a közfigyelem középpontjába került, például a shanghaji hotellel vagy a megmászható koppenhágai felhőkarcolóval. Utóbbi tervezésében Zahle is részt vett.
A Kortárs Építészeti Központban a tervek bemutatása mellett, amiket egyébként mindenki láthat a BIG nagyszerű honlapján, az építész attitűdje uralta az estet. És ez, legalább annyira fontosnak bizonyult, mint maguk a tervrajzok.
Először is kicsit közelebb hozva az alkotómunkát és a csapatot, rámutatott arra az evidenciára, hogyan működik a 21. században egy stúdió. A különböző fázisokon dolgozó munkatársak egy-egy gép mögött szöszmötölnek, miközben tulajdonképpen csapatmunkáról van szó. Látszólag evidencia és közhely ezzel kezdeni egy zömében építészeknek és építészhallgatóknak szóló előadást, de kicsit mélyebbre tekintve két dologról is árulkodik Zahle felvezetője. Egyfelől a csapat- és alkotómunka fontosságát mindig és mindenütt ki kell hangsúlyozni, definiálni, leosztani a feladatokat, de közösen kell megélni a nehézségeket és az eredményt vagy eredménytelenséget. Használni egymást és megélni az alkotók közötti áramlásokat. Másfelől csak számunkra annyira evidens, hogy egy építész előadását minden bizonnyal zömében építészek hallgatják. Pont ez a gond: az előadó, azaz az építész, aki biztosra veszem, hogy szeretné, ha szakmabelieken kívül mások is érdeklődést mutatnának munkái és gondolatai iránt, általában kísérletet sem tesz arra, hogy bemutassa terveit olyanoknak, akik kiesnek ebből a körből. Zahle, mert nem itt él, feltételezte, hogy vannak laikusok is a hallgatóság között, nem egy szakmai prezentációt hozott magával. És milyen jól tette.
Mielőtt rátért a konkrét tervek, vagy a már megvalósult épületek bemutatására, arra hívta fel a figyelmet, hogy egy projekt csak akkor létezik, ha a tervező képes másoknak is elmagyarázni tervét. Azaz, ha képtelen vagy elmagyarázni másoknak, akkor nincs is. Kacagás a KÉK-ben, pedig ez nem vicc, véresen komoly és az építész hozzáállásának origója kéne hogy legyen. Mert kinek is épülnek a házak, kikötők, felhőkarcolók, stadionok, színházak? Bizonyára nem az építészeknek, a hozzáértőknek vagy a város vezetőinek csupán, hanem azoknak az embereknek, akik azon a helyen rendezkedtek be hosszabb vagy rövidebb időre. Tehát mindenkinek. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenkit meg kell győzni, és minden egyes emberrel el kell fogadtatni egy készülő tervet, de ennek a fordítottja sem életképes.
Az építész, így Zahle is a lehetőségek rabja, hiába a sok utópisztikus terv, ha nem kell senkinek. A BIG egyik Koppenhágába tervezett épülete például pénzhiány miatt nem valósult meg, de jöttek a kínaiak és a 2010-es sanghaji világkiállításon láthatjuk majd, igaz, a kínai befektetők is nyomot akarnak hagyni; az eredetileg sem decens terv, ha lehet, még formabontóbb lesz. Aztán a nagy kedvenc, legalábbis a KÉK atmoszférájából ezt érzékeltük, a Super Harbour ötlete: minek az a rengeteg kikötő Dániában, legyen inkább egy, mesterséges sziget és egyben logisztikai központ, a balti-tengeri részen. Így felszabadulna megannyi építési terület és kikötő. A hétágú csillag alapúnak tervezett sziget a feledés homályában maradt volna, ha ismét nem jönnek a kínaiak... Zahle nem hagyhatta ki azt a poént, hogy így valószínűleg ötágú csillag alapú lesz majd a sziget.
Az ötletesség csúcsa, a Koppenhágában még folyamatban lévő projektjük, az ún. Clover Block, amit egy olyan focipálya köré terveztek, amit kutya futtatásra és hobbifocizásra használnak az emberek. Az apartmanok a zöld terület, a pázsit és a futballpálya feláldozása nélkül épülnek meg.
Biczó Gabriella
