(a három helyről – ülve egy negyedikben – Kamarás Bálinttal beszélgettem, ilyesféle kérdéseket tettem fel neki: volt-e, milyen volt az az üzleti koncepció, ami meghatározta az egyes munkák karakterét? mennyire befolyásolták az építészeti kialakítást a célcsoportra, az üzletmenetre vonatkozó elképzelések? mi lehet a belső terek tervezésének a drámája – és az etikája?)
Az itt látható munkák mindegyike esetében teljesen önálló volt a tervezési folyamat, a hely karakterétől a végleges tervekig az építészek kezében volt minden döntés. Ritka eset, hogy a megrendelő kész üzleti koncepcióval rendelkezik a munka kezdetén, így az első próbálkozások többnyire a saját fiatal kor ismert vagy idealizált tereit szándékoznak újrateremteni. Ebben a párbeszédben az építészek feladata túlnő a környezet megtervezésén: olyan karaktert, avagy rendszerek esetében felismerhető arculatot kell teremteni a helynek, ami saját drámájával nem csak a látogatóit ejti rabul, hanem aktív háttérként megmozgatja a másik oldalt – hatással van az üzlet irányítására is.
Furcsa szabadság ez: mentes a szokásos bürokratikus folyamatoktól, ugyanakkor a megrendelők éppen azt a területet engedik át – többnyire jóval kevesebb prekoncepcióval, mint egy ház esetében – ami a saját létezésük egészen közvetlen környezetét határozza meg: a testük és az épület közötti tér talán rugalmassága, üzletek esetében idegensége miatt tűnhet könnyebben kezelhetőnek, ideiglenesnek.
A belsők tervezése valahol a tér- és díszletépítés közötti skálán mozog, bár ma ezek a kategóriák egyre inkább keverednek. Mindkét alaphelyzetnek megvan a saját igazsága, és ezek egymással nem feltétlenül vannak kapcsolatban. A díszlet illuzorikus jellege és az e mögötti szándék, jelképrendszer minden esetben fontos tényező.Önmagában a tér vagy a felület szépsége semmit sem jelent, nem teszi vonzóvá a helyet, sőt, néha éppenséggel túlságosan zárt, 'post' hatást kelthet, mint a Patrióta esetében azt néhány vendég érezte. Az ábrahámhegyi klubnál viszont éppen ez – a díszlet értelmezése – volt az alkalmas eszköz az induláskor nagyon is direkt tárgyi szimbólumrendszer átformálására. Mindhárom projekt esetében a koncepciót meghatározó tényező a falfelület és annak borítása, kialakítása volt.
Patrióta lokál, Veszprém
Jazzlokál, esti programokkal és koncertekkel, a lassan országos hírű Syrup club (www.syrup.hu) egyik rendszeres előfordulási helye. Az egyetlen kifogás a belsővel kapcsolatban az volt, hogy 'túl szépre' sikerült: a szokásoshoz képest kiugró minőségű lokált a célközönséghez képest kicsit felülpozicionálták, és bár jazz-klubként nagyszerűen működk, sokan jó ideig idegenkedtek tőle. A hangulat alakításában meghatározóak a vörös-arany tapéta színei, illetve a pácolt fa részletek és a rozsdamentes acél szelvényekből tervezett lámpatestek. Ez utóbbiakat táncos alkalmakkor síneken félre lehet húzni. Az applikált díszletek helyett a látvány gazdagságát inkább ezek a részletek illetve szerkezetek hozzák létre.
Tervező építész: Fodor István, Kamarás Bálint
Munkatárs: Ásztai Bálint, Kovács Gergely
Fotó: Kovács Gergely
Sörpince, Veszprém
Az előző helytől teljesen eltérő funkciójú helyiség, sörözőként (és mivel terasza is van) jóval populárisabb a teljesen zárt terű jazzklubnál. Itt a meghatározó alaphelyzet a pince kialakítása és hangulata volt, az ehhez kapcsolódó képzettársításokkal. A sötétbarna festésen végigvonuló világos csíkokat kézzel készítették a kivitelezők és a majdani vendégek, eképpen is erősítve a kötődést a helyhez. A fiatal kivitelezők a kezdetektől fogva ráéreztek a tervezői koncepcióra, ami a végeredmény magas színvonalán is látszik.
Tervező építész: Fodor István, Kamarás Bálint, Nóbik Orsolya
Fotó: Kovács Gergely
Pécsi Dohánygyár Üdülő és Tréningközpontja, Ábrahámhegy
A volt szocialista vállalati üdülő épületét a cég magyar helyi vezetése alakította át nemzetközi tréningközponttá, hogy az épületet egész évben hasznosítani tudják és alkalmassá váljon külföldi vendégek fogadására is. Ez utóbbiak, de a Balatonnál szokásosan meglóduló lélek miatt is kifejezett kérés volt a hely 'magyaros' kialakítása. Így a közös koncepció kialakításakor a tervezés alapproblémája lett ezen definíció és a kifejezés értelmezési tartományának körüljárása, a kézműves hagyományoktól a szokásos kocsikerék-szimbolikáig. Ez egyben alapvető kommunikációs kérdés (mint a Patrióta lokál esetében is): hogyan lehet eljuttatni a megrendelőket az utóbbiaktól a jelképek közös értelmezésén keresztül azok átértelmezett felhasználásáig. A fő közösségi helyiségek – az étkező, a társalgó és a pinceklub – közül itt a pinceklub felületei kaptak sajátos jelentést a kézműves fonatú borítás alkalmazásával, ami egyben a fényviszonyokat is karakteressé teszi, és tagolja a teret.
Tervező építész: Kamarás Bálint, Nóbik Orsolya
Munkatárs: Ásztai Bálint
Fotó: Kovács Gergely