Hársfa Ház: Fejlesztőközpont sérült gyermekek számára Budaörsön – Módi Mariann diplomaterve
Módi Mariann MSc diplomatervében arra a problémára hívja fel a figyelmet, hogy bár sok esetben magától értetődőnek tekintjük az egyetemes tervezés alapelveiben a társadalmi felelősségvállalás fontosságát, a valóságban ez nem valósul meg kellő mértékben. A koncepciót a tervező szavaival mutatjuk be.
A központ célja, hogy a főváros elérhető közelségében biztosítson helyszínt a fejlesztésre szoruló gyermekek számára, mindezt olyan közegben, ahol az épület és annak környezete platformot biztosít sérült és ép gyermekek kapcsolatának közelítésére. Így támogatva és érzékenyítve a felnövő generációt, hogy a későbbiekben minél önállóbb életet élhessenek egy elfogadó társadalmi közegben.
Az itt kezelt gyermekek épen fejlődő sérültek. A legtöbb esetben képesek az önálló mozgásra, ám fizikai képességük korlátozottabb a saját korosztályukhoz képest. A diagnosztika és a fejlesztő foglalkozások célja, hogy ezen képességeiket formálják. A központ átfogó kezelést biztosít: cél, hogy ne csak egy életfázisban legyen lehetőség a fejlesztésre, hiszen sokszor párhuzamos, egymással összekapcsolódó folyamatokról van szó.
A tervezés során célom volt a gyermekek fejlesztéséhez szükséges valós igények feltérképezése és megvalósítása. Ezt az előzetes tanulmányt a 2020-ban készített TDK dolgozatomban elemeztem részletesebben: hogyan hatnak a színek, a formák és a különböző léptékek a motivációra és a fejlődés ütemére.
A választott helyszín: Budaörs. A közel 30 000 lakosú intenzíven fejlődő agglomerációs város jól kiépített infrastruktúrával rendelkezik. Számos jó minőségű nevelési- és oktatási intézménye végett gyerekbarát városnak tartom. A tervezési telek szomszédságában található Városi Uszoda és az azzal szembeni I. sz. Általános Iskola épülete megfelelő indikátor egy tömbrehabilitáció számára. Ennek tervezésekor a szabályozási terv által meghatározott zónákat vettem kiindulásként. Egy friss alvárosközpont megteremtését tűztem ki célul, melynek köszönhetően a város peremén lévő helyszín minden korosztály számára vonzó környékké válik.
A rehabilitáció során fontos volt, hogy a jelenleg aktív műhelyek továbbra is a tömbben tudják folytatni működésüket: ezen funkciók épületei a déli szegélyre áthelyezve zajszűrőként is funkcionálnak az autópálya közelében. Az iskolától délre elhelyezkedő mezőt sport és munkahely funkciókkal töltöttem fel. A kiindulási tömb centruma kulturális életnek ad helyet: kávézók, könyvtár, helyi termelők kisebb boltjai. Lakófunkciók kapnának helyet az északi részen, az utca túloldalához igazodva, kis-közepes méretű lakásokkal, melyek ideálisak az életkezdő fiatal párok, kisgyermekes családok számára. A lakó-zóna és a tervezési terület közötti helyszínre egy óvodát képzelek, melynek fő célja, hogy integrált nevelést adjon. Így az óvoda és a fejlesztőház összehangoltan tud működni, hiszen a délelőtti foglalkozásokra könnyedén át lehet hozni a gyerekeket.
A tömegformáláskor fontos szempont volt a környező épületek változatos léptékéhez való igazodás, valamint a tervezett közparkhoz és a meglévő ligethez való kapcsolódás. Ezenkívül a funkció is irányít: a gyermekek számára egy megismerhető, kisebb lépték az ideális. A tört ’U’ alakú épület a telek közepén helyezkedik el. A földszintes középső és déli épületszárnyak extenzív zöldtetővel zárulnak, az északi épületszárny pedig egy emelettel egészül ki, melyet alacsony hajlású tető fed. A világos vakolt homlokzatot a földszinten egy fa lécvázas homlokzatburkolat fátyolként ölel körül, mely befordul a belső udvarba is. Itt egy félpublikus játszótér került kialakításra, mely platformot biztosít sérült és ép gyermek találkozására, egymás megismerésére. A kertrendezés növényzete az északi telekrészen folytatja a szomszédos telek ligetes jellegét.
A gyermekek által használt terek – az univerzális tervezés jegyében – a földszinten találhatók: az előtérhez közelebb a diagnosztikai, a középső, és déli szárnyban pedig a mozgásfejlesztő termek. Utóbbiakhoz – a fátyol által vizuálisan elválasztva – különböző minőségű és nyitottságú privát kertrészek tartoznak. Ezek által a belső tér a természet fele oly módon nyit, hogy a figyelem zavartalanul tágul.
Fontos, hogy multifunkciós terek jöhessenek létre, hiszen egy-egy gyermek fejlesztését elősegítő módszerek különböző környezetet igényelhetnek. Emellett az egyéni fejlesztésnek kulcsfontosságú szerepe van, főleg a kezdeti szakaszban. Ily módon az alapvető készségek ekkor könnyebben és hatásosabban beépülnek. Az emelet alapvetően a szakemberek tere, ahol alkalmanként szakmai továbbképzések, valamint szülőkkel való megbeszélések is tarthatók.
A mozgásfejlesztő foglalkozások gyakorta nehéz megpróbáltatásai kedvét szeghetik a gyerekeknek, ezért cél volt egy olyan épület tervezése, mely külső és belső megjelenésében is barátságos, gyerekbarát, motiváló közeget teremt. Az intézmény látogatói számára a taktilis érzékek fejlesztése nélkülözhetetlen, mivel így közvetlen kapcsolatba kerülnek a környezetükkel. Érintés segítségével rengeteg információt szerzünk és ezek jelentéseinek azonosítása fejleszti a gondolkodást, a beszédkészséget és a logikus kapcsolatok, következmények felismerését.
Az előtérben a taktilis felületek mellett még könyvespolcokat, a folyosókon pedig ülőfelületeket alakítunk ki a falban. A színes falrészek barátságosabbá és vonzóbbá teszik a környezetet, ez is elősegíti a pozitív visszacsatolás kialakulását. A fejlesztőtermekben a koncentráció elősegítése érdekében a termek letisztult berendezésén van a hangsúly, hiszen sokszor a legapróbb téri rendezetlenség is a koncentrációs képesség jelentős csökkenéséhez vezethet. A közlekedők ezek ellenpontjait képezik: a szélesen hagyott folyosókialakítás egy állandó mozgásban lévő játszófelületet biztosít.
Úgy gondolom, építészként nem csupán tereket tervezünk, hanem platformot teremtünk. Megfelelő terek és belső téri elemek segítségével elősegíthető az integrált nevelés. Így az építészet eszközeivel csökkenhet a társadalmi szakadék, megvalósul az érzékenyítés.
Módi Mariann
Szerk.: Paár Eszter Szilvia
