A páneurópai építészeti platform, a New Generations együttműködésével kéthetente bemutatjuk a 2021-es Velencei Építészeti Biennále Magyar pavilonjában kiállító 12 építészeti praxist. A belgrádi MADA építészkollektívát, amely a 2012-es Velencei Építészeti Biennáléra állt össze, ma három fiatal tervező: Nikola Andonov, Aleksandar Ristović és Stefan Stojanović működteti.
A belgrádi MADA kísérletező műhelyként definiálja magát. Hézagmentesen mozogva az analóg és a digitális világ között, nagy figyelmet fordítanak a részletekre és az elemző gondolkodásmódra
Az interjút ez alkalommal is a New Generations által publikált eredeti formátumban közöljük.
Önmagunkat alakítani
A belgrádi MADA kollektívát egy nagyobb csapat hozta létre, akik a 2012-es Velencei Építészeti Biennálén Szerbiát képviselték a JEDAN:STO/100 című projekttel. A MADA filozófiáját alighanem a nevén keresztül a legegyszerűbb megérteni: a szerb „mada" szó (cirill betűvel мада) annyit tesz, „annak ellenére". Ez a nyitott végűségre vonatkozó célzás valójában azt az elvünket képezi le, miszerint a tervezési folyamat maga adja meg a válaszokat a feltett kérdésekre, önmagát alakítja.
Különböző léptékek és szerepek
A mindennapjaink a léptékek és szerepek közötti ugrálásról szólnak. Reggel még modellt építünk egy fontos nemzetközi kiállításra, ebéd után viszont már mindannyian egy nagyméretű lakóegyüttes tervein dolgozunk. A szellemi kihívások elől sosem hátrálunk meg – bízunk benne, hogy ez a hajtóerő a praxisunk frissessége mögött is.
Feladat saját magunknak
Hét év után a legnagyobb meglepetés a számunkra, hogy még mindig nem nevezhetjük magunkat hozzáértőnek egyetlen speciális szakterületen sem. De azt gondoljuk, hogy elég flexibilisen vagyunk, hogy a legkülönfélébb tipológiákkal és léptékekkel dolgozzunk. Hosszú távon szeretnénk függetlenek maradni – ha lehet, akár úgy, hogy a saját megbízónkká válunk. Türelmesen építgetjük az együttműködőkből, partnerekből álló hálózatunkat, és egyelőre kisebb dimenziójú vágyak megvalósításán dolgozunk.
Számolni a jövővel
A koronavírus-járvány arra tanított minket, hogy semmilyen eshetőségre sem lehet tervezni, de minden eshetőségre érdemes gondolni. Az utóbbi időben sokat agyalunk azon, hogy lehetne a tudásunkat és az ötleteinket termékké tenni, piacosítani. Az építőipar nyilvánvalóan komoly válsághelyzet elé néz, némi időbeni csúszással – alighanem erre fel kéne készülnünk.
Fordította és szerkesztette: Kovács Dániel