Hogyan tovább? Vagy leáll az egész?
Interjú Finta József építésszel, akadémikussal a Nyugati környékének tervezéséről, különös tekintettel a kormányzati negyedre, mely időközben eltűnt a képből.
Az interjú január 9-én készült, az MTI január 10-én tette közzé: ”Az alapvető cél, a rozsdaövezet rehabilitálása tehát nem változott, csak annak húzó beruházása, a kormányzati negyed tűnt el a képből – mutatott rá Görözdi György.”
Interjú Finta József építésszel, akadémikussal a Nyugati környékének tervezéséről, különös tekintettel a kormányzati negyedre, mely időközben eltűnt a képből.
Az interjú január 9-én készült, az MTI január 10-én tette közzé: ”Az alapvető cél, a rozsdaövezet rehabilitálása tehát nem változott, csak annak húzó beruházása, a kormányzati negyed tűnt el a képből – mutatott rá Görözdi György.” Lásd az interjú után olvasható összeállításban, a szerk.
ÉF: Miután a területbe beleesik Finta Stúdió által tervezett WestEnd, a Nyugati csarnokának másik oldalán pedig éppen most kezd épülni az Eiffel irodaház, amit a stúdióból Fekete Antal tervezett, ez a terület számotokra nem új. Milyen tervek voltak korábban az egyéb lépésekre, melyekhez csatlakozva hirtelen képbe jött a kormányzati negyed is. Hogy látod, mik a legfontosabb városfejlesztési kérdések, hogyan tud integrálódni az egész terület a várostestbe?
Finta József: Amikor a WestEndet elkezdtük tervezni, s azután hogy lezajlottak az amerikai partnerekkel a csaták, már előjött az a gondolat, hogy a Nyugati pályaudvar sínvilága, sínkanyonja teljesen kettévág két természetesen egymáshoz tartozó várostestet. Különösen a Terézvárosnak a helyzete végtelenül furcsa, hiszen az egyik oldalon ott van az Andrássy út, mely az ország, vagy a város legértékesebb útvonala piaci szempontból, és utána talán egy vagy két utcatömbbel kezdődik egy olyan szlömösödés, amely a Podmaniczky utcára eljutva már kriminális. Azt gondolom, hogy a belváros közvetlen közelében ez fenntarthatatlan.
Már a WestEnd mögötti platót a vágányok fölé valójában úgy terveztük, bár a szerencsétlen garázs rákerült, hogy valamikor ez a terület felülépítésre kerüljön, és erre egy új városrész épülhessen, illetve az akkori tervek szerint az állatkert és természetesen a Lehel út, Lehel tér, Vágány utca, Bulcsu utca, WestEnd zónájában, Demján Sándorék telkén irodák, lakások vagy a Westend II.
Abban az időben elég komoly egyeztetéseket folytattam Persányi Miklóssal, aki akkor, minisztersége előtt, az Állatkert igazgatója volt. Részletesen végigegyeztettük azt, hogy valójában az állatkertnek két lehetősége van, vagy kitelepül, vagy pedig fejlődik az adott helyén. A kitelepülések ellen szólnak a műemlékek, a Kós Károly alkotta és egyéb házak, ugyanakkor bővítésre ott nem elegendő, ha a Vidámpark területét hozzácsatolják. Tehát ezért gondoltuk, hogy a Ferdinánd hídig valójában az állatkert fejlődhetett volna ezen a felülépítésen, és az állatkert és a nyugati között pedig valamilyen sokcélú ifjúsági központ, kulturális centrum és természetesen a Podmaniczky utca mentén végig irodák, szállodák stb létesülhetnének. A tervezésnek volt több olyan fázisa, amelyet már Demján rendelt meg – már nem állatkert témában, mert az a gondolat már valahogy nem ment tovább. Volt benne egy csomó közösségi jellegű téma, és nyilván a piac számára is fontos építések, erre csináltunk több változatot, de hát ezek aztán különböző füzetekben leülepedtek.
Most a kormányzati negyeddel kapcsolatban természetesen többször előjött komolyabb formában a WestEnd II területe, amire most csinálunk terveket. Hogy most az egész területnek a jövője mi lesz, mert a kormánybejelentés szerint a tervezés nem áll le, csak átalakul – hogy ez most csak egy propagandafogás vagy egy trükk, vagy pedig komolyan gondolják, ezt nem tudom. Azt hogy Demján akarja ezt a fejlesztést, ez viszont biztos.
ÉF: És mi a véleményed magáról a kormányzati negyed elképzelésről?
F.S.: A kormányzati negyeddel kapcsolatban a véleményem, hogy beleilleszthető a területbe, amivel 2000 óta folyamatosan foglalkozunk. Ha ide egy új városközpont kerül, és hangsúlyozom, itt van a differencia a Janesch Péter / Kengo Kuma képviselte és a mi filozófiánk között, mi úgy gondoljuk, hogy egy nagyon-nagyon zöld, tehát szabad területekkel strukturált, promenádokkal, egyebekkel átszőtt, de valódi városközpont kellene hogy kinyúljon a Városligetig, a Hősök teréig, addig a zónáig, amit bekapcsolna a belváros életébe.
Janesch Péterék terve pedig az volt, hogy a Városliget nyúljon fel az Eiffel csarnokig. Ez egy nehezen feloldható ellentét közöttünk. Ebben benne van az is, hogy milyen elvek szerint tervezték ők a vágánysüllyesztéseket és miként terveztük mi a felülépítést. Azzal teljesen egyetértve, hogy egy szintbeli megvalósítás, tehát a vágányok süllyesztése és egy rákerülő új városközpont biztos hogy sokkal jobban összekötné a két területet. Viszont, talán az öreg koromból és az ilyen-olyan piaci ütések következtében úgy gondolom, hogy a 100 és 400 milliárd között lüktető többletköltséget a vágánysüllyesztésre nem fogja senki bírni, sem piac, sem kormány, mi ezért ragaszkodunk a felülépítéshez.
S arra gondoltunk, hogy a 8 méter magas plató mindkét oldalra, a Lehel tér felé és a Podmaniczky utca felé is olyan távolságban van ezektől az utaktól, hogy a 8 méterre való feljutást szinte észrevétlenül lehet megoldani. Nem igaz az az állítás, hogy ez a felülépítés nem szünteti meg a két városrész elvágódását, főleg azért nem, mert a legfontosabb két tengelye, ami kialakulhat, az Eiffel csarnok és a Városliget közötti hossztengely, illetve a Kodály körönd, Bajza utca, Szinyei-Merse Pál utca illetve a Lehel tér közötti széles zóna lenne a legfontosabb, ami összekötné az Andrássy út világát és a Lehel tér világát. Mi a pályázatunkat is erre a kettős tengelyre építettük, aminek része az is, hogy a Ferdinánd híd alagúttá váljon. Hozzá kell tennem, hogy ez a megoldás a WestEnd fejlesztésnek is jó, de nem ez a lényege, hanem az, hogy egy alagúttal, ami kétszer-háromsávos lehetne, jobban meg lehet oldani a Podmaniczky utcai csomópontot, mint például a Ferdinánd híddal, amelynek a le-felhajtó bajuszaival nem lehet mit kezdeni.
A szintbeli átkötéssel, amit Janesch Péterék javasoltak – miszerint a területet átvágná egy szintbeli 4-6 pályás út –, azért nem értek egyet, mert a bizonyos hossztengelyt, amiről beszéltem, elrontaná egy ilyen nagyon nagy forgalmú szintbeli átkötés. Fontosnak tartom tehát azt a lendületet, amely akár szintben, akár fölülépítéssel az Eiffel csarnokot összekötné a Városligettel, Állatkerttel, Hősök terével, a múzeumi negyeddel, és hogy ez ne legyen kettévágva.
Hogy a terület elején, a körút és a híd között kormánynegyed lesz vagy nem lesz, majd a politika eldönti. Szerintem nem lesz, de hogy ez a városrész meg kéne, hogy valósuljon, például piaci alapon, ez Budapest számára végtelenül fontos lenne. Mi a kormányzati negyed pályázaton ezért indultunk.
ÉF: A részletekből, amit elmondtál, teljesen nyilvánvaló, hogy főleg közlekedési problémák merülnek föl, tehát nem építészeti, hanem infrastrukturális fejlesztések. Komplikált rendszerről van szó, melyben van vonat, tömegközlekedés, autóközlekedés, közművek stb. Tulajdonképpen nem sok idő telt el a pályázat eredményhirdetése óta. Tőled mint II. díjastól, a terület ismerőjétől meg kell kérdeznem: a KVI mennyire fogta össze az egészet? Van-e felelős várostervező, aki ezeket a dolgokat egyeztetné és valamilyen módon kikristályosodna a megoldás. Úgy látom, hogy amíg ez nincs meg, addig sokszor neki lehet ugrani akár kormányzati negyednek, akár másféle munkának, de nehézségek fognak adódni.
FJ: Ez teljesen egyértelmű. Én Görözdi Györgyben, aki a KVI részéről a kormányzati negyed felelős biztosa, igen értelmes embert ismertem meg, szóval nem rajta múlott az egész káosz, ami kétség kívül a feladat kiírása óta van. Az első befektetői pályázat kvázi sikertelen volt, a másodikra is nagyon kevesen adták be a pályázatot. Messze nem EU konform nemzetközi pályázat volt, és most derült ki, hogy tökéletesen előkészítetlen volt az egész munka. Én azt hiszem, hogy saját irama miatt nagy politikai nyomás nehezedett a KVI-re, mindenképpen kellett volna valami sokat jelentő eredmény.
Teljesen igazad van abban, hogy amíg az egész közlekedési struktúra nem alakul ki, főleg a MÁV, tehát a vasút kérdésében – amihez egyébként bevontak egy francia céget szakértőként. Azonban az AREP Group is csak magyar adatok alapján tudott dolgozni... Olyan dolgok jöttek elő, hogy például amikor egy fejpályaudvaron kb. 10 perc körül van a vonatok állás ideje, megfordítása, ez Magyarországon fél óra minimum. Ebből mindjárt következik, hogy hol kellene elkezdeni ezt az egészet: valóban 17 sínpárra van szükség a Nyugatinál, vagy elég lenne 12? Bonyolítja az egész helyzetet az, hogy a 6 sínpár már ott van a WestEnd oldali plató alatt. Tisztázatlan a Ferihegyi gyorsvasút ügye, sokáig úgy volt, hogy a Nyugatihoz jön be. Egy időben Schneller István, a korábbi budapesti főépítész át akarta vinni a Keletihez, mert oda jönnek be az InterCity vonatok, ami tévedés, mert valójában a Nyugatinál van az a csatlakozási pont a belváros és a vasút között, ahova be kéne jönnie a ferihegyi gyorsvasútnak.
Előjött a pályázat közben – ami szintén nonszensz – a bizonyos transzeurópai összeköttetés, a déli pályaudvar és a nyugati pályaudvar összeköttetése mélyen a föld alatt, mínusz 20-22 méteren. Amiről egyébként a FŐMTERV és a MÁV korábban is tudott, de valahogy elsikkadt. Hogy ez mikor és milyen pénzből születne meg, nagy kérdés.
A másik, amit borzasztóan fontosnak tartok, a Terézváros-Újlipótváros kapcsolat, de ha azt nézzük, hogy milyen mennyiségű épülettel lehet itt valamilyen városközpontot csinálni, ez durván 700-800 ezer négyzetméter. A kormányzati negyed 140 ezer négyzetméter lenne, ebben a garázsok benne vannak, a WestEnd fejlesztés 200-300 ezer négyzetméter körüli, s ahhoz, hogy itt egy eleven, működőképes város legyen, nyilván épületek kellenek a Pomaniczky utcán végig. A felülépítésre is kerül valamennyi, de ami fontosabb: a 600-800 ezer négyzetméter épületnek óriási gépkocsiforgalma van. Ha a fejünk tetejére állunk is, a megnövekedett forgalom ráömlene a Nyugati környékére, a körútra. Plusz az egészet megzavarja a Schneller-féle gondolat, hogy a villamost el kell hozni a Bajcsy-Zsilinszky úton a Podmaniczky utcáig, felmerült, hogy a Váci út felé, a 14-es villamossal lenne összekötendő. Ezek mind olyan közben felröppenő dolgok, amelyeknek a komplex tisztázása nélkül nincs megoldás.
Például ha ismét villamos járna a Bajcsy-Zsilinszky úton, akkor nyilván a felüljárót le kellene bontani, egyébként is a közlekedésiek állandóan vitatkoznak azon hogy ez a két nyomú felüljáró segít-e bármit is a közlekedésen vagy sem? Tehát olyan közlekedési, infrastrukturális problémák adódnak az egész területtel kapcsolatban, aminek legalább a belátható távlati analizálása és a döntések meghozatala nélkül ezzel a területtel csak parciálisan lehet valamit kezdeni.
A WestEnd II annyival kicsit előnyösebb helyzetben van, hogy a Váci útnak a rábocsátó képessége még mindig jobb, mint a Podmaniczky utcának vagy a körútnak, másrészt a WestEnd II a számítások szerint sokkal több látogatót nem fog vonzani, mint az első. Szerintem a Ferdinánd híd kiváltása nélkül, anélkül hogy alagút épülne, tehát tisztázódna a Podmaniczky utca és Ferdinánd híd csomóponti csatlakozása, magyarán a jelenlegi kezelhetetlen bajusz átépítése nélkül a Westend II-t sem lehet megépíteni. Ismétlem, az infrastrukturális problémák óriásiak, és elindítani egy kormányzati negyed pályázatot úgy, hogy nem tisztázott, hogy kié a telek, ez egy kicsit furcsa.
ÉF: Ám valamilyen módon előbbre kell lépni, ez nyilvánvaló. Milyen elkerülhetetlenül fontos tervezési s azzal együtt járó, megvalósítást előkészítő lépések vannak, melyek nélkül semmiképpen nem lehet tovább jutni?
FJ: Ha fennáll, amit a kormányszóvivő mondott – nekem sajnos van egy olyan sejtésem, hogy nem akarták azt mondani, hogy leáll az egész –, vagyis ha komolyan gondolnák a folytatást és a KVI, tehát Görözdi György csapata még ebben az évben folytatja az előkészítést, akkor fel lehetne állítani egy olyan társaságot, nyilván urbanistákból, közlekedésiekből, építészekből, gazdasági szakemberekből stb., amellyel megfogalmaznák a terület jövőjét, s azt hogy milyen ütemben és mit kellene csinálni közlekedésben, infrastrukturális fejlesztésben stb. Készült KSZT az egész területre nézvést, és analizálták a közlekedési részeket, tehát voltak itt szakemberek, csak valahol ebben a tébolyult rohanásban ez az egész nem állt össze egy nagy kérdőjellé, amit meg kell válaszolni.
Van egy úgynevezett Programalkotó Fórum, amit a most már megszűnt KVI összehozott, aminek én tagja is vagyok. De a friss hírek óta újabban ezt a fórumot még nem hívták össze, s így azt nem tudom, hogy a Görözdi György vezette iroda most mit lép. Az persze nem az én dolgom, de az, hogy ennek a léptékű országnak, gazdaságnak modern információs technikákkal tízezer fős vagy hatezer fős, netán tán 3000 fős minisztériumi dolgozószáma kellene hogy legyen, talán ezzel az analízissel kellene kezdeni egy kormánynegyed tervezést.
ÉF: Fontos, hogy ezeket a kérdéseket említed, felvetetted-e a korábbi tárgyalásokon is ezeket? Hiszen azt mondod, hogy benne vagy a Programalkotó Fórumban, aminek még sokkal előbb kellett volna tisztázni nagyon fontos kérdéseket. Ezzel talán ez a fiaskó is elkerülhető lett volna?
FJ: Egy tárgyaláson voltam, s az is épp egy csonka tárgyalás volt, összesen voltunk négyen. Sajnos ebbe a fórumba én már meglehetősen későn kerültem be, kb. október végén, egyébként megtisztelő, hogy belevettek. De érdemi tárgyaláson nem voltam még. Ha ez a fórum kiegészül még olyan szakemberekkel, akik alkalmasak arra, hogy ezt az egész programot megfogalmazzák, akkor abban én szívesen részt veszek.
ÉF: Akkor ez nem elsősorban szakmai fórumnak indult?
FJ: De szakmainak indult, mert benne volt az AREP, a FŐMTERV, benne volt Janesch Péter és én, benne volt a MÁV, tehát elindult egy szakemberekből is álló társaság. De ismétlem, én egyetlen ülésen voltam ott, ahol éppen nem volt ott sem a Görözdi, sem nagyon sokan. Ott Péterrel vitatkoztunk, hogy süllyesztett legyen-e a sín vagy pedig emelt. Nem voltam tehát érdemi tárgyaláson. Kétségkívül megkaptam érdemi anyagokat, ezek elsősorban az AREP tanulmányai voltak, melyek felvetették a közlekedési problémákat, de nem utalhattak a városrész átfogó urbanisztikai problémáira.
ÉF: A KVI részéről a Görözdi György, aki ezt az egészet összefogja, de mellé kéne várostervezési szakember is...
FJ: Szerintem Nagy Béla kellene...
ÉF: ...de szó volt-e róla egyáltalán, hogy kell egy olyan vezető személy, aki mint felelős főépítész, összefogja az egészet?
FJ: Főépítész – vagy fő városrendező, urbanista ebben az esetben inkább – ez evidens, remélem hogy lesz. Ismétlem, most az a nagy kérdés, hogy a kormánybejelentésnek mi a zöngéje. Ha komolyan gondolják, hogy egy városközpont alakítandó ki ezen a területen, akkor kell egy olyan urbanista, aki az egészet összefogja és létre kell jönnie egy olyan csoportnak, amely kezeli és egy év múlva letesz egy olyan programot, a fővárossal is természetesen egyeztetve, amit meg lehet csinálni.
ÉF: Nem érezted már korábban is, te, aki átláttad ezt a dolgot, hogy erre határozott javaslatot kellett volna tenned, hogy másképp alakuljon az egész tervezés?
FJ: Nézd, az én helyzetem azért volt meglehetősen kényes, mert volt egy nagyon furcsa pályázati döntés. Én semmiképpen nem akartam arra hivatkozni, hogy valójában az urbanisztikai pályázatot mi nyertük. Janesch Péter is többet foglalkozott az urbanisztikai résszel, mint a saját házával, de megértem őt olyan szempontból, hogy nyilván átlátta azt, hogy itt nemcsak egy házról van szó, hanem sokkal több problémáról. Nem volt egy olyan helyzet az elmúlt négy hónapban, amióta ez a pályázat lezajlott, hogy én bármilyen vonatkozásban elkezdtem volna előtérbe kérni magamat. És én nem vagyok urbanista. Nagyon szívesen részt vennék Péterrel együtt egy olyan csoportban, amelyben az építészet részéről elmondanánk, hogy mit lehetne csinálni ezen a területen, de egy komplex csoportban. És kellene egy építő szándékú város is.
ÉF: Ennyire sok tisztázatlan kérdés esetén nem volt-e elhamarkodott a tender pályázat, a befektetői pályázat meghirdetése?
FJ: De teljesen elhamarkodott volt. Látszik, hogy igazán jó cégek indultak, mi pl. a spanyol Sedesaval, amellyel nagyon komoly kapcsolatban voltunk, a mi pályázatunkban a gazdaságossági számításokat ők csinálták. És jó kapcsolatban vagyunk a Wallisszal a Trigránittal, a Magyar Építővel is, sok mindenkivel egyeztettünk mi is, de nem véletlen, hogy sorra visszamondták. Fölmerülhet probléma a ”zöldházzal” is, mert nem volt tisztázott, hogy mennyi ennek a befektetési része. Magyarország nincs felkészülve még a hosszú távú, energiatakarékos gondolkodásra, sem a politika, sem a magánbefektetők. Az hogy 20-25 éves megtérüléssel használjanak geotermikus energiát, napenergiát üzleti szempontból elvetik, – s nagyon sajnálom, hogy az építészeti gondolkodás is, egy épület megítélésénél, hasznánál, értékénél – még mindig csak stiláris alapon közelíti meg dolgokat.
Az interjút Abonyi Anita és Vargha Mihály készítette 2008. január 9-én.
”a kormányzati negyed eltűnt a képből”
Finta József egy másik ügyben (Szent György tér a Várban, tervezés a romos Honvédelmi Főparancsnokság helyére) 2007. november 8-án levélben fordult a Magyar Építész Kamara elnökéhez, melyben többek között ezt írja:
”Kósza hírek szerint a Kormány, nem egészen érthető sietséggel meg akarja oldani a Dísz tér – Szt. György tér kapcsolatának problémáját – most éppen pályázat nélkül, egyenes megbízással (az idő „sürgősségére” való tekintettel). (...) – érdeklődéssel várom a KAMARA (BUDAPESTI ÉS ORSZÁGOS) HARCOS állásfoglalását e pályázat nélküli munka–juttatás témájában. A Nemzeti Színház ügye akkoron KAMARAI ELNÖKSÉGET buktatott meg – ez a téma azonban, azaz a VÁR legfontosabb HELYÉNEK témája sokkal fontosabb ügy, mint a Nemzetié! Ha ezügyben bármilyen fajta tiltakozás fogalmazódik meg, én, akadémikusi és díjakkal „dekorált” mivoltomban bárminemű, általatok megfogalmazott memorandumot aláírok. Érdeklődéssel várom intézkedéseteket!”
A Budapesti Építész Kamara (BÉK) akkor, a Felügyelő Bizottság és a Szakmafelügyeleti Bizottság által november 15-ére összehívott meghallgatást követően állásfoglalást adott ki. Ebben olvasható: ”A ´Budavár-Dísz tér 17.´ tervezési területén csak nyilvános, titkos tervpályázat lefolytatását követő közbeszerzési eljárás keretében nyertesnek hirdetett tervezőtől és terve alapján lehetséges a tervezői szolgáltatást megrendelni és elfogadni.”
Azután – mikor kósza hírek kezdtek szállongani arról, hogy a kormányzati negyed ügyben a győztes tervezők (Janesch Péter, Kengo Kuma és munkatársaik) helyett mások terveznék az épületegyüttest –, a BÉK Elnöksége 2007. december 11-én közleményt adott ki. Idézet ebből: ”A BÉK véleménye szerint a Kormány képviseletében a KVI helyesen járt el, amikor a megvalósítandó épület tervének beszerzésére nemzetközi tervpályázatot írt ki. Az Elnökség nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a továbbbtervezést, illetve a megvalósítást szintén csak nyilvános tervpályázat során kiválasztott terv felhasználásával lehet végrehajtani.”
Csakhogy a legújabb hírek szerint – ahogy ezt az interjúban Finta József is sejteti – a kormányzati épület ötletét a területre teljesen ejtik. Az MTI január 10-én adta ki Görözdi Györgyre hivatkozva: ”A terület előkészítése jelenleg is folyik. A múlt évi központi költségvetésben 2 milliárd 756 millió forint szerepelt erre a célra, és miután ebből csak 632 milliót használtak fel a kormányzati projekt irányítói, a megmaradt összeg a további előkészítésre fordítható. Újabb pénzhez lehet jutni a kormányzati negyed tervezett területének használati díjából, amit a magánbefektető fizet majd. Az alapelv ugyanis az, hogy a telek állami tulajdonban marad. Az alapvető cél, a rozsdaövezet rehabilitálása tehát nem változott, csak annak húzó beruházása, a kormányzati negyed tűnt el a képből – mutatott rá Görözdi György.” Továbbá ”az MTI más forrásból úgy értesült, hogy a Demján Sándor nevével fémjelzett TriGránit került szóba magánbefektetőként, nem utolsósorban azért, mivel telke van a Podmaniczky utca-Teréz körút-Váci út-Dózsa György út által határolt, rehabilitálandó területen. A TriGánit tervezője, a Finta Stúdió második lett a kormányzati negyedre kiírt nemzetközi tervpályázaton.”
vm
