Épülettervek/Hallgatói terv

HOMOK / A jászsági tanyavilág megújítása, az élhetőség új útjainak keresése – Sisa Balázs diplomaterve

2021.08.26. 07:56

Sisa Balázs, a METU frissen diplomázott hallgatója munkájában a Jászberény környéki tanyavilág megújítására tesz kísérletet. Az izgalmas terveket saját szavaival mutatja be. 

HITVALLÁS
Az építészet magában foglalja az emberi mozgás irányításának művészetét, a test mozgását a terek tagolásával, a szem mozgását a tér és fény tagolásával.  Ezenkívül a térérzékelésben részt vesz a látás mellett a hallás, a tapintás, sőt a szaglás érzéke is.

TÉMA
A téma és a tanulmányterv nagyon tudatosan és érzékenyen, természetszerető szemlélettel készült, amelyben a gyökerek ugyanúgy szerepet kaptak, mint bármely hagyományos elem, vagy metódus modernizálása.

Az alföldi tájjal és a természettel együttműködő személyes viszonyomból merítettem erőt. A tanulmányozott településszerkezeti és építészeti hagyományokra építve vázoltam fel olyan környezeti- és életforma modelleket, amelyek újra hosszútávú egzisztenciális alternatívát jelenthetnek a társadalom egy részének, miközben a térség is előnyökben részesül. Folytonosságot teremtve a múlt a jelen és jövő között. Emellett a fenntarthatóság már a tervezés elejétől fő szempont volt, mint ahogy meglátni a mélyebb összefüggéseket az élőhely, természet és ember között, őszinte és hosszútávú szinergiájukra törekedve.

HELYSZÍN
Az érintett terület a Duna-Tisza közének északi területén, Jász-Nagykun-Szolnok megye északnyugati részén, a jászságban, Budapesttől 75 km-re, keletre, Jászberénytől 10km-re délre helyezkedik el. Szolnok, a megyeszékhely 55 km-re található. A Tisza-völgyében a maihoz hasonló morfológiai helyzet kb. 20-25 000 évvel ezelőtt alakult ki. Ekkor jött létre a Balaton-bükki törésvonal, ami az eredetileg nyírségen és Hortobágyon keresztülfolyó Tisza medrét a Mátra-bükk lejtője elé terelte. A Tisza végleges folyószabályozása előtti irányát a viszonylag nagy esésű, jobb parti mellékfolyók további feltöltő munkája alakította ki. A jászság természeti tájegység a Duna-Tisza közén, a Mátraalja, a Tisza-meder és a Zagyva alsó folyása mellett terül el. A Tisza mentén felváltva helyezkedtek el az állandóan víz borította területek, az időszakosan elöntött árterek és a vízzel sohasem borított lösz vagy homok magaspartok. A gyöngyösi sík, ahol a település elhelyezkedik, teraszos hordalékkúp síkság. Felszínét a folyók alakították, ennek nyomaiként folyóvízi formák, lefűzött morotvák, holtágak találhatóak. Alapkőzete felső-pannóniai üledékre rakódott hordalékkúpagyag, kavicsos, durva homokos, löszös homokos rétegekkel.

A HOMOKI RÉSZ TÖRTÉNETE (Jászberény város melletti tanyavilág)
Az ősi Zagyva által feltöltött terület, (Rekettyés-ér, Hajta) bőséges folyami hordalékot hagyva maga után. Az ÉNY és DNy-irányú szelek a ma látható, homokbuckákkal tarkított, a Kiskunsághoz jellegében nagyon hasonló homoki élővilágot alakítottak ki. Régen a város által használt közös legelők voltak ezen a területen, homoki marhajárás néven jelölve.

Eredendően faszegény táj, a török megszállás alatt vált teljesen pusztává. Később Mária Terézia nyomán 1762-ben megindul az erdősítés, innen az Újerdő területi elnevezése is. Jászberény határában a tanyásodás Homok területen indult meg először. Az 1860-as években a homoki közös birtokot, a legelőt véglegesen kiosztották. A felosztott terület új gazdái állandó lakhelyet építettek, megjelennek az első szőlőtelepek. Sok magángazda a szántóját szőlővel telepítette be, egy hold szőlő ekkor 5 hold szántóval ér fel. Az emberek a kis földjüket a tanya körül úgy osztották be, hogy a szőlőn kívül legyen egy kis szántó is, ami a konyhára való zöldségféléket, burgonyát, babot, tököt és az állataiknak kukoricát megtermeli. A terület arculata tehát meglehetősen gyorsan változott. A homoki területek ekkor a tanyai viszonylatban sűrűn lakott Kukorica-falu, Sas-dűlő, Citerahegy, Gatyaszár-dűlő által határolt terület. Ezeknek a területneveknek a tanyák házszámozása vetett véget 1939-ben. Ettől kezdve a nagykátai úttól a porteleki útig futó templomi dűlő választotta el az Újerdő 327 megszámozott tanyáját a délibb Tőtevény 283 tanyájától, a Homok elnevezés eltűnt a térképről.

Az 1950-es évektől a TSZ- be való belépéssel és a tulajdonviszonyok megváltozásával újból változik a táj, sok szőlő a hetvenes években már erdőművelésűvé válik, később a privatizáció eredményeképpen a terület további felszabdalására kerül sor.

TERVEZÉS
A területen helyezkedik el a Jászsági Művésztelep, melynek nem használt meglevő tanyáit is bevontam a tervezés folyamatába, mindnek külön funkciót találva. Igy vendégszállás, lovarda, gazdasági épületek kerültek elhelyezésre, emellett a birtok nagyságára tekintettel sétáló és lovagló utakkal kötöttem össze az ingatlanokat. A projektterület így nem csak az újonnan épülő ingatlanokra és környezetükre, hanem a tágabb területet felölelve, az összefüggéseket figyelembevéve került meghatározásra.

HOMOK LAKÓPARK
A táj morfológiájának grafikai és festői feldolgozásán keresztül alakítottam ki a környezetet, az idők során változó vízrajz alakította áramló szintvonalakra illesztve egészítettem ki a meglévő épületeket, új önálló és közösségi funkciókkal. 

„Az élettereket komplex és flexibilis módon kezelve, az egyén és a közösség határai finoman elmosva vonódhatnak be az itt élők egymás életébe. Amikor interakcióról van szó, a tágabb populáció tagjai egymásra támaszkodhatnak, hiszen elérhető közelségben vannak, mégis elég távol a meghitt privát élethez. A tanyák mérete, kiegészítése és egymástól való távolsága környezettel összhangban harmóniát sugall mind individuális, mind családi és közösségi szinten." (Leits Miklós építész)

A közel 2 hektár területen egy mesterséges tó kerül kialakításra, ez a lagúna szerű vízfelület köti össze a házakat, összesen három tanyaingatlant, melynek elhelyezésében a már említett morfológiai rajzolatok segítettek. A víz megjelenésével az élővilág is azonnal megjelenik, vízimadarak költenek a tavon, őzek járnak inni a környék erdeiből, illetve a vízbe telepitett halkultúra is része ennek, mely nem utolsó sorban táplálékul is szolgálhat az itt lakók részére. A tó kialakítása során keletkező felesleges talaj a terület északi részén kerül elhelyezésre, egy összefüggő dombrendszerként csatlakozva a már meglévő pincéhez.  Az így kialakított domborzat több szempontból is hasznossá válik. Egyrészt elválasztja a területet a homokos közúttól, csillapítva az esetleges zajtól és portól, emellett a déli lejtőn új szőlők telepítésének ad helyet. Kialakításának köszönhetően a tóval való közelségével egy sajátságos mikroklíma keletkezik. Mind ebben az esetben, mind a tanyaépületek tájolásánál jelentős szerepet kap az irányadó É-NY szél, illetve a nap járása. A tópartra elhelyezett közvetlen vízkapcsolattal rendelkező mintaépület minden helyisége részesül a téli napfény meleget adó energiájából.

VADKERTI PINCE
A területen helyezkedik el a múlt század egyik legjelentősebb helyi pincéje, melynek funkciójának visszaállításával, illetve bővítésével közösségi térként kapcsolódna a tanyaingatlanokhoz, nem mellékesen egy-egy rendezvénynek is helyet adva a mellette lévő terület felhasználásával. A bor mellett megjelenhet a térségben jelentős szerepet kapó méhészet, és gasztronómia. Maga a pince a már említett domb kihasználásával egy földbe vályt süllyesztett borozó terasszal bővül, a telepítéséből fakadóan különleges klimatikus előnyeivel.

A TANYA / MINTAÉPÜLET

A bejárattól befelé haladva folyamatosan csendesül el a környezet, mind funkcionálisan, mind mentálisan érkezünk meg. Kezdve a gyümölcsös mellett elhelyezkedő fűszerkerttel és üvegházzal, majd a garázs, raktár, kerti mosdó együttesen túl a nyitott átriumhoz érünk, az épületünk egyik jelentős közösségi teréhez, a maga sajátságos játékos szintkülönbségeivel és külső medencéjével. A medence a tó vizéből táplálkozik, együtt öntisztuló módon kémiai beavatkozás nélkül, ugyancsak a szinergiára, az ember fenntartható jelenlétére törekszik.

A lakóépület, mint egy lehorgonyzott hajó kerül telepítésre a tó partjára, melyet az előszoba, előtér, nyáron nyitott közlekedő választ ketté. A nyugati szárnyban a nappali-konyha páros a kiöblösödő stéggel és a már említett átriummal alkot együttes közösségi teret, míg a keleti privát szárnyban a hálószobák, dolgozószoba sort az elmélkedést, illetve meditatív pihenést, elvonulást segítő tér zárja. Ez az intimszféra egyik legérzékenyebb pontja, ahol falakkal körbevéve, csak az eget látva kerülhetünk közelebb önmagunkhoz. Természetesen nem maradhat el a kerti tűzrakóhely sem, mely szinten közösségi térként funkcionál, környezetben eltöltött gasztronómiai élményeket adva.

Az építészeti kialakítás során egyszerűségre, minimális szerkezeti tömegekre törekedve kis számú, tudatosan szerkesztett falakkal határoltam a funkcionális térkapcsolatokat.

A belsőterek folyamatosan nyitnak környezetük felé, köztük mozgatható “hártyával" dinamikusan elmosva a határt. Ezzel a nem csak árnyékolási trükkel válik flexibilissé a tó vize fölé nyúló stég-szerű terasz, okozva ezzel a különleges térélményt. Fény-árnyék játék, alakítható mikroklímák. A megélt teret az életminőség egyik alappillérének tekintve, ahol a kapcsolat a természettel a mentális és fizikális jóllét záloga.

A felhasznált építőanyagok a fa, szalma, vályog, a felületek, a természetesen adódó földszínek, a részletképzések, minták, mind helyben kialakult értéket hordoznak. Ezek újragondolt használatával és építési módszereivel a teljes életciklusukra vetíthető a dekarbonizáció.

KONKLÚZIÓ
A vizsgált területen csaknem 3 millió négyzetméternyi újra felfedezésre, újragondolásra, felújításra, és betelepülésre váró tanyaingatlan található. Jelenleg a tanyák többsége erdők és mezőgazdasági földek közé ékelődő telkek, melyek méretüket tekintve nagyon különbözőek, többségében 1000-4000 m2 közöttiek. Állaguk leromlott, felújításra szorul.

A tanyavidék fejlesztésének és szabályozásának problematikája más településeken is jelen van, a települések különböző megoldásokkal szabályozzák ezen területeket, sokszor a hely speciális jellegétől függően. A terület újraélesztése és kiaknázása elengedhetetlen a mai igények és településbővítések tekintetében, melyre az utóbbi években megnőtt az igény a területre szándékozni kiköltözők részéről. Ma már a tanya sokszor csak lakhatás céljára használatos, a környezet szépségével, rekreációs hozadékával együttesen. Jászberény tekintetében ez 953 tanyaingatlant jelent, melyeknek kiaknázása már évtizedek óta várat magára. Az országos tanyafejlesztési programok és pályázatok is ezt az utat jelölik ki számunkra, mint ahogy a jelenlegi világjárvány is felerősíti a tanya, mint élettér szükségességét.

A lakóépületek többségének hasznos alapterülete igen csekély, egy mai átlagos családi ház alapterületének sokszor csak töredéke. A tanyák beépítettség-növelésének lehetőségével a terület revitalizációját segítenénk elő, mellyel nemcsak a térség lepusztulásának elkerülésére, hanem annak fejlődésére is sor kerülhetne.

Sisa Balázs
Szerk.: Paár Eszter Szilvia