Hosszú hatvanas évek - modern magyar építészetről Bécsben
Az 1945-60 közötti szocreál és modern törekvések után a hatvanas évek magyarországi modern építészetét mutatja be a bécsi Ringturm kiállítássorozatának aktuális, május 26-ig nyitva tartó etapja. A laikusok, a kultúrpolitika és az ingatlanfejlesztők körében általában népszerűtlen korszakot rögzítő tárlat hiánypótló dokumentációnak számít. Zöldi Anna beszámolója a kiállításról.
A bécsi Ringturm 1998 óta megrendezett, ingyenesen látogatható építészeti kiállításainak sorában immár negyedik alkalommal ad helyet a magyarországi építészet bemutatkozásának. 2005-ben Fény és Forma címmel a két világháború közti, illetve a közvetlen háború utáni évek modern építészetét bemutató korabeli fotók, 2014-ben az ezt követő korszak, az 1945-60 közötti szocreál és modern törekvések, 2015-ben a Bécs és Budapest párhuzamos városfejlődését illusztráló fotótárlat, 2017. április 6. és május 26. között pedig a 2014-es kiállítás időbeni folytatásaként a hatvanas évek modern építészete kerül közönség elé.
A Ringturm jellegzetes Duna-csatorna menti ikonikus épülete maga is a modernitás mementója Bécsben. A Bécsi Biztosítótársaság (Wiener Städtische Versicherungsverein) 1955-ben átadott új székhelye az első irodaház volt Ausztriában, a 20 szintes, vasbeton vázas épület az eklektikus városszövetben a szolid modernitás első képviselője. A toronyház földszinti pénztártermét 1996-97-ben Boris Podrecca tervei alapján alakították át kiállítótérré, és 1998-tól fogad be változatos tematikájú építészeti kiállításokat. Az USA-tól Norvégián és Japánon át az osztrák építészetet reprezentáló tárlatokat az utóbbi években főképp a Közép- és Kelet-Európai régió építészetére fókuszáló kiállítások váltották fel, feltérképezve azt a területet, ahol a biztosítótársaság tevékenységet folytat. Az eddigi tematika az Architektur im Ringturm 2017 márciusában elindult online felületén böngészhető.
Az idei szezonban Jože Plečnik prágai várban végzett munkásságát, a szlovákiai fatemplomokat, és egy osztrák ingatlanfejlesztési díj kitüntetettjeit bemutató kiállítás után Adolph Stiller kurátor a magyarországi hatvanas éveket vette górcső alá Hadik András és Fehérvári Zoltán művészettörténészek segítségével. Stiller a Ringturm ingyenes építészeti mustráit missziónak tekinti, mely különösen - a laikus közönség körében Ausztriában sem népszerű - 20. századi modern vonatkozásában hiánypótló és hasznos. A magyar anyag dokumentálását ezen túl a hazai kultúrpolitika és ingatlanbiznisz jelenlegi kurzusa is indokolttá teszi, mely ennek a korszaknak az épületeit kevésre becsüli. A szakmai köztudatban talán épp ezért értékelődik fel a műemlékvédelem - szintén leépülő - intézményei számára egyelőre még kevéssé elérhető épített örökség. Ezt a közelmúlt magyarországi kiállításai – például az Iparművészeti Múzeumban bemutatott Lifting the Curtain című, nemzetközi kitekintést nyújtó tárlat - jól bizonyítják.
A 27 alkotó közel 70 épületét bemutató tablók archív fotóinak és rajzainak jó részét az Építészeti Múzeum anyagából válogatták a kurátorok, az elmúlt évtized kutatásait reprezentálva. A korszak egész, ma már klasszikusnak számító generációja szerepel, a válogatás mind a műfajok, mind az alkotói attitűd vonatkozásában nyitott. Janáky mellett ott van Makovecz is, Gádoros, Farkasdy, Szrogh, Finta mellett Kiss E. László és Zalotay Elemér. Az Építészeti Múzeum, illetve az épületek bizonytalan sorsát figyelembe véve tehát fontos dokumentációról van szó, melynek jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fotókon látható házak közül jó néhány már áldozatul esett a hazai ingatlanfejlesztés pillanatnyi, illetve közelmúltbeli folyamatainak.
A tablókon kirajzolódó építészeti körkép a racionális, mérnöki tervezés talaján kibomló egyedi formai megoldások felszabadult kreativitását sugározza. A funkcionalitás, az ipari előállítás és sorozatgyártás letagadhatatlan kényszerét vállaló megoldások az építészeti kreativitást a díszítettség helyett a nagyvonalú tömegformálásban találták meg, akár szögletes kubusokról, akár egyéb geometrikus formákról van szó. A korszak építéstechnológiájának korlátai valamiféle bumfordi bájjal ruházzák fel a derékszögű raszterből kilépő építészeti alkotásokat. Az „ötvenes évek szűk levegője” után a hatvanas évek vállalt modernitása határozottan a szabadság tudatos és önfeledt megnyilvánulása volt. Az osztrák partner számára a magyar hatvanas évek építészete revelációként hatott, elmondásuk szerint hasonlóan karakteres építészetet Ausztriában nem találhatunk. A kurátorok, és a kiállításhoz készült igényes, sajnos csak két nyelvű (német és angol) katalógus tanulmányai ennek okát a társadalmi viszonyok alakulásában találják meg. A kötelező szocreál Sztálin halálát követő kimúlása, a Hruscsov által meghirdetett tömeges lakásépítés, az 1956-ot követő Kádár-rendszer törekvése Magyarország nemzetközi legitimálására mind a nemzetközi trendnek megfelelő modernizmus szakmai és hatalmi elfogadottságának kedvezett. A hatvanas évek építészeti felfutásának kedvezett, hogy Magyarországon – szemben pl. Ausztriával – az építési projektek központi tervezése, irányítása, lebonyolítása, az állami megbízás, tervezés és kivitelezés egységes színvonalat eredményezett.
Mindez az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás Gádoros Lajos tervezte magyar pavilonjában ikonikus formában jelenik meg, itt mind a kiállított anyag, mind az épület és a társművészetek azt a gondolatot voltak hivatottak hirdetni, hogy az '56-ot túlélt szocialista Magyarország az európai szellemiséghez felzárkózva annak teljes értékű képviselője kíván lenni. A pavilon berendezési tárgyai közül a kiállításon látható átlátszó plexi szék olyan előremutató formai és szerkezeti átgondoltságot mutat, amely egyrészt ma is korszerűnek hat, másrészt sűrítve kifejezi mindazt, amire a hatvanas évek magyar tervezői fókuszáltak.
A tablók mellett a leginkább formabontó alkotásokat modellek is bemutatják – a Zalaváry Lajos jászberényi fürdője, vagy Pázmándi Margit ma már nem álló, Kútvölgyi úti óvodája 3D-ben látható. A nagyméretű ipari létesítményektől a lakó- és szállás-épületeken át a szintén ikonikus Balaton-parti pavilonépületekig a korszak építészetének teljes keresztmetszete feltárul a válogatásban, melyet az előző kiállításokhoz hasonlóan a Fuga Budapesti Építészeti Központ is vendégül lát majd.
A Ringturm tárlatainak értékes dokumentumai az igényes katalógusok. Az Adolph Stiller által szerkesztett, gazdag képanyagot felvonultató, 180 oldalas kötetbe Prakfalvi Endre írt a korszakról összefoglaló tanulmányt, Szegő György az ikonikus épületeket gyűjtötte össze és méltatja, Fehérvári Zoltán pedig a Kerepesi Temető Károlyi síremlékét elemzi. A Hadik András és Adolph Stiller bevezetőjével induló kötet ára 28 euro. A képanyag elsősorban a Magyar Építészeti Múzeum (röviden MÉM) gyűjteményeiben és hagyatékaiban elérhető dokumentáción alapul, és az aktuális kiállítás keretei között egy részét első alkalommal mutatják be a nagyközönségnek.
A kiállítás támogatója a Vienna Insurance Group, mely Magyarországon három biztosítótársaságon: az Union Biztosítón, az Erste Biztosítón, illetve a Vienna Life Biztosítón keresztül van jelen.
Zöldi Anna
