Időtálló fémszobrász műhelyek a Tettyén

Sághegyi Adél Laura diplomamunkájában egy szobrászműhely művésztelepet hozott létre, ami bekapcsolódik a környék életébe - így nem csak alkotóhelyként használható, hanem a látogatók számára is nyitott. Az épületben egyszerre valósul meg a munkafolyamat, a késztermék és nyersanyag tárolása, megmunkálása, valamint az oktatás, ezen kívül pihenő funkciót is betölt, és az ügyfelek fogadására is alkalmas. 

I. Témaválasztás

A diplomamunkám témájának egy szobrászműhely megtervezését választottam, mely a prágai Aranyművesek utcájához hasonlóan a Pécs Kézművesipari Mestereinek Utcája újjáélesztésének lehetne a része. A kézműves utcán lehetőség van műhelyek elhelyezésére a termékek előállításához, eladótérre az értékesítéshez, esetenként lakófunkció kialakítására a mestereknek, esetleg tanműhelyek is létesíthetőek a fiatal tanulóknak vagy az érdeklődőknek.

II. Funkcióválasztás

Az általam tervezett kézműves műhely funkciójának a szobrászműhelyt választottam. Ezt indokolta, hogy jelenleg is rengeteg szobrászművész él és alkot Pécsen, emellett itt található a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, ahol festőművész és szobrászművész szakon részesülhetnek felsőfokú oktatásban a képzőművészeti iránt érdeklődő hallgatók. Mivel Pécs területi központ, sok környékbeli hivatásos szobrász és az itt végzett, frissen diplomázott szobrászművészek is szívesen választják a várost. Sok fiatal és kezdő művésznek nincs lehetősége elhelyezkedni műhelyekben, ezért tartottam fontosnak egy olyan „művésztelep” létrehozását, ahol több fiatal művész együtt tud dolgozni, megosztják egymással a tapasztalataikat vagy mesterektől tanulhatnak.

A szobrászatnak sokféle területe létezik, ezeket felhasznált anyag szerint különböztetjük meg, közülük a főbb területek a fémszobrászat, kőszobrászat, faszobrászat és a kerámia. A felsorolt anyagok megmunkálási technikái nagyon változatosak, ezért egy ilyen kis területen nem lehet az összes féle szobrászati területre alkalmazható műhelyt kialakítani, ezért egy specializáltabb területet választottam: a fémszobrászatot.

A fémszobrászatnak is több változata van, az egyik az olvasztott fémmel dolgozó bronzszobrászat, a másik pedig a rideg fémet gépekkel és szerszámokkal megmunkáló és alakító szobrászat. Az utóbbit választottam a műhely profiljaként, az itt végzett munka nagyban hasonlít a lakatosműhelyekben történő megmunkáláshoz, és a gépek, eszközök is hasonlóak, esetenként ugyanazok.

III. Tervezési terület

A 20. század elején a Vince utca és környéke Pécs kézműves negyedének adott otthont, manapság viszont az utcában lakófunkciójú épületek találhatóak főként. Beépítése jellemzően zártsorú vagy hézagosan zártsorú, hasonlóan a Tettyén levő utcákhoz. Az utcában sok műemlék- és régészetvédelem alatt álló épület és telek található, melyek nagy része felújításra szorul. 

A terep lejtése az északi rész fele haladva egyre erősebb, a déli részen viszont minimális. Az utcán és környezetében több támfal is található, így a környező utcák több szinttel magasabban helyezkednek el. A területen a zöldfelület aránya nem mondható jelentősnek a városi beépítés és a zártsorúság következtében. A Vince utca északi feléhez közeledve egyre több a zöldfelület és a növényzet, viszont a déli részen szükség lenne ezeknek a felületeknek a növelésére.





Az utca déli végén található az Ágoston tér, amely több utcán keresztül kapcsolódik a belvároshoz és a Széchenyi térhez. Ennek köszönhetően a Vince utca déli bejárata nagy gyalogos forgalommal lenne ellátva. Észak felől is feltételezhető gyalogos forgalom, a Tettye népszerűségének köszönhetően, viszont a délről érkezők száma valamivel hangsúlyosabb.

IV. Telekválasztás

A szobrászműhely funkcióhoz mindenképpen egy olyan telket szerettem volna választani, ami az adott területen nagynak mondható, mivel a szobrászatnak,  - bármilyen anyaggal is dolgoznak - mindig nagy a helyigénye. Emellett fontos volt, hogy nagy forgalmú helyre tervezzem. Egy szobrászműhely talán nem mindenki számára lehet hívogató, viszont minél nagyobb a forgalom, annál több erre a témára érzékeny ember figyelmét keltheti fel. Ezek miatt választottam az Ágoston térhez és a belvároshoz közel eső területről telket.
A szobrászműhely folyamatosan ki lenne használva. Hétköznap munka folyik az épületben, amit megtekinthetnek az utcán járók is, továbbá ideiglenes fesztiválok esetén az épület elhelyezkedése miatt könnyen be tud kapcsolódni a belvárosi rendezvényekbe.

V. Célkitűzések

A tervezési program felállításakor arra törekedtem, hogy az telepítendő épület a lehető legtöbb elvárásnak feleljen meg, a hatályos előírásokon felül, funkciójából, elhelyezkedéséből és szerkezetéből adódóan is. Első lépésként megvizsgáltam a környezetet, az utcát, megpróbáltam átérezni a hangulatot, és egy kicsit még hozzáadni ahhoz, ami már elveszett a lakóház jellegű épületek miatt, a 19. század óta. A környék romantikus macskakővel burkolt utcáit, az apró felnyitásokat, lépcsőket, utcácskákat, amik segítségével a magasabban lévő utcák is bekapcsolódhatnak, mind próbáltam inspirációs faktorként feldolgozni, és a tervezési programba beépíteni.

Ezen kívül fontos volt, hogy meghozzam a döntést arról, hogy az épület mennyire illeszkedjen a környezetébe. Van rengeteg építészeti elem, amit a régebbi idők építészetéből a kortárs építészetbe átemelve, modern eszközökkel, reflexiót ad a minket megelőző kor építészetére. Nem csak az utca hangulatához volt fontos a tervezendő épület illesztése, hanem a szomszédos épületekhez is, hiszen vizuálisan, elsőként ezekkel van kapcsolatban. Vizsgáltam a szomszéd épületek magasságát, jellemző kialakítását, és homlokzatkiosztását. Az utca lejtése miatt meglehetősen nehéz volt a két szomszédos épület között a kapcsolat kialakítása, zártsorú beépítés lévén főként.





Az északi oldalon álló ház nyeregtetős, hangsúlyos tégla tűzfallal záródó déli homlokzattal, a déli oldalon pedig egy alacsonyabb, garázsépület. A probléma nem csak a tereplejtéssel, de a gerincek közötti magasságkülönbség áthidalásával is volt. Mindenképp olyan megoldást kellett kitalálnom, ami összekapcsolja ezt a két épületet, hogy egy szép és folytonos zártsorú beépítés alakuljon ki.

Az épület burkolata fontos szempont volt, hiszen ha a meglévő épületek formálásához igazodok, az egy jó eszköz arra, hogy modern anyagokkal, hagyományos formaképzéssel, mégis kortárs épületet hozzak létre. A funkcióból adódóan fontosnak tartottam olyan épület/épületek létrehozását, amiben meg tud valósulni a munkafolyamat, a késztermék és nyersanyag tárolása, megmunkálása, az oktatás, ezen kívül pihenő funkció és az ügyfelek fogadása, megrendelés, megbeszélés esetére. Ezek több problémát is felvetettek, ilyen volt például, hogy egy zajos funkció mellett, mint a lakatos munka, hogyan lehetne pihenő teret kialakítani.

A funkcióból következik még néhány szempont, aminek fontos, hogy megfeleljen a tervezendő épület, ilyen például a fokozott tűzvédelmi előírások, hiszen a lakatosmunkával járó szikra és tűzképződés fokozottabb, mint más épületeknél, ezért a belső burkolat semmiképp sem készülhet éghető anyagból.

Ezen kívül az anyagmozgatás, szállítás, darabolás miatt szükség van emelőszerkezetekre, amik lehetnek fixek és mobilak is, viszont a dinamikus terheket mindenképp ipari padlóval kell felvenni. Amennyiben fixen telepítettek az emelőszerkezetek, külön statikai teherbírásra is méretezni kell őket, de legalábbis egy előirányzott biztonsági faktort figyelembe venni a tervezés folyamán.

Már a tervezési folyamat első lépésében szerettem volna a gyalogosforgalmat, a látogatókat beengedni az épület udvarába, közvetlen környezetébe. Mivel a művészetek és a szobrászat nem mindenki számára vonzó első látásra, talán az épületem formálásával látogatókat tudnék becsalogatni az udvarba is, amivel máris több időt töltöttek ennek a témának szentelve a kézműves utcára látogatók. Ha már beértek az udvarba, akkor mindenképp történnie kellett ott valaminek. Első vízióként megjelent, hogy egy szoborkert szerű szabadtéri kiállítóudvart hozzak létre, továbbá a munkafolyamatokat testközelből megfigyelhetik az idelátogatók, viszont ez több problémát is felvet, mert a szobrászatnak e típusa veszélyes gépekkel dolgozik, és tűzveszélyes sokszor a munka, és a látogatókat valamilyen módon ettől védeni kell.

VI. A tervezés folyamata

VI.1. Telepítés

A Vince utcában a jellemző beépítés a zártsorú vagy hézagosan zártsorú. Szerettem volna a zártsorúságot megtartani, viszont fontosnak tartottam, hogy valamilyen formában meg is nyissam az udvart a látogatóknak. Alaprajzilag a szomszédos épületekhez való csatlakozás problémásnak tűnt, mivel az északi oldalon egy ferde tűzfallal kapcsolódik a szomszéd épület a telek széléhez, ami így nagyjából 10 m széles, a déli oldalon pedig egy 4 méter széle garázs csatlakozik a telek déli oldalához.

Első megoldásnak azt találtam, hogy egy zártsorú beépítésű épületet teszek le az utcai telekhatárra, ami valamilyen módon majd kapcsolódni vagy teljesen eltérni fog a szomszédos épületektől. A következő lépésben a telek középső részén „kivágtam” egy darabot a folytonosan zárt utcafrontról, így két külön épülettömeg alakult ki. Hamar rájöttem, hogy ezek a méretek nem lesznek elegek a megfelelő munkavégzéshez, és ahhoz, hogy több helyet nyerjek, vagy bővítenem kell a meglévő épületeket, vagy új épületet telepíteni az udvarba.
Az udvari épületben, ami szintén a szomszéd épületekhez lett igazítva, helyet kapott a raktár, aminek a közvetlen feltöltése, és az anyagmozgatás megoldott az utcán felnyíló két tömeg között, mivel akkora helyet hagytam a két épület között, hogy a beparkoló teherautóról a lerakodás egyszerűen megtörténhessen, és nagyjából 5-10 métert legyen szükséges szállítani a telken belül a raktárig.





Ezen kívül fontos szempont volt, hogy az udvari épület körüljárható legyen a látogatók számára, így több perspektívából is megfigyelhetőek a munkafolyamatok. A tereplejtésnek köszönhetően 2 méteres magasságkülönbség van az udvari műhely nyugati és keleti homlokzata között, ami érdekes lehetőséget biztosított a tömeg és funkciókialakítás szempontjából.

Az alaprajzi kialakítást a telek adottságaihoz próbáltam igazítani, a telek érdekes formája sok lehetőséget rejtett, amiket ki is használtam. Így az utcai tömeg felvágása az északi és déli telekhatárral párhuzamosan történt, aminek köszönhetően egy szűkülő beközlekedő alakult ki, ami szívóhatást eredményez és vizuálisan még inkább vonzza a látogatókat, emellett az udvari épületen található „monitor” üvegablakra fókuszál, ami kicsit egy kirakatszerű, hívogató hatást ad, mert itt már a látogató észreveszi, hogy valamilyen munka folyik itt és a kíváncsisága még jobban arra sarkallja, hogy bemenjen.





Az udvari épület alaprajzilag szintén követi a telekhatár irányait, ezzel kialakítva az udvaron belüli terelési irányokat, amivel az épület keleti oldala fele megkerülhető. Ezt az irányt a telekhatár mellett kiállított miniatűr kültéri „szoborpark” is kijelöli, és vezeti vele a látogatót, az udvar csúcspontjához, a hátsó udvarhoz, ahol megpihenhet, és egy magasabb nézőpontból és megfigyelheti az udvari épületben folyó munkát.

Törekedtem arra, hogy ezt a kis területet, amit amúgy is meglehetősen beépítettem, nagy zöldterület vegye körül, minimális vizuális lehatárolással a szomszéd telkek fele. Így a térérzet megnőne a hátsó udvarban, mert minden szomszédos épület jelenleg az utcafrontra van húzva, így egy nagyobb, összefüggő zöldterület alakulna ki a szomszéd telkekkel együtt.

Ezt az adottságot a későbbiekben ki lehetne használni egy kisebb, közös, belső tér kialakítására, ahol a kézművességhez kapcsolódó események, fesztiválok alkalmával rendezvények kaphatnának helyet.

VI.2. Tömegformálás

Mindenképp szerettem volna az utcával párhuzamos gerincvonalat folytatni az én épületemnél is, viszont elég nagy problémát jelentett a szomszédos épületek magasságkülönbsége, és mivel a magasabban levő, északi épület majdnem két szintnek megfelelő magasságú, viszont a déli szomszédnál csak egy nagyon alacsony, egyszintes garázs található.

Első lépésben az előző bekezdésben említett zártsorúságot oldottam fel egy sliccel az épület közepén, aminek köszönhetően két tömeg alakult ki. A két tömeg első változatban az északi szomszéd gerinc- és ereszmagasságához igazodott, és megegyező magasságúak voltak, viszont ez jelentős magasságkülönbséggel járt a déli oldali szomszédnál. Voltak próbálkozások arra nézve, hogy a déli épület magasságát a déli szomszéd adottságaihoz igazítom, de még mindig nem éreztem megfelelőnek ezt a kialakítást.





Ezek után merült fel bennem egy nagyon egyszerű, de praktikus ötlet, amiben a gerinc- és ereszvonalak a szomszédos épületek gerinc- és ereszvonalaihoz tartanak. Alaprajzilag is ezzel egy időben, ezt a szűkülő formát rávezettem az épületre, így egy érdekes, alaprajzában és tömegében is szűkülő nyeregtetős épületet kaptam. Ennek a felvágását az alaprajzi irányokhoz igazítottam, így a két kialakult épület a telekhatárral párhuzamos szemközti falakkal rendelkezik.
Az udvari tömeg magasabb részén kissé befelé dőlő falakkal egy tornyot terveztem, ami formálásában eléggé eltér a helyi formáktól, ezzel figyelemfelkeltő és kicsit szoborszerű képződményre hasonlít, amire betekintést nyerhetnek a felvágott „hagyományos formálású” utcai tömegen keresztül.

VI.3. Belső funkciók kialakítása

Az utcai épületek közül a magasabb belmagasságú és nagyobb alapterületű épületben egy műhely található, a munkafolyamatot kiszolgáló funkciókkal; a másik utcai épületben, ami alacsonyabb belmagasságú, kisebb alapterületű, egy pihenő zónát helyeztem el, emellett az ügyfeleket is itt tudják fogadni a művészek; a harmadik, udvari épület szintén egy műhely, ami az utcai műhely bővítése, és egy raktár rész is helyet kapott benne.

Az utcai műhelyben található a legnagyobb alapterületű munkatér, ahol nagyobb, szélesebb szobrok készítésére is van lehetőség. A földszinten található a munkatéren kívül egy szerelt szerkezetű belső építmény, amiben helyet kapott egy vízvételi helyiség, ami közvetlenül, akadály nélkül elérhető a munkatérből. Ebben az építményben található még a gépészeti helyiség; továbbá itt található a munkatérből közvetlenül elérhető beépített szekrény a kézi szerszámoknak, és egy lenyitható munkafelület; valamint egy mosdó is elhelyezésre került benne.





A kisebb méretű szobrok előállítására a galérián található térben kerül sor. Ehhez összenyitottam a felső szinten a zárt építményt a galériával, így még nagyobb teret kaptam a munkához. Az emeleti részen, a felépítménybe terveztem beépített szekrényeket, hogy a kézi szerszámok itt is elérhető közelségben legyenek. Ezen kívül nagyobb méretű munkapultokat terveztem, ahol a kisebb méretű szobrok készítése ülve is megtörténhet. A földszinti emelőszerkezetnek a segítségével a galérián készített, kisméretű, de mégis nagy súlyú szobrok földszintre juttatása is megoldott. Az emeleten található még egy körbefutó galériás járófelület is, ami azért volt fontos, mert így állvány nélkül is folytathatnak munkát a magasabb szobrokon, és a művészek más perspektívából is meg tudják nézni a készülő munkát.

Az utcai pihenőépület megközelítése az északi homlokzaton lehetséges. A bejárati résznél található a kisebb méretű melegítőkonyha, a szükséges felszereltséggel, tovább haladva megérkezünk egy nagyobb belmagasságú térbe, ahol az étkező és nappali rész kapott helyet, itt lehetséges az ügyfelek fogadása, megbeszélések és tárgyalások. Ebben az épületben is található egy szerelt szerkezetű, galériás felépítmény, aminek az alsó szintjéhez kapcsolódik a konyhaszekrény beépített része, valamint a fürdőszoba, mosdóval és zuhanyzóval, továbbá beépített szekrények az utcai és munkásruha csere miatt. Az emeleti részen egy kisebb irodahelyiség kapott helyet, amihez a beépített szekrények a felépítmény oldalfalában találhatóak, továbbá a gépészeti elemek is itt találhatóak.





Az udvari műhelyben három különböző tér található. Az első, és talán a legfontosabb a torony. 11 méteres magasságával az igen méretes szobrok is összeszerelhetőek az épületben.

A toronyban található egy kisebb I acélon közlekedő futómacska, ami a szobrok egyes elemeinek felemeléséhez, helyreigazításához szükséges. Az itt történő munkához mindenképp állványra van szükség, ennek a biztonságos rögzítéséhez a torony belső oldalán acél kiszögelléseket alakítottam ki, amikhez adott esetben a szobrokat is rögzíteni tudják.

A második, nem egészen különálló tér az egy szint belmagasságú munkatér, itt kap helyet a munkapult, beépített szekrények a kézi szerszámoknak, valamint a gépészeti berendezések is itt vannak elrejtve. Ehhez a térhez kapcsolódik közvetetten a vízvételi helyiség, az épület déli oldalán.

A harmadik, már szeparált tér a raktár, ami az épület dél-keleti részén található. Itt kerülnek elhelyezésre a feldolgozásra váró nyersanyagok, esetleg a kész, de védendő alkotások. Ezen kívül a raktárhelyiségből nyílik a mosdó, ezzel mind a három épületben külön szociális blokkot létesítettem, amivel mind a három épület külön-külön is működni tud.






VI.4. Homlokzat kialakítása

A homlokzat kialakításánál több szempontot is figyelembe vettem, mind anyagválasztás, mind a felnyitások tekintetében. A tömeg- és alaprajzi kialakítás már predesztinált valamiféle homlokzati felnyitásokat, a szükséges helyeket, ahol fénynek kell az épületbe érkeznie, viszont ennél több elvárást kellet teljesítenie a homlokzatoknak.

• a homlokzat illeszkedése a Tettye hangulatába
• figyelemfelkeltő anyaghasználat
• kortárs anyagok és homlokzati kiosztás
• a homlokzat utaljon az épület funkciójára
• a felnyitások kiszolgálják a mögötte található tereket
• igényekre szabható, utólag is módosítható megvilágítottság a funkcióból adódóan

Homlokzatburkolatok

Megvizsgáltam első körben a Vince utcában jelenleg megtalálható épületek homlokzatburkolatait, amik szinte kivétel nélkül vakolt felületek voltak, és néhány tégla tűzfal, esetleg kő lábazati burkolat. Nem éreztem célravezetőnek, hogy a már tömegében a helyi formákhoz igazodok, akkor a homlokzatburkolat is hasonló legyen, ezért inkább egy elütőbb anyagot kerestem. Rögtön fel is merült a fém homlokzatburkolat, ami már anyagában megfelelő, hiszen rögtön utal is az épületek fémszobrász műhely funkciójára, ennek az anyagnak a megjelenésével már teljesítettem is az egyik elvárást.

Tettyének két fő súlypontja van, az alsó részen található Ágoston tér, ahonnan a belvárostól megközelíthető, valamint a Szathmáry Palotarom, fent a Tettyén, ahonnan egyedülálló panoráma nyílik Pécs városára. Mind két helyen megjelent egy anyag, ami az én elvárásaimnak is tökéletesen megfelelt, ez pedig a COR-TEN acél. Ennek a tengelynek a mentén érdekes lehetne felfűzni épületeket, kitüntetett pontokat, amik egy kis láncként kapcsolódnának egymáshoz, irányt mutatnának a belvárostól, egészen a város tetejéig, és ebbe a láncolatba kapcsolódhatna be a Vince utca is, mint Pécsi Kézműves Mesterek Utcája.





A COR-TEN acélra nem csak a Tettyén már jelenleg is megtalálható elemek miatt esett a választásom, ezen kívül még előnye, hogy színével mindenképp illeszkedik a Tettye téglás, terrakotta-tetőcserepes, és festett homlokzatú utcácskáiba. Ezen kívül az anyag nagyon strapabíró, előkezelt felülete tovább már nem rozsdásodik, csak a színe sötétedik be az évek alatt, amivel 20-40 év után egy teljesen más karakterű épületet kapunk, mint az eredeti élénk narancsszínű rozsdás felületű ház.

A választás azért is volt előnyös, mert ez az anyag elég megosztó az építészek és a laikusok körében is, egyesek kedvelik, mások viszont egyáltalán nem tartják esztétikusnak. Ennek hatására talán nagyobb figyelmet is kapna az épület, akiknek tetszik, azok szívesen nézik meg közelebbről is, akiknek nem, azok meg kíváncsiságból felfedezhetik, hogy mi lehet, amit ez a „csúnya” külső rejt.

Ehhez a témához kapcsolódó kutatásomban, amely a COR-TEN acél burkolatok társadalmi megítélésről és optimális használatáról szól, több hasznos információt is gyűjtöttem, amit a terveimben igyekeztem alkalmazni.
A homlokzat tervezésénél úgy éreztem, hogy a három tömeg COR-TEN acéllal való borítása túl „tömény” lenne, ezért arra gondoltam, hogy az utcafronton, a jelenleg is meglévő (bontandó) épületek tégla térfalait megtartanám, ezzel megtörve a rozsdás lemez dominanciáját az utcai homlokzaton. Ezt elvetettem, hiszen a jelenlegi épület nem olyan értékes, hogy ilyen módon megtartsam a falait, viszont a téglaburkolat továbbra is megmaradt, mint egy szerelt homlokzatburkolat, ami a tartószerkezethez van bekötve.





Nyílások

Fontosnak tartottam, hogy a homlokzati felnyitások is funkcióval és üzenettel bírjanak. Az utcafronton, egy nagyon szigorú és zárt homlokzatot szerettem volna létrehozni, egyetlen kirakat szerű megnyitással, ahol betekintést lehet nyerni a munkába és néhány kész szobor is látható lenne.

Az utcai műhelyen még található egy rejtett ablak is, ami minimális, szórt fény beengedésére alkalmas, mivel az üveg előtt perforált COR-TEN acél burkolatot terveztem, aminek a perforációs mintája apró kis körökkel, néhol nagyobb felületen van kiszaggatva, ez a rozsdás felületre még jobban ráerősít, és a rozsda korróziós hatását idézi. Ugyanezt a tolható burkolatot alkalmaztam a keleti oldalon, a galéria szinten található ablakok megnyitására, hogy a fent dolgozó művészek számára elég fény juthasson be, viszont közvetlen napsütés esetén zárható legyen, árnyékolóként, mivel a homlokzat tájolása keleti, kissé dél-keleti, ami nagyban megnöveli a napsütötte órák számát a homlokzaton.

Ezen kívül a földszinten két nagy méretű, harmonika-szerűen nyíló, üvegezett nyílást terveztem, egy a déli oldalon található, a műhelyből a közvetlen ki és bepakolás miatt, továbbá a délről érkező gyalogos forgalom rögtön betekintést nyerhet az itt folyó munkálatokba. A nyugati oldalon is található egy nagyobb, szintén harmonika-nyitással rendelkező ajtó, ami közvetlen kapcsolatban van az udvari műhely ajtajával a könnyebb átjárás és anyagmozgatás miatt. A déli és nyugati homlokzati nyílászárók nyithatóságukból adódóan biztosítják az épület természetes átszellőzését. Ezen kívül próbáltam a belső udvarba is bevezetni a téglaburkolatot, ezért az épület dél-keleti sarkán található falpillért téglaburkolatúnak terveztem. A burkolat mögött egy hőszigeteletlen helyiségben helyeztem el a szeméttárolót.





Az utcai homlokzaton a téglaburkolat miatt is nehézkes volt felnyitást létrehozni, valamint a pihenőt sem szerettem volna a forgalmas utcára nyitni, ezért az az ötlet látszott a legjobb megoldásnak, ha ezt a téglafalat egy nagyméretű üveg nyílászáró előtt, megnyitom kissé, néhány téglasort kiforgatok a beépítési síkból, ezzel kívülről vizuálisan továbbra is egységes tömör felületnek tűnik, belülről viszont elegendő északi diffúz fényt enged be a térbe a nyugati homlokzaton. A kiviteli tervként való kidolgozáskor arra a döntésre jutottam, hogy ezek a téglasorok egy egyszerű, acél rudakkal átfogott, elektromos rendszerrel mozgathatóak legyen, így szabályozható a beérkező fény mennyisége, valamint a homlokzat nyitottsága. Forgalmasabb időszakban teljesen zárt lehet, ha kisebb a látogatottság a kézműves utcán, jóval több fényt is beengedhetnek.

Az udvari műhely homlokzatkialakításánál arra törekedtem, hogy egységes egészként kezeljem ezt a kígyó-szerű tömeget, ezért teljesen COR-TEN acéllal burkoltam, ezen az épületen csak az üvegfelületek jelennek meg mellette. A homlokzati felnyitásoknál fontos volt a kapcsolat a másik műhellyel, oda terveztem egy nyitható kaput, ami előtt COR-TEN burkolat van, a nyitott kapu fókuszában pedig egy másik kirakat szerű üveget helyeztem el, ami a bent zajló munkára hívja fel a figyelmet, valamint a raktárba való közvetlen beközlekedést biztosítja.





Mivel a látogatókat szerettem volna becsalogatni az udvarba, és felvezetni őket a hátsó udvari részbe, ezért ott mindenképp történnie kellett valaminek, így megnyitottam egy hosszú, 2 m magas sávban a homlokzatot, aminek köszönhetően keletről is jelentős megvilágítást kap a munkatér és a látogatók egy más perspektívából is képesek megtekinteni a munkafolyamatokat. A kígyó „farkánál” az északi homlokzaton folytatódik ez a hosszú megnyitás, ezzel lehetőséget biztosítva az esetleges raktárban történő munkavégzésre is.
A tervezési folyamat végső fázisaként bekerült az épületbe, egy nagyon egyértelmű gesztus, ez pedig a torony üvegfelülettel való megnyitása, ami úgy funkcionál ezentúl, mint egy cső, amelyen keresztül beáramlik a megfelelően tájolt északi-északkeleti homlokzatról a munkavégzéshez szükséges szórt fény. Ennek az üvegfelületnek az osztásai a burkolatkiosztáshoz igazodnak.

Belső burkolatok

Az épület belső burkolatainak megválasztásánál a fő szempont volt, hogy ne legyenek éghető anyagok a munkatérben, ezért tartószerkezetként a látszóbetont választottam, ami egyben belső burkolatként is funkcionál, és ez mind a három épületben megjelenik. Az utcai műhely szerelt szerkezetű építményének a burkolata fémlemez, amihez nem COR-TEN acélt szerettem volna használni, hanem egy másik textúrájú anyagot, így esett a választásom a vörös rézre, ami textúrájában és színében egységes, viszont nem olyan sötét, mint rozsdás lemez, visszaveri, ezáltal megsokszorozza a fényt a belső térben.
A pihenő helyiségben megjelenik egy lágyabb anyag, ami műanyag lemez, ezzel burkoltam be a szerelt szerkezetű galériás építményt, ami a térben áll, ezzel kevésbé ipari hatást kölcsönözve a kikapcsolódásra és pihenésre szánt épületnek.

A belső kialakítás fontos eleme még a gépészeti elemek elrejtése vagy megmutatása. Arra a döntésre jutottam, hogy a gépeket elrejtem, viszont a hidegvíz, melegvíz és elektromos vezetékeket rézcsöveken, látszó módon, egyedi kialakításban vezetném el az épület falán. Ezek szépen illeszkednek az ipari környezetbe és a fém burkolatokhoz, és esztétikus kialakításban egy látszó vasbeton felületen szép hátteret ad nekik.

A kapu

Az előzőekben már említettem, hogy szükségesnek éreztem egy lezárást az utca felől, amivel szabályozni lehetne a látogatási időszakokat, ezért terveztem egy kaput. A kapu többfunkciós, zárt állapotban egy kvázi homlokzathelyettesítő elem, ami folytonossá teszi a zártsorú beépítést, és megakadályozza, hogy bejöjjenek, valamint nyitott állapotában a pihenő épület északi homlokzatára záródva homlokzatburkolatként és ajtóként is szerepel. Kezdetben a kapu perforált rozsdás lemezből készült, viszont ez már a terv első fázisánál is kérdés volt, hogy folytassam-e az utcai téglaburkolatot, vagy COR-TEN legyen.

Végül az egységes, szép és folytonos utcai burkolathoz a téglát választottam, így egy fémszerkezetű keretbe épített és merevített, 12 cm széles téglafal a nyíló kapu anyaga.

Nyitott állapotban van rajta egy kisebb nyitható ajtó, ami pontosan ott van, ahol a pihenő homlokzatára van nyitva, a mögötte levő bejárati ajtó is nyitható. A kapu nyitott állapotában szintén kevés fény jut be az északi oldalra tájolt nagy üvegfelületen, ezért itt is, az utcai homlokzathoz hasonlóan, néhány helyen, elektromosan forgatható téglasorokat helyeztem el. Zárt állapotban pedig egy 4x3 méteres üvegfelületen akadálytalanul be tudja világítani az egész épületet. A galéria részen található üvegfal előtt az előzőekben használt, perforált COR-TEN acél burkolat található, az egységesebb, tömör homlokzati felület kialakítása érdekében.

VII. Az épület környezete

Az épület környezetének kialakítása jelen esetben legalább olyan fontos, mint az épületek kialakítása és pontos megtervezése. Az udvar kialakításánál figyelembe kellett vennem számos tényezőt:

• az udvart az épületek között anyagmozgatásra is használják
• a látogatók csak az udvaron közlekedhetnek balesetvédelmi okokból
• burkolt felületek kialakítása elengedhetetlen
• pihenő alkalmatosságok kialakítása a látogatók hosszabb tartózkodásáért
• szobrok megfelelő elhelyezése
• meglévő növényzet figyelembe vétele
• jelentős tereplejtés kezelése

Az udvar burkolt felületeinek kialakítása során figyelembe vettem a közlekedési útvonalakat, főként a munkavégzéshez kapcsolódóakat. Ezeken a helyeken monolit vasbeton kültéri burkolatot terveztem dilatációkkal, a teherbírás és hogy egy semleges, harmadik fajta burkolat jelenjen meg az épületek között. Ezek a zónák a három épületet összekötő területen találhatóak.

Mindenképp szerettem volna megtartani az udvarban jelenleg ott álló fát, ami egyrészt árnyékot ad a pihenő épületnek keletről, és egy kis életet hoz ebbe a kissé ipari hangulatú környezetbe. A fa mellett ülőfelületeket helyeznék el, amiket a művészek és a látogatók is egyaránt használhatnak. Ezen a kisebb zöldfelületen elhelyeznék néhány elkészült szobrot is.





A látogatókat a hátsó udvarhoz leginkább a telekhatárnál elhelyezett „szoborpark” vezeti. A szobroknak szükséges előre alapozott posztamensekre van szükség, ami a kiállítandó szobrok súlyától és méretétől is függ, ezért csak egy előirányzott javaslatot tudok tenni ezeknek az elhelyezésére és méretére.
A szobrok és a torony között, megfelelően kialakított lejtésen lehet megközelíteni a hátsó udvart, ahol egy kisebb rézsűs platformon végződő térre érkeznek, ahol nagyobb ülőfelület lett elhelyezve a támfalon, ami a szobrok mellett végigfut. A rézsűs platform lezárásaként egy nagyobb szobor lenne elhelyezve.


Sághegyi Adél Laura