Ilyen volt az Építészeti Filmnapok

Az idei tavasz első napsütéses hétvégéjén, immár hetedik alkalommal rendezte meg a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) a Budapesti Építészeti Filmnapokat. Az eseményen ismét számos remek, máskor nem látható filmet tekinthettek meg az érdeklődők. Sárosi Anita eseménybeszámolója.

A Toldi Mozi két termében, 2015. március 5-8. között megrendezett 7. Budapesti Építészeti Filmnapokon az építészet, az urbanisztika és a design területén alkotó szakemberek és a téma iránt érdeklődő közönség, mintegy 30, utóbbi években készült nemzetközi dokumentum-, rövid- és kísérleti filmet láthatott a megszokott helyszíneken. A filmnapok izgalmas programjában a holland Herman Hertzberger és a brazil Isay Weinfeld neves építészek előadásai szerepeltek, a bemutatott filmek egy részét a rendezőik jelenlétében vetítették, így lehetőségünk nyílt a készítőkkel való beszélgetésre, más filmek vetítéseit pedig a témához kapcsolódóan - építészek, tervezők, kommunikációs szakemberek részvételével - szakmai kerekasztal-beszélgetések követték. Mindazok, akik a vetítések után még bírták, a korábbi évekhez hasonlóan, minden este bulival zárhatták a napot a Toldiban.

Az idei filmnapok legfontosabb céljának a szervező team a közönség felrázását határozta meg, és a tematikus válogatásokba rendezett filmeken keresztül olyan szempontokat kívánt adni a számunkra, amelyek segítségével másképpen tudunk tekinteni a körülöttünk lévő városra, felfigyelhetünk a problémákra, hiányosságokra, felfedezhetjük a városi térben, társadalomban, közösségekben rejlő kihasználatlan lehetőségeket és mindezek felismerésével képesek lehetünk egy jobb környezet megteremtésére!

A Közösségben élni blokkban, speciális lakásformákkal, a nagyvárosi lakhatási problémákra válaszként kialakult lakóközösségek életével és aktuális helyzetével ismerkedhettünk meg. A fesztivál nyitófilmje a Telepi álmodozás (Andrea Luka Zimmerman, 2015) egy hét even át forgatott film, a régóta lebontásra váró londoni Haggerston Estate lakótelep túlélésért küzdő közösségéről. A rendező érintettsége a film alapvető erejét és finomságát adta, a személyes, intim és érzékeny kapcsolat a szereplőkkel lehetővé tette a néző számára, hogy mélyen átélje a kiszolgáltatottság és a magány érzését. A kitartott vakablakok és vakajtók, a lakók egyéni kreativitásának képekben közvetített megjelenése az enyészettel keverve különös lírai hangulatot teremtett. A nyitó film bátran alkalmazott audiovizuális eszközei előrevetítették a filmnapok sokoldalú, technikailag is változó színvonalú filmes repertoárját. Ugyanebben a blokkban láthattuk a Christiania, egy társadalmi kísérlet 40 éve (Robert Lawson, Richard Jackman, 2014) című filmet. A 70-es években egy dán fiatalokből álló közösség bírtokába vett egy elhagyatott katonai bázist Koppenhága szívében és kikiáltotta Christiania „szabad államát”. A lakók közmegegyezésen alapuló önkormányzatot és saját szabályozású, de működő gazdaságot alakítottak ki vállalkozásokkal és szabad hasiskereskedelemmel. Nagy valószínűséggel többen ültünk a nézők soraiban, akik már hallottak erről a közösségről és jólesően hallgattuk a filmben elhangzó, sajátosan megfogalmazott mindazokat mint pl: “…amikor probléma van odakint a rendőrökkel!” vagy “Christianiában nem azt jelenti a pénz, mint bárhol máshol a világon!”, de aktuális képet alkotva a dán kormány normalizálási kísérleteiről, a közösség építkezési korlátozásairól, önrendelkezési nehézségeiről és számos egyéb problémájáról, sokunk egyetértett a jelenlévő rendezőpárossal, akik azt nyilatkozták a vetítést követő beszélgetés végén, hogy már nem szeretnének Christianiába költözni.

A Ha te építed blokkba kerültek az aktuális és friss személetet követő “csináld magad” filmek, amelyek a saját kézzel történő alkotás, az önálló szerveződés, a közösségi építészeti projektek helyi igényekre tervezett és épített környezet gyakorlatára hívták fel a figyelmet. A filmnapok legsikeresebb filmjére, A Maker mozgalom (Mu-Ming Tsai, 2014) című filmre, már az első nap elfogytak a jegyek! Ez a film olyan ötleteket, eszközöket mutatott be, mint a nyílt forráskódok használata, a helyi gyártás vagy a közösségi finanszírozás, amelyek ma átrendezik a hagyományos tervezési és gyártási folyamatokat, új utat nyitva és lehetőséget teremtve a kreatív egyéni és közösségi elképzelések megvalósításához. A H2T (Fabio Petronilli, 2014), három közösségi kert létrehozását követte nyomon a Lisszabonhoz közeli Trafarában, ahol építészek közreműködésével saját élelmiszer természtésbe fogtak a helyiek, a blokk névadó filmje pedig, a Ha te építed (Patrick Creadon, 2013) Emily Pilloton és Matthew Miller designer páros egy évre tervezett, de két évig tartó kísérleti oktatási projektjét követte végig Észak-Karolina legszegényebb megyéjében. A fiatal, lelkes és talpraesett páros 16 éves középiskolásokkal valósított meg egy több lépésből álló tervezési projektet, amelynek során a szemünk előtt változtak át a kezdetben közönyös, tunya olykor inkább visszahúzódó, pattanásos képű tinédzserek, kritikus gondolkodású, tervezni, létrehozni és együttműködni képes alkotókká! A projekt eleje szép reményekkel és megfelelő körülményekkel kecsegtetett a munkára, de a város oktatási bizottsága rövid úton megszabadult a designoktatókat meghívó agilis vezetőtől, mert túl gyorsnak tartotta a változásokat egy olyan kisvárosban, ahol egyébként semmi nem történik, majd megvonta a támogatást Emilytől és Matthewtól. A nehezített helyzet ellenére, a páros úgy döntött, hogy maradnak, eladták az oktatáshoz beszerzett eszközök egy részét és hitelből finanszírozták végig a saját életfenntartásukat és a projekt megvalósítását is. Miután sikerült megépíteni a gyerekekkel a város számára tervezett termelői piacot, köszönetképpen a munkájukért, egy fillért sem kaptak, de díszpolgárrá avatták őket és megajándékozták őket a város kulcsával. A film végén, a pár megérkezik Kaliforniába és egy új oktatási projektbe kezd...

A vetítések után, a blokk témájához kapcsolódóan a hazai Plié by Atelier kísérleti műhely, a Hello Wood, a Mome Ecolab és a Valyo mutatkozott be.

Az Alkalmazkodó városok tematikus anyagában a nagyvárosi élet változásainak kérdéseire, az alkalmazkodni képes városokra és épületekre helyeződött a hangsúly. A metabolizmuson túl (Stefanie Gaus, Volker Sattel, 2014) című film, a japán építészek válaszait vizsgálta, nevezetesen azt, hogy milyen idealisztikus jövőkép alapján alkották meg a város organikus növekedésének építészeti struktúráit. A Mumbai: nagyváros nyomás alatt (Markus Kneer, Daniel Schwartz, 2014) és a Gran Horizonte: egy nap alatt 80 világ körül (Martin Andersson, Daniel Schwartz, 2014) a folyamatosan változó nagyvárosok építészek nélküli növekedését firtatta és a folyamatot véleményező építészeket, várostervezőket és szakembereket szólaltatott meg. Kulcsmondatok és fontos információk hangzottak el a filmben, amelyeknek vélemény formáló erejük van. “Nem azt építjük, amire szüksége van a városnak, hanem azt, ami pénzt termel.” Az elkövetkező 30 évben 300 millió emberrel nő az össznépesség, óriási kapacitást kellene teremteni, hogy ennyi embernek lakhatást tudjunk biztosítani. A film rávilágít a megapoliszok nyomornegyedeiben élő emberének használat-központú túlélési rendszerére. A szlömök lakossága a szemétfeldolgozással megmenti a megapoliszt, az újrafelhasznált anyagokkal megoldja a lakhatás lehetőségét és a túlélést önmaga számára, a magas népsűrűség alkalmas egymás szükségleteinek hatékony kielégítésére, a családok több generációs együttélése társadalmi tőke és, a nyomornegyedekben élők reményt adnak egymásnak! Indiában a szlömökben folyamatosan fejlődik az életszínvonal! A várostervezőknek, az építészeknek, a politikai vezetőknek, stb. nem szabad átszerveznie a meglévő dolgokat, mert a kialakult térbeli és szociális viszonyok megbontásával azonnal megszűnik a túlélés esélye. “Nagyon nagy feszültséget kell elviselnie az embernek. Életben kell maradnia!” – hangzott el a filmben.

A Város a Városban blokk a látvány- és vidámparkokkal, a turizmus fellendítésének szándékával épített komplexumokkal, a showbiznisz és a filmipar díszletvárosaival foglalkozó filmeket mutatott be. Nantes szigetének gépóriásai (Dominique Deluze, 2013) által ámulatba ejtett látogatókkal találkozhattunk egy újjáélesztett városrész felújított hajógyárában, ahol kipróbálhatóak és meglovagolhatóak a “La Machine” mechanikus lényei. Láthatóvá vált a Szegény ember bolondsága (Micropunta, 2009) Coney Island hajmeresztő, szórakoztató látványosságai közepette és nézhetetlenségbe hajló ízelítőt kaptunk a Kétszeres boldogság (Ella Raidel, 2014) kínai változatából, amely nem más, mint egy "copypaste" ingatlanberuházás, nevezetesen Halstatt (Ausztria) városka egy az egyben Kínában felépített másolata, hegyekkel, házikókkal, főtérrel, tokkal-vonóval.

A film vetítését Másolható városimázs címmel kerekasztal-beszélgetés követte – Martinkó József moderálásában, Csontos Sára, Hatvani Ádám, Misetics Mátyás, Szemerey Samu részvételével – melynek során az építészet területén az eredetiség és a másolás arányait a résztvevők 1 illetve 99 százalékban határozták meg és Kínával kapcsolatban ennek a kérdéskörnek az értelmezését nagyjában-egészében elvetették.

Részemről a blokk, de lehet, hogy az egész rendezvény legjobb filmje az Elhagyott színfalak (Rä Di Martino, 2012) volt. Téren és időn kívül jártunk olyan könnyed bájjal és iróniával, hogy kedvet kaptam ellátogatni a film marokkói helyszíneire. A Szaharában hátrahagyott málladozó filmes díszletekben két srác és egy fuvolázó férfi Egyiptomtól Texasig és Tibettől Mekkáig váltja a helyszíneket és hangulatokat. 9 perc alatt úgy jártuk be a különböző kultúrákat, hogy nem mentünk sehová és merőben jól szórakoztunk mindezen.

A Nem tervezett hatás blokkban a 20. századi várostervezés modernista szemléletében tervezett hidakkal, felüljárókkal, autópályákkal átszőtt és körülvett, elkülönülő városokra és városrészekre, a város és vidék között húzódó átmeneti területekre és határokra tekintettünk rá. Konkrét városokhoz kapcsolódóan egy-egy kiemelt és jellegzetes témát bemutató rövidfilmet láthattunk: Melbourne - Nem tervezett hatás (Richard Raber, 2012) Róma - Felüljáró (Emanuela Liverani, 2014), London - Körpálya (Christopher Petit, Iain Sinclair, 2002) és Amszterdam - A körgyűrű (Daryl Mulvihill, 2014).

A Kelet-európai örökség olyan gyűjtemény volt, amelynek filmjei a kelet-európai politikai átalakulások, a rendszerváltás építészeti aspektusait vizsgálták, a Kővé vált emlékek (Paula Ďurinová, Petra Burzová, Jíři Majer, 2013) Karovy Vary szocialista szimbólumainak mai megítéléséről mesélt, a Neon (Eric Bednarski, 2014) pedig, Varsó jellegzetes, annak idején nyugatiasnak tűnő neonreklámjainak és hirdetéseinek történetét és mai sorsát mutatta be, fel-felvillanó, Lengyelországban gyártott, budapesti neonok képeivel.

A Portrék blokkban, Az iskola mint város (Moniek van de Vall, Gustaaf Vos, 2012) című filmmel egybekötve Herman Hertzberger holland sztárépítész tartott előadást. Az iskolákra specializálódott építész az oktatás és tér viszonyáról osztotta meg gondolatait és láthatóan élvezte a fiatal közönség érdeklődését. A 80 éves Hertzberger szívesen adott hangot a tanulási környezetre vonatkozó előírásokkal való elégedetlenségének és az egészséges tanulásról alkotott elképzeléseinek, mely szerint a szabad mozgás és a maximális átláthatóság alapfeltételei a tanulásnak!

Az épületportrék között két nagyszerű filmet is láthattunk, melyekkel benyomást szereztünk (Túlságosan régóta (Callum Cooper, 2014)) és betekintést nyertünk Barbakánia (Ila Bêka, Louise Lemoine, 2014) egyedülálló brutalista épületegyüttesébe és személyes interjúkon keresztül beavatást kaptunk Barbakánia lakónak és dolgozóinak hétköznapjaiba.

Végül a 7. Budapesti Építészeti Filmnapokat a Wim Wenders ötlete alapján, neves rendezőtársakkal elkészült 3D épületportrékból álló, A kultúra katedrálisai (Karim Aïnouz, Michael Glawogger, Michael Madsen, Margreth Olin, Robert Redford, Wim Wenders, 2014) című film bemutatása zárta az Uránia Filmszínházban.

A 7. Budapesti Építészeti Filmnapok vetítéseire, előadásaira és eseményeire több mint 2000 érdeklődő látogatott el idén és a szervezők ígérete szerint a tavasz és a nyár folyamán még lesz lehetőség a filmnapok legnépszerűbb filmjeinek megtekintésére és a város különböző pontjain egyéb, aktuális témákban, helyspecifikus vetítésekkel is meg fog jelenni a fesztivál és a KÉK.

Sárosi Anita