Ipari létesítményből kreatív ház

Hogyan adható új funkció egy olyan műemléképületnek, mely a technológiai fejlődés során teljesen elvesztette funkcióját? Erre a kérdésre nehéz választ találni. Oláh M. Zoltán, az Ybl Budai Kreatív Ház felújításának vezető tervezője így vélekedik róla: "mindig a műemléképület helyzetéből, belső adottságaiból és történetéből kell kiindulni az újragondolás kapcsán." 

Az Ybl Budai Kreatív Ház

Az épület Ybl Miklós 1875-79 között tervezett Várkertbazár épületegyüttesének tagja, része a Budai Várnegyed világörökségi helyszínének is. Az Ybl Budai Kreatív ház 21. századi története 2016-ban kezdődött el, amikor a Pallas Athéné Alapítványok tulajdonába került az épület. Az építkezés 2018 tavaszán fejeződött be, a Konstruma kft. tulajdonosa, Dr. Oláh M. Zoltán építész vezetésével. Az épület átalakítása nem csupán felújítás, illetve rekonstrukció, hanem teljes funkcióváltással járt: a tervezőknek újra kellett gondolniuk a térszerkezetet. A kioszk ipari épületnek épült, szivattyú gépházként üzemelt 1875-től 1905-ig. Innen látták el vízzel az egész Várat, a királyi lakokat, a konyhákat, istállókat, kutakat és a Várkertbazár szökőkutjait. A Széchenyi- és Lipthay-palotákat 9468 méter csőhálózat kötötte össze. A vár és a kioszk között húzódó alagutak mind a mai napig megvannak. A kioszk a Várkert épületegyüttesétől nem csupán elhelyezkedésével, hanem funkciójával is különválik. Miként a Várkert bazár funkciója a díszítés, a királyi palota díszes kertjének pompáját növeli, a Vár panorámájának épített keretként szolgál, úgy a kioszk valójában egy ipari létesítmény, a historizmus építészetének díszes kaftánjában. Az ipari funkciót Ybl a neoreneszánsz homlokzat és az első traktusban működő kávéház mögé rejtette. Az épület ezért kettős arcú: míg egyik része befelé forduló ipari létesítményként működik, addig másik része a város felé nyitó vendéglátó egységként. Kettősségéből adódik az épület különlegessége.

Hogyan lehet új funkciót adni egy olyan műemléképületnek, mely a technológiai fejlődés során teljesen elvesztette funkcióját? Nehéz választ találni a kérdésre. "Mindig a műemlék épület helyzetéből, belső adottságaiból és történetéből kell kiindulni az újragondolás kapcsán." - mesélte Oláh M. Zoltán vezető tervező. A renoválás során nem azt kellett helyrehozni, amit Ybl létrehozott, hanem az idő rombolását. Az épület újjáépítése során Ybl szellemiségét hangsúlyozták, s egészítették ki kortársízléssel, gondolatvilággal. Az egykori kioszk egy kortárs képzőművészetet és kultúrát befogadó nyitott helyszínné vált, ami az árkádok alatt újranyílt kávéházzal és terasszal alkalmas fogadások, nyitott és zárt rendezvények megvalósítására is, akár egykor volt. 

A teraszról lépcsővel az alagsori kiállítótérbe jutunk, ez lényegében az épület második bejárata. A két lépcső íves találkozásában található Majoros Áron Zsolt Ybl Miklósról készült pixelportréja, mely a kiállítótér és a bejárat közötti folyosó felületén tükröződve újra megjelenik. A főhomlokzat loggiája, mely eddig nyitott teraszként kapcsolódott a kioszk kávézójához, most félig zárt helyiségként él tovább. Árkádjait üveg fedi, mely nem illeszkedik a falhoz, ezáltal nem tesz kárt a falfelületen. Az üvegfelület nem teljesen zárt, létrehozva egy átmeneti helyiséget. A loggia groteszk sgraffitója is visszanyerte eredeti fényét. Innen a kávéházba lépve tárul fel az épület új belső kialakítása. Belsőépítészeti koncepciója is Ybl hagyatékának és a kortárs ízlés összehangolásának eredménye. Somlai Tibor belsőépítész és formatervező, aki számos könyvet írt a 19.-20. századi enteriőrökről ízlésesen vegyítette a két kor hangulatát. A ’90-es évek felújítása is az akkori ízlés nyomát hagyta maga után, melyet most a kortárs szín- és formavilág írt felül. A helyiségek kivilágosodtak, a termek egyszerű fehér színt kaptak, ami jól illik kiállítótér funkciójához.

A kávézó leghangsúlyosabb, központi helye az aranyra festett fülke előtt húzódó kiszolgáló pult, két oldalán nyílnak a további térkapcsolatok. A kávézó mögött, az épület három térre oszlik, melyek közül az „Aqua" elnevezésű a legnagyobb - ez eredetileg a gőzgépeket működtető kazánnak adott otthont. Fölötte helyezkedik el a „Kovásznai szalon", mely üveges loggiájával egybenyitható az alatta lévő térrel, mely tárgyalásokra, fogadásokra alkalmazható. Az épület három szintjét egy újonnan kialakított egyirányú lépcső köti össze. A szűk hely miatt a lépcső merészen hajló, melytől még elegánsabb hatást kelt. A rusztikusan hagyott boltozott alagsori kiállítótér a „Terra" nevet kapta, ahol eredetileg a kazán fűtésére szolgáló szenet tartották. A boltok hajlásából adódó térszervezése izgalmas teret formál különböző kiállítások installálására. Az alagsor egy méter magas lemez alapjához a renoválások során nem nyúltak, ez az árvízvédelmi okok miatt rendkívül tömör és időtálló is. Ybl az építkezés folyamán helyben oltatta a meszet, az 1.20 méteres falban a mészkőhabarcs mészkővé szilárdult. A mostani felújításkor a falat acéllemezzel és betonnal öntötték ki, így olyan, mint egy acélhajó. Az épület hátsó traktusában kiszolgáló és üzemi helyiségek kaptak helyet. Az épületben még található a kulisszák mögött egy műemlék lépcső, amely építése óta épen áll. 

Az épület magja az alaprajza, a legfontosabb tér- és funkciószervező, melyet a tervezés során úgy alakítottak ki, hogy olyannyira flexibilis legyen, hogy a korábban fel sem merült funkciókat is kiszolgálja. Az terek kapcsolását, funkcióját idomítani lehet, s ez teszi időtállóvá a mostani rekonstrukciót. A tervezők nem csupán egy műemléket újítottak fel, hanem a város szövetében is változást indukáló helyszínt hoztak létre.

Zsoldos Anna

Többek között a Ybl Budai Kreatív Ház is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.