„Itt mindenki tataivá válik, nem számít, hogy melyik úton jött” – a Nanavízió terve a Tata Szíve pályázaton
A Nanavízió pályamunkájának alapgondolata, hogy az érintett terület funkcióját vesztett nem-helyből valódi, élő hellyé válhasson. A létrehozott helyszín egyben a város közösségét is szimbolizálja.
KÖZÖS FŐTÉR
Tatán egy egyértelmű főtér, Tóvároson egy térbe folyó főutca adja a hagyományos városközpontot, de az 1938-ban egyesített városnak nincs igazán közös főtere. Már az egyesítés időszakában megszületett az az elgondolás, hogy a Váralja jó választás erre a szerepre, a tervek azonban a háború miatt nem valósultak meg. A ’60-as évek modernizmusa a kor két kiemelt közösségi vízióját követve népegészségügyi és népművelési feladatra emelt ide minőségi modern épületeket.
Tervünk alapgondolata, hogy ez a terület funkcióját vesztett nem-helyből valódi, élő hellyé válhasson. A város közös főterévé, mely nem konkurál Tata és Tóváros meglévő, minden hagyományos városközponti réteggel rendelkező központjaival. A megújuló épületekkel együtt rugalmasan használható, közlekedéssel és kereskedelmi funkciókkal nem terhelt helyszínt hozunk létre, mely a város közösségét szimbolizálja. Itt mindenki tataivá válik, nem számít, hogy melyik úton jött, Tóváros vagy Felső-Tata irányából, esetleg messzebbről. A látogatók ezen a ponton keresztül jól tudnak kapcsolódni a városhoz, a felfedezésnek ez az ideális kezdőpontja. A városegyesítés után közel száz évvel kevésbé fontos, nem feltétlenül identitásképző elem az, hogy ki melyik városrészben él, dolgozik, a tér maga jelképezi a város egységét.
KONCEPCIÓ
Játékos sűrítmény
A tér újragondolásának alapkoncepcióját a tardosi vörös mészkőben rejtőző különleges lenyomatok, az ammoniteszek, illetve az Öreg-tó téli, leeresztett látványa inspirálták. A terület számtalan kisebb-nagyobb formát gyűjt magába, melyek egy része síkban, mások térben jelennek meg. Ezek a formák, motívumok a város építészeti részletei: felfedezésük játékra hív és közelebb hoz, minden generáció, az itt élők és a turisták számára egyaránt izgalmas, játékos helyzetet teremt. Ez a formagyűjtemény tartalmilag összegyűjti és illusztrálja a város gazdag történeti készletét, a műemlékektől a malmokon át a tér két épülete által reprezentált minőségi modern építészetig.
A téri játék nem útikalauz, inkább egy katalógus, egy olyan gyűjtemény, mely önmagában hordozza évszázadok rétegeit. Célja nem az edukáció, a tiszteletteli távolságból személés, sokkal inkább ezen részletek és történelmi rétegek életre keltése, mindenki számára hozzáférhetővé, tapinthatóvá tétele. Amellett, hogy egy-egy korszakot, épületet, stílust reprezentál, szerethető, kedves részleteket keres meg és mutat fel. Ezek a megbújó, felfedezésre váró részletek éppen úgy jelennek meg a burkolatban, néhol kiemelve, néhol alig azonosíthatóan, mint ahogy télen, a leeresztett Öreg-tó fenekén előbújó kövek, alakzatok is előtűnnek. A konkrét építészeti elemek letisztítva absztrakt formává alakulnak, így épülnek be a tér architektúrájába.
Összefolyás
A mészkő burkolat két színnel indul a két városrész irányából, a téren finoman keveredik, a város egyesülését jelképezve. Ennek inspirációját a folyók összefolyásánál tapasztalható színkeveredés adja. Ez az összefolyás felülről, magasból érvényesül átfogó módon, a térszinten pedig egyedi, részletgazdag mintázatot alkot. Ha egyenként nézzük, minden egyes térkőelemről megmondható, hogy világosabb vagy sötétebb, ahogy a tataiak is számontartják, hogy Tata vagy Tóváros területén élnek, összességük mégis egységes képet alkot.
Közösségi tervezés
A formakatalógus kialakítása kiváló lehetőséget nyit a közösség bevonására. Ennek során nemcsak a hagyományos tartalom szerinti funkciók és működés elemeire fókuszáló részvételi tervezési folyamat valósulhat meg, de a katalógus elemeinek kiválasztásával az itt élők személyes kötődései, a számukra fontos építészeti részletek is a tér részei válnak.
A TÉR MEGFORMÁLÁSA
Létrejövő funkciók
A tér kialakításánál a funkciók és a megidézett formák szabadon keverednek. Az alapmotívumok térben játszótérként, megállóként, pad-installációként is megjelenhetnek. A síkba helyezett megoldások esetén formai kijelölésen keresztül fejtik ki hatásukat, egyes helyeken egyszerű burkolati elemként (például a színpad, vagy a teraszok helye esetében), máshol a növénykazettákat, a kerékpárutat vagy a vizes medencét jelölik ki. A téren két játszófelület is megtalálható, melyek kialakítása a hagyományostól eltérő. A szoborszerű mászóeszközökkel, burkolatba süllyesztett trambulinelemekkel, homok- és folyami kavicsfelületekkel, vizes egységekkel egyszerre szolgálnak játszótérként és élénk színű tereptárgyként.
Egy idézet megidézése
A Rendelőintézet zárt, rézsűs kertje és a bejárathoz vezető híd a ’70-es években eredetileg úgy épült meg, hogy leképezze a vár hídját és a várárok rézsűs kialakítását. A terület és az épület megnyitásával ez a használattól ma teljesen elzárt terület megnyílik. Emiatt a híd megtartása indokolatlan lenne, elbontása után azonban helyéről a barokk híd formai hivatkozásával megemlékezik a térburkolat.
KAPCSOLÓDÁSOK ÉS ILLESZKEDÉS
Szimbolikus kapcsolódások: múlt és jelen rétegei
A Váralja területe különböző építészeti és történeti korszakok találkozási pontja: a terv célja, hogy ezt a történeti környezetet és rétegzettséget beépítse és visszatükrözze, ugyanakkor elkerülje a didaktikus megoldásokat, a direkt edukációt. A tér kialakítása egy olyan kortárs beavatkozás, mely felismeri, tisztelettel kezeli gazdag történeti környezetét és reflektál arra.
Funkcionális kapcsolatok: élő városszövet
A tér központi gondolata a kulturális és szabadidős funkció, melynek történeti rétegét maga a vár, az ökológiai rétegét a várárokban kialakuló park, kortárs rétegét elsősorban a szabadidőközpont, illetve az agora szabadon használható rendezvénytere képviseli, amely a turisztikai funkciókat is hordozza. Mindez nagy rugalmasságot igényel, hiszen 2-300 főtől akár többezres létszámú rendezvényekig kell működnie, a koncertektől és fesztiváloktól a vásárokon át egészen a sportversenyekig. A két városrész elsősorban lakófunkciókkal kapcsolódik a területhez, ezek azonban jórészt zárt módon települtek: ez is azt erősíti, hogy a hely nem elsősorban a közvetlen szomszédok, hanem az egész város közös tere. Az északnyugati irány adja a domináns megközelítést helyiek és turisták számára egyaránt, akik számára a szabadidőközpont és a szálló közötti átjáró tulajdonképpen Tata kapujaként funkcionál.
Közlekedés
A gépjárműközlekedés – a rendezvények időszaki logisztikáját kivéve – eltűnik: szabad, bejárható és biztonságos gyalogos terület jön létre. A dottó vonat kijelölt nyomvonalon halad, az épületek árufeltöltése, szállítási igénye is a téren kívül valósul meg. A tó körüli biciklizésben ma szűkületet képez a vár területe, ezért a tér vár felőli szélén jól lehatárolt kerékpárút épül. A Nepomuki szobor hídjánál a bicikliút egy rövid szakaszon a várárok felett, a kerítésen belüli nyomvonalon halad, így a közúttal való keresztezés elkerülhető. A város jól kerékpározható, így a turizmus számára a kerékpár, esetleg más mikromobilitási eszközök kölcsönzése alapszükséglet: ez a téren kiemelt funkció. A terület közösségi közlekedési kiszolgálása jó, beleértve az ország első számú vasútvonalával való kapcsolatot.
A város mára egyre kevésbé fenntartható autós terhelése miatt a további igények generálása, így egy mélygarázs megvalósítása nagy kockázatot jelent. Azonban a kiírásnak megfelelően ennek lehetőségét a terv 80 parkoló kapacitással tartalmazza, minimális szükséges beavatkozással, fakivágás nélkül. Megvalósulása esetén kiemelt feladat, hogy a közlekedési kultúra pozitív változásaival ezeket a kapacitásokat fel kell szabadítani, és új funkciók számára rendelkezésre bocsátani. A területet határoló kereskedelmi funkciókhoz nagy kiterjedésű parkolóterületek állnak rendelkezésre, melyeket a mainál rugalmasabb, közös használati módokban kell hasznosítani.
TÉRHASZNÁLAT ÉS FUNKCIÓ
Multifunkcionális tér
Az új tér egy szabad és hozzáférhető terület, amely akkor is otthonos, amikor kevesen tartózkodnak itt, vagy éppen csak átbicikliznek, átsietnek rajta a város lakói. Emellett jól ki kell szolgálnia 2-300 fős eseményeket, és akár többezres tömeg számára is alkalmasnak kell lennie. Lényeges szempont, hogy sokféle rendezvényt lehessen elhelyezni a futóversenytől a vásárokon át egészen a fesztiválokig és koncertekig.
Rugalmas térhasználat
A használati módokat tekintve a tér szabad lehetőséget ad, nincsenek szűkre szabott, meghatározott formai korlátok, kijelölt közlekedési irányok: a tér nincs túldefiniálva. A tér padjai nem adnak meg rögzített ülésmódot, irányt, erről a használó szabadon dönthet. A gyermekek játszóterei hasonlóan egyszerűek, tiszta architektonikus formáik felfedezésre ösztönöznek és a felnőtteket is bevonják a játékba. A kerékpárút kisebb rendezvények esetén a tér oldalán folyamatosan működhet, de burkolati megkülönböztetése csak vizuálisan jelzett, így nagyobb rendezvényeken a tér egybefüggő, szabad felületének részévé válhat.
KÖRNYEZETALAKÍTÁS
Megérkezés
A két városrész irányából városi térfalakkal kísérve érkezünk meg a térre. Az autóforgalom mindkét irányból való lecsatlakozásával életre kel a gyalogosként ma nem hozzáférhető terület. A látogatók jellemzően a Május 1. út felől érkeznek, itt a két épület térfalával egy kapu-szituáció jön létre. A fasor megkettőzése erősíti meg ezt az élményt, kiemeli a vár látványát.
A várárok megnyitása
A várárok átmenetet képez a városi tér és a természetes vízfelület, az Öreg- tó között. Bemutatását egy víz felett végigfolyó, kalandos, de akadálymentes útvonal teszi lehetővé, mely a híd alatt is átvezet. Jó turisztikai lehetőséget jelent, hogy itt be lehet mutatni az Öreg-tavi halakat és halgazdálkodást, és egyfajta kedvcsinálóként kapcsolódik a közeli Fényes tanösvényhez is. A várfalhoz közel lépve új perspektívából érzékelhetjük igazán annak tekintélyes méretét. Az ammonitesz-elemek a vízben is megjelennek, padokkal ellátott stégeket, a madarak számára napozóhelyeket hozva létre. A várárok mindenki számára hozzáférhetővé válásával ez a terület mai zártságból egy átjárható hellyé válik. A régi hídfőt megidéző, várárokba levezető lépcsős terület a vízi színpaddal egy kis méretű, izgalmas rendezvényhelyszínt képez és határozott tengelyével beköti a várárkot a tér struktúrájába.
Zöldfelületi koncepció
A burkolt és a zöldfelületek egymásba folyó, véletlenszerűnek ható foltjai egyszerre jól átgondolt, de spontánnak tűnő teret hoznak létre. A zöldfelületi koncepció változatos kép kialakítására épül: az árnyat adó fák mellett magasabb, bokros felületekre is szükség van, évszakonként változó dísznövények kiültetésére, valamint nagyobb, összefüggő gyepfelületekre. A várárokban létesülő gyalogos ösvény növényzete biológiailag értékes, költséghatékony fenntartású, biodiverz, természetes zöldfelületekből áll.
A SZABADIDŐKÖZPONT ÉS A SZÁLLÓ ÉPÜLETE
Felújítási alapelvek
A két, 1969-1978 között készült épület koruk kiemelkedő reprezentálói. A kor stílusjegyeit éppúgy magukon viselik, mint az akkori építőipari technológiák következményeit. Az épületek kiváló építészeti minőségéből és a tervezett új funkciók jó illeszkedéséből a minimális beavatkozás elve következik. Mindezt a korszerű fenntarthatósági és üzemeltetési szempontok szerinti felújítás egészíti ki, beleérve a hőszigetelést, nyílászárók minőségi cseréjét és a korszerű gépészeti rendszerek beépítését. Cél, hogy a város lakói felfrissült, szerethető épületeket vehessenek újra birtokukba a felújítás után, melyek mind ökológiai, mind ökonómiai értelemben fenntarthatóan üzemeltethetőek. Az épületek földszintjei megnyílnak a tér irányába, így a vár architektúráját idéző korábbi, erős zártságuk oldódik.
A szabadidőközpont
Az épület működése az alapvető változások mellett a funkciók jó részét megőrzi, a színházterem és a kapcsolódó kiszolgálóterek a szükséges belsőépítészeti és gépészeti korszerűsítés mellett a mai formájukban működnek tovább. Az épület másik traktusa a korábbi vegyes közösségi használatot egy intenzívebb, sokrétűbb vízióba foglalja, ahol esetenként nagyobb létszámú rendezvények elhelyezésére van szükség, de a maihoz hasonló klubszobák, próbatermek és oktatóhelyiségek szerepe is meghatározó. Az épület megőrzi külső formáját, a cél, hogy a szükséges burkolatok cseréjével az eredeti tervezői gondolathoz illeszkedő módon szülessen újjá az épület.
Az egyik legfontosabb változás, hogy a földszintet ma teljesen lezáró, várfal jellegű kiképzés oldódik: legyen ok arra, hogy közel menjünk az épülethez. A hosszanti oldalon elhelyezett fehér, függőleges, mozgatható betonlamellák révén az épület megnyílik, és kommunikálni kezd a térrel. Az erkély tér felőli végét enyhén kiszélesítve a megérkezés egy fedett területen történik, a rövid oldalon található kávézó melletti terasz révén élettel telik meg ez a terület.
Az eredeti épületbe egy lépcsőkar alatt, szűk téren áthaladva érkeztünk meg. Az átalakítás feloldja ezt és a színházi előtér nagyvonalú megközelítését eredményezi. Az új, íves lépcsőtömb központi szerepet kap: a kiegészítő mobilfalakkal és akusztikai függönyökkel együtt nézőtéri funkcióra is alkalmassá válik, így tágra nyílnak a használat lehetőségei. A színházterem rendezvényei esetén ez a terület korábbinál jobban fel tudja venni a tömeges terhelést. A lépcső tömegében kap helyet a büfé is. A kialakuló új, multifunkcionális rendezvénytér a földszinten a mai átriumot is magába foglaló, centrális pozícióban helyezkedik el, mely a kapcsolódó helyiségekkel mobilfalak segítségével összenyitható.
A terület – hasonlóan az új köztérhez – egy olyan lazán definiált, rugalmasan használható közösségi területté alakul, mely jó kiegészítője a számtalan, körben működő funkciónak, de nagyobb rendezvényeken központi szerephez jut.
A szálló épülete
Az egykori rendelőintézet a művelődési házhoz hasonlóan egy jó minőségű épület, melynek minél több értéke megőrzendő, a gazdaságosság is indokolja, hogy a beavatkozások visszafogott mértékűek legyenek. Az elmúlt évtizedben fokozatosan funkcióját vesztő épület használata jelentősen átalakul, a jövőben egyszerre több feladatot is ellát majd: szálláshely és irodaház lesz.
A legfontosabb változás, hogy az épület földszintje válik vezérszintté, amely követlenül összekapcsolódik a térrel. Ennek megfelelően az épület a földszinten megnyílik, az étterem és a galéria az emelet magasságú üvegfalak révén az utca részévé válik. A délnyugati traktusban a szálló és étterem kap helyet, az északkeleti traktusban a múzeum helyiségei, a középsőben pedig földszinten a galéria, az 1. emeleten a könyvtár és a 2. emeleten további szállodai szobák.
Másik fontos változás az épület délkeleti felületein a tér felé megépülő új, másodlagos homlokzati réteg. Az előépítés a szálló részén szobánkénti teraszokkal és közös, nagyobb teraszokkal támogatja az új funkciót, és egyúttal a ház árnyékolásában fontos szerephez jut. Az új teraszok nyitható, függönyszerűen széthúzható fémháló borításúak, mely a földszinten teljesen megnyílik. A ház így a használattól függően mindig más képet mutat, szinte élővé válik és az áttört felület íves formavilágának köszönhetően a szigorúan szerkesztett, funkcionális épület barátságossá válik.
Szerk.: Nemes D. Nikolett
