Kellemes várakozás – vasúti program Hollandiában

A közepes és nagyszabású tervek mellett érdemes kisléptékben megvalósuló vasúti projekteket is megnézni. Olyanokat, amelyekben a forgalom mértékéhez jól igazodó, költségvetésben sem a csillagokig elszálló, ám kifejezetten innovatív, sőt szórakoztató vagy épp kedves megoldásokkal találkozhatunk. Példákat bárhol találhatunk, de elsőként visszatérünk Hollandiába, ahol a vasúti építészet az utóbbi időben számos kiemelkedő eredményt produkált. Bán Dávid írása. 

Nagy volumenű állomás-transzformációk zajlanak a holland nagyvárosokban, az ország kulcsfontosságú vasúti központjaiban, mint láthattuk például Utrechtben vagy Rotterdamban, de talán még ennél is figyelemreméltóbb az a kezdeményezés, amelyet Koen van Velsen, holland vasúti főépítész indított el 2007-ben. Ő egy olyan kutatásba kezdett, amely kifejezetten a kis- és közepes forgalmú állomásokra, vasúti megállóhelyekre koncentrált, ahol – ahogy van Velsen megállapította – az utasok sok időt töltenek a peronon várakozással. Ugyanakkor ezek a megállóhelyek általában elhasználtak, elhagyatottak voltak, állandó építészeti elem és személyzet híján nemcsoda, hogy az itt várakozók biztonságérzete is alacsony volt. A Holland Államvasutak pályaszolgáltatását üzemeltető ProRail épp ezért indította el Prettig Wachten, azaz Kellemes várakozás elnevezésű programját, hogy a kisebb megállókban is jól, hasznosan és komfortosan várakozhassanak a naponta ingázók.

Első menetben országszerte 20 megállóhely kapott kellemes, nem egy esetben kifejezetten ötletes váróhelyiséget, új funkciót, sőt művészeti többletet. A cél elsősorban bizonyos új funkciók elhelyezése a peronokon és az épületekben: a megszokott jegykiadó automaták és utas tájékoztatás mellett mellékhelyiség, kávézó, vegyes funkciójú üzlethelyiség vagy akár virágárus. A másik lényeges szempont, hogy az üzemeltetők felismerték: ha élő személyzet is tevékenykedik az állomáson, akkor nő az utasok biztonságérzete, valamint kisebb az esély a vandalizmusra. Hasonlóan vélekednek a magyarországi állomás-felújításokban résztvevő építészek is, akik szintén óvatosan bánnának a kisebb vasúti létesítmények teljes automatizálásával és a személyzet elhagyásával.

Visszatérve Hollandiába, ahol az egyébként nagymértékben automatizált és minőségi vasúti szolgáltatások – főként a mindenhol megtalálható, mozgásukban, hallásukban vagy látásukban korlátozottak számára is jól elérhető akadálymentesített jegykiadás és tájékoztatás – mellett minden új vagy megújuló megállóhelyre igyekeztek egyénileg kialakított élő funkciót kialakítani. A program egyik ikonikussá vált építményén, a konténerekből épített Barneveld Noord állomáson például a társadalmi vállalkozásban szeretnének helyben lakó fogyatékkal élők bevonásával üzemelő kerékpárjavító műhelyt nyitni.

Az Utrechttől alig 20 km-re keletre fekvő, közép-holland Barneveld városka nem éppen a legfontosabb vasúti központ. Ipari létesítményei, főleg tojáskeltetője miatt számos tehervonat fordul meg a városban, személyforgalmán azonban három kisebb vasútállomás osztozik. A város északi szatellit településének megállóhelye kifejezetten egy, a fővonalból elágazó mellékvágány mellett létesült. Az egy peronos Barneveld Noord állomást 1938-ban nyitották meg, majd 1944-ben bezárták, az újranyitásra 1951-ben került sor. A pályák mellé idővel autópálya épült, amihez 2006-ban P+R parkolót is csatoltak, így vonzva jelentősebb utasforgalmat a vasút számára. Az állomásra a vasúti fővonal felett átvezetett, amorf formájú, sűrű sávozással zárt, védett kialakítású, de mégis levegős felüljáró vezet a P+R parkolóból és a garázsházból. Hasonló megoldást képzeltek el Székesfehérváron is, igaz, ott a kivitelezés jelenleg félbemaradt.

A Prettig Wachten program keretében 2013-ban épült meg az új váróhelyiség, amelyre az NL Architects kapott megbízást. Nem mindennapi koncepciójuk alapján négy darab hatalmas, szabványméretű konténerből alakították ki az épületet, amelyek teret alkotnak és egyben magukban is teret – űrt – tartalmaznak. A konténerek az építmény belsejében megnyílnak, míg kívülről a szállítmányozásból ismert sötét, nyers arcukat mutatják, belülről világosak, lényegesen kitágítják a várakozók térérzetét. A konténerek légies, hasonló struktúrájú talapzaton állnak, az oldalfalak helyett azonban minden irányból üvegfelülettel. Az egyik egységben kisebb kávézó üzemel, az előtérben kiülős résszel, míg a másikban egy beltéri váróhelyiség kapott helyet, középtengelyében leegyszerűsített, hasáb formájú ülőpaddal.

A három fekvő konténer közé ékelve állítva magasodik a negyedik társuk, amelynek a tetején jellegzetes állomási óra díszeleg. A konténerekből kirakott összhatás utal a pályaudvarok hagyományos ikonográfiájára, megjelenik benne a monumentális főhomlokzatok alapképlete és az abból kiemelkedő óratorony. Az egyik oldalszárny tetején kapott helyet a kivilágított betűsor, az állomás elnevezésével, amely megoldás és betűtípus jellegzetes arculati elemként vonul végig Hollandia pályaudvarain, amely még az Rotterdam Centraal modernizálását is túlélte, hiszen – akárcsak az óra – oly kiemelkedő eleme volt a megszokott összképnek, hogy szépen mentették át a jelenlegi épületbe. Barneveld Noord állomásán azonban az óratorony meglepő funkciót rejt magában: az aljában kapott helyet a krómacél, vandálbiztos mellékhelyiség, amely a torony belsejében, több méter magasságban végig nyitott, légterét csak a legtetején elhelyezett üvegtető zárja le. A torony tetején szélkakas helyett egy aranyozott csirke ül, humoros utalással a város tojásüzemére, valamint a vasútvonal ebből eredő becenevére, a csirkevonalra.

„A konténerek olcsó és jól kezelhető anyagok, amelyek könnyen összeszerelhetők, majd szétbonthatók. – nyilatkozták az építészek – A hatalmas építőelemekből minimális erőfeszítéssel nagyméretű szobrot rakhatunk össze.” Barneveld Noord egyfajta zászlóshajója lett az amúgy is számos jó, ötletes és végiggondolt építészeti megoldást felvonultató Prettig Wachten programnak. Egyszerű, ha úgy tetszik, teljesen kész ipari, építészeti elemekből egy hatásos és a tapasztalat szerint jól funkcionáló, olcsó és biztonságos állomásépület lett.

Bán Dávid