Kerékgyártó Béla filozófus kapta a Kotsis Iván Emlékérmet
Ma délután Kerékgyártó Béla vette át a Kotsis Iván Emlékérmet a MÉSZ székházában. Az ünnepségen a díjazott érdemeit Perényi Tamás, a BME Lakóépülettervezési Tanszék vezetője méltatta.
Tisztelt Egybegyűltek, Kedves Kollégák!
Jó érzés kimondani még egyszer: idén a Kotsis Iván emlékérmet Kerékgyártó Béla kapja.
Éppen 40 évvel ezelőtt egy fiatal, abban az évben végzett magyartanár az Antigonét tanította elsőéves gimnazistáknak. A fizika tagozatos osztály nem volt fogékony a magyarórákra, így a tanár félretette a hagyományos elemzés módszerét. Néhány tanulót megkért, hogy játsszák el a darab szereplőit, éljék bele magukat Antigoné, Haimon, Kreon, Iszméné és Theiresziász szerepébe. Érveljen mindenki a maga igaza mellett. Nincsenek jók vagy rosszak, csak a hitből, a meggyőződésből fakadó igazságok vannak. Következetesen képviselte ezt mindenki, ami egyre nagyobb indulatokat váltott ki. Nemcsak Antigoné véleménye volt így elfogadható, hanem Kreoné is, de ezzel együtt világossá vált mindenki számára, hogy mi a különbség az emberség, az erkölcs, a lelkiismeret és a hatalom törvényei között.
Kerékgyártó Béla önéletrajzában nem szerepel pályakezdésének magyartanári szerepe, vélhetően azért, mert rövid ideig tartott, de tudnia kell, hogy számunkra, akik akkor a padokban ültünk, különös és mély hatással bírt. Mindezzel azért hozakodtam elő, mert bár Béla a gimnáziumi katedrát egyetemire cserélte, tanítványaira gyakorolt hatása nem változott.
Valami azonban változott: már nem az irodalom a fő téma, s nem is a filozófia, mely Kerékgyártó tanszékének profilja, hanem az építészet. S ezzel meg is kezdtük a közelítést annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy miképpen lehetséges az, hogy idén a Kotsis-díjat nem egy építész (mint eddig minden alkalommal), hanem egy filozófus kapja?
Mit jelentenek számunkra, alkotó építészek számára a szakmánkat elemző gondolatok? Képes-e valaki kívülről behatolni zárt világunkba úgy, hogy ne idegenként tekintsünk rá, hanem olyanra, aki megtermékenyíti munkánkat?
Az építészhallgatók és doktoranduszok válasza egyértelmű: hasonló fontosságúnak látják az építészetről alkotott pontos gondolatokat, az írott szó tudományos igényű megfogalmazottságát, az alkotás örömteli, sokszor ösztönös folyamatával. De nemcsak a diákok vélekednek így: Kerékgyártó Bélát a díjra javasló nyolcvan ajánló közül, többen különböző korú építészek, akiket ugyan nem tanított Béla, mégis látják hatását szellemi közéletünkre. Ezt az elfogadottságot erősíti, hogy Kerékgyártó még csak nem is a filozófia felől közelít felénk: nem a filozófiának az építészetről alkotott következtetéseit tálalja, hanem érteni szeretné a házakat, a városokat, az alkotókat, s ezen keresztül az építészet egészét, mert csak így van esélye arra, hogy elemzése utat találjon hozzánk. Építész és nem építész gondolkodókat állít elénk, ablakot nyit a kutatás önálló világához, felmutatva annak szigorú szabályait, és egyben jelzi a kutatás és alkotás kapcsolatának fontosságát.
Filozófusként különválasztja az építészet szellemi rétegét, mint annak belső jelentését, az architektonikus külső buroktól, de felénk fordulva már a kultúra egészéről beszél, a térről, a nagyvárosról, az építészet etikájáról.
Ha valaki rákeres Kerékgyártó Bélára a Google-n, kapcsolódó keresésként feljön a Kerékgyártó Béla építész összetétel. Van tehát, aki Bélát már építészként kezeli és keresi. Pedig nem lenne jó, ha ő építésszé változna át, mert éppen arra, a mienktől gyökeresen más látásmódra van szükségünk, melyet csak az tud képviselni, aki kívülről néz minket. A funkciókkal, szerkezetekkel, arányokkal még csak-csak elbánunk, de Antigoné íratlan isteni törvényeire továbbra is szükségünk van.
Béla minden bizonnyal meg fogja köszönni a díjat, de az első köszönet a mienk kell, hogy legyen: köszönjük, hogy hozzánk jöttél, s már hosszú ideje itt vagy velünk, gratulálunk, és – tudva, hogy most betegséggel birkózol – jó egészséget kívánunk Neked.
Perényi Tamás
