(E)quilibrum through Cooperation – azaz „Egyensúly együttműködés révén” a mottója a barcelonai Universitat Polytècnica de Catalunya (UPC) és az Escola Tècnica Superior d'Arquitectura del Vallès (ETSAV) Solar Decathlon-csapatának, akik a 2010-es megmérettetés után újra részt vehetnek az egyetemek közötti nemzetközi versenyen. Az ott szerzett tapasztalataikat hasznosítva, a LOW3 projektet továbbfejlesztve és átformálva most (E)co Team néven indultak. Filozófiájuk szerint az (e)co ház-koncepció nem csupán egy élettér, hanem egy olyan projekt, amely fenntartható modellt kínál - az együttműködésre alapozva.
Napjainban a lakótérnek gazdaságosnak, hatékonynak és kényelmesnek, valamint a környezetet kímélőnek kell lennie. Az (e)co projekt nem csupán egy élettér, hanem egy társadalmi tudatosságon és együttműködésen alapuló modell, amely megkísérli újradefiniálni az emberek és a természeti/gazdasági erőforrások közötti kapcsolatot, az ökológia valódi értelmében. Az (e)co projekt nem csupán egy energetikailag önellátó ház prototípusa, hanem elsődlegesen egy rendszer, a kortárs terek újraértelmezésének koncecpiója, a hagyomány és a technológia viszonylatában. A prototípus két fő részre bontható: egy fizikai, magas fokon iparosított külső, valamint egy organikus, helyi erőforrásokat felhasználó belső „rétegre”. Ez a két kulcselem ölt testet a projektet alkotó rétegek együttműködő rendszerében.
Az első, a „műszaki” réteg az elsődleges éghajlati viszonyokra ad választ a természeti környezettel összefüggésben. Ez a külső burok a mezőgazdaságban használt üvegházak iparosított rendszerének átalakításával és egy másodlagos tárolóréteg hozzákapcsolásával alakult ki. A második, az „organikus” réteget a teljes komfortot kínáló, fűtött belső tér alkotja, amelynek felülete a lehető legkevesebb, 45 m2. Ez az elem foglalja magában a külső réteg mindazon műszaki berendezéseit, amelyek lehetővé teszik a belső tér-modulok változtatható elrendezését.
A ház tetőszerkezete elsősorban éghajlati szempontból lát el szabályozó szerepet, megteremtve az árnyékolás, a természetes szellőzés és a hőtárolás lehetőségét. Védelmi funkciójának köszönhetően könnyedebbé teszi az épület többi részét, a belső terek rugalmasan alakíthatóvá válnak. A használók, a környezet és az anyagok kölcsönös kapcsolatán alapuló, membránként működő függőleges határoló szerkezetekben kaptak helyet a ház gépészeti berendezései. A rendszer hálózatos kialakításának köszönhetően a belső tér-modulok többféle módon rendezhetők el. E felületeken napelemek, szolár fűtőpanelek találhatók, valamint itt futnak a vízvezetékek és ez a héj felelős a megfelelő hőtehetetlenség eléréséért is.
A belső tér egymáshoz kapcsolódó modulok hálózatából áll össze, amelyek a raszterpontokra illeszkedve helyezkednek el. Mivel lakóépületről van szó, a modulok kevésbé differenciáltak, hogy minél rugalmasabb kialakítást tegyenek lehetővé. Nincsenek határozott funkciójú terek, azokat a használók és a tárgyak alakítják az igények, a tevékenységek és az évszakok alapján. A belső tér-modulok helyben megtalálható, nem iparosított technológiával előállított anyagokból készülnek, a szállítási költségek és a ház ökológiai lábnyomának csökkentése érdekében. Az épített „lakó-dobozok” között kiemelt szerepet kapnak a többféle módon használható köztes terek, amelyek jelentősen megnövelik a lakótér nagyságát és értékét.
A külső réteg látja el a belső tér időjárás elleni védelmét, az év legnagyobb részében egy alacsony költséggel fenntartható életteret létrehozva. A tervezők a megfelelő belső komfort elérése és az energiafogyasztás csökkentése érdekében csak passzív stratégiákat alkalmaztak. Az év fennmaradó részében a szükséges komfortot a belső réteg adja, energetikailag intelligens tömegek hálózatát alkotva. A két réteg együttműködése az átmeneti terekben valósul meg, amelyek pufferzónát hoznak létre a külső és a belső, a lakótér és a rendszerek között.
A tervezők által rendelkezésre bocsátott anyagot fordította: Garai Péter