Kettős ünnep Székelyföldön – kiállításmegnyitó és pavilonavató
Májusban Mikházán (Maros megye, Románia) ünnepélyesen felavatták és megnyitották a római régészeti parkban a kiállítótérként (is) szolgáló ”Idődoboz” pavilonokat. A pavilonok ötlettervei az első Identitás és kultúra TDK keretein belül születtek. Gaul Cicelle DLA és Vasáros Zsolt DLA írása.
2016. május 5-én megnyílt az „Identitás és kultúra 3. Új tájak új dimenziók” kiállítás a marosvásárhelyi várban. Idén immár harmadszorra rendezték meg a Maros Megyei Múzeum termeiben a BME Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék művészeti TDK szekciójának anyagából készült tárlatot, ahol a hagyományokhoz híven kisléptékű, tervpályázathoz hasonló, valós tervezési kérdéseket feszegető munkákat mutatnak be. A tervek alkotói: Gál József Ferenc, Holecz Máté, Incze Ádám, Koch Márió Péter, Kristóf Dóra, Michelisz Éva, Novák Sándor, Novák Veronika, Patai Boglárka, Rainer Anna, Tibai Friderika, Varga Kata; az építész konzulensek: Balázs Mihály DLA egyetemi tanár, Gaul Cicelle DLA, Vasáros Zsolt DLA.
2016. május 6-án Mikházán (Maros megye, Románia) ünnepélyesen felavatták és megnyitották a római régészeti parkban a kiállítótérként (is) szolgáló ”Idődoboz” pavilonokat. A pavilonok ötlettervei az első Identitás és kultúra TDK keretein belül születtek.
Mind a kiállítás, mind a múlt évben megépült kiállítási pavilonpár csodálatosan szemlélteti, hogy milyen eredmények érhetőek el fáradhatatlan munkával és összefogással akár néhány év leforgása alatt. Mindkét esemény sikere három év együttműködésének gyümölcse. 2013-ban indult a „Római limes mint európai kultúrtáj” elnevezésű „ERASMUS Intensive Programme”, amely során német, román és magyar régész, építész, geofizikus és restaurátor hallgatók és oktatók dolgoztak együtt a hajdani Dacia keleti határát képező erődrendszer egyes elemeinek feltárásán.
A Maros Megyei Múzeum által koordinált programban a Humboldt-Universität zu Berlin Winckelmann Intézete, az Universität Köln Régészeti Intézete, a Fachhochschule Erfurt Konzerválási és Restaurálási Szakiránya, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Budapest Geofizikai és Űrtudományi Tanszéke, a BME Építészmérnöki Kar, Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszéke, a Pécsi Tudományegyetem Régészet Tanszéke és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Kolozsvár Ókortörténeti és Régészeti Intézete vett részt.
Az építész hallgatók számára a nyári négy hetes felmérőtáborok remek lehetőséget nyújtottak szakmagyakorlásuk különböző fázisainak megismerésére. A más szakterületekkel való együttműködés szélesítette látókörüket és gazdagította ismereteiket is. Az ásatási munkákon való részvétel a megismerés, feltárás, megértés és elemzés folyamatát tette megtapasztalhatóvá, amelyet a helyi népi építészeti emlékek felmérése és dokumentálása egészített ki.
Az együttműködés és a munkák előrehaladtával új igények és tervek is felmerültek, mint például a fellelt emlékek bemutatása, a régészek számára megfelelő munkakörnyezet teremtése, az ide vonzott turisták kiszolgálásának lehetséges megoldásai. Mindezt úgy, hogy az a meglévő települések szerkezetébe, arculatába, működésébe, jövőbeli terveibe, perspektíváiba illeszkedjen. Ezen új feladatok megoldása már az építészeti munka egy újabb területére vezette a hallgatókat: a tervezés területére, ahol a megismerés, elemzés, megértés után, a felmerülő kérdésekre közös gondolkodás segítségével születnek válaszok.
A táborok idejébe ez a fázis már nem fért bele, így az Ipartanszék egy művészeti TDK szekció keretein belül oldotta meg. Minden évben három, a nyári munkák során felmerült tervezési feladat közül választhattak a hallgatók.
A pavilonok terve 2013-ban született az ERASMUS IP első évében. A feladat ideiglenes kiállítási pavilonokról szólt, amelyeket a terepmunkák alatt az ásatási területen lehet felállítani, hogy érthetővé tegyék az érdeklődök számára a gyakran nehezen értelmezhető feltárási eredményeket. A kari TDK-n Sági Gergely pavilonterve dobogós lett és tanszéki különdíjat nyert. Az épületek akkor még fedett-nyitott térként működtek és tölcsérként vezették a tekintetet az ásatási helyszínekre. Formájuk kortárs, szabálytalan, kristályszerű tömeg volt, amely hagyományos fa tartószerkezetet és zsindely burkolatot kapott.
2014-ben a Maros Megyei Múzeum által előteremtett pályázati forrásoknak és támogatásoknak köszönhetően lehetővé vált a pavilonok megvalósítása. A kivitelezhetőség érdekében a terveket tovább kellett fejleszteni, és a múzeum most már sokkal pontosabban meghatározott igényeihez igazítani. Ehhez a tanszékünk biztosította a kereteket, oktatóink támogatásával és a táborban részt vett hallgatók bevonásával a tervező dolgozta át a terveket.
2015 nyarán a pavilonok építése a Maros Megyei Múzeum régész munkatársa, Ötvös Koppány Bulcsú irányítása mellett számos falubeli mesterember, tapasztalt építő bevonásával kezdődött meg. A szokatlan szerkezet és forma az első rácsodálkozás után izgalmas kihívássá vált mindenki számára. A tábor résztvevői „ikrek”-nek emlegették őket, a munkások pedig elkezdtek velük álmodni. Az építkezés elhúzódott. A pavilonok 2015 őszére készültek el. Avatásukra most, 2016 májusában került sor.
Az „ikrek” már készen állnak a használatra. A kivitelezési folyamatból adódóan nem mindenben tükrözik az eredeti terveket, azonban szerencsés módon szinte mindenben megfelelnek az építészeti álmoknak, sőt, az eltérések javukra váltak. Ezek beleszövik őket környezetükbe, felfedezésre váró, „megpofozgatott”, furcsa formájú különös pajtákra emlékeztetnek. Felkeltik a figyelmet, csalogatnak, miközben a tájba illeszkednek. A falu befogadta, a múzeum belakta őket. A múzeumi dolgozók kiállításokat rendeztek a belső terekben, az egyik pavilonban a római fürdőéletről tájékozódhatunk, míg a másikban az erőddel és a hétköznapi élet eszközeivel ismerkedhetünk meg, köszönhetően a főkurátoroknak Pánczél Szilamér-Péternek, Silvia Mustațănak, Ötvös Koppány Bulcsúnak, valamint a kurátoroknak Dobos Alpárnak, Karácsony Istvánnak, Nicoleta Mannak, Petruț Dávidnak és Sidó Katalinnak.
Az építészeti munka lezárult, minden fázisa megtapasztalhatóvá vált. Köszönet ezért Sági Gergely diplomázó hallgatónknak a tervezésért (konzulensek: Vasáros Zsolt DLA és Gaul Cicelle, tartószerkezeti konzultáció: Ther Tamás), Dobai János DLA tanszékvezetőnknek a támogatásért, Pánczél Szilamérnak a Maros Megyei Múzeum régészének a koordinálásért és a megvalósításért. Tövissi Zsolt építésznek a tervek honosításáért és a kiviteli tervek elkészítésében nyújtott segítségéért, különös tekintettel Dénes Péter szerkezettervezőre. Ötvös Koppány Bulcsú régésznek a kivitelezés lebonyolításáért, minden váratlan feladat megoldásáért. Az építőknek a kihívások felvállalásáért, és minden hallgatónak, tábor résztvevőnek, szakembernek, régésznek, oktatónak a lelkesedésért és kíváncsiságért, ami nélkül az eltemetett római kövekben tárolt szunnyadó energia nehezebben törhetne a felszínre új jövőképet teremteni.
Gaul Cicelle DLA, Vasáros Zsolt DLA
