Kibontott táj – Bukta Imre retrospektív kiállítása meghosszabbítva március 2-ig
A nagy érdeklődésre való tekintettel március 2-ig meghosszabbították a Kibontott táj című kiállítást Debrecenben, amelyen a szakmai közvélekedés szerint legjobb magyar kortárs képzőművész, Bukta Imre életművét mutatja be a MODEM.
A nagy érdeklődésre való tekintettel március 2-ig meghosszabbították a Kibontott táj című kiállítás nyitvatartását, amelyen a szakmai közvélekedés szerint legjobb magyar kortárs képzőművész, Bukta Imre életművét mutatja be a MODEM.
A kiállítások hétfő kivételével minden nap 10-től 18 óráig, csütörtökönként 16-tól 24 óráig látogathatóak.
részletek még itt: http://www.buktakiallitas.hu
Bukta Imre (1952) a kortárs magyar képzőművészet emblematikus alakja. A Heves megyei Mezőszemerén él, az egri Eszterházy Károly Főiskola vizuális művészeti tanszékének oktatója. Autodidakta képzőművész. 1978 óta műveivel folyamatosan jelen van hazai és a külföldi kiállításokon. 1987-ben Smohay-díjat, 1989-ben Munkácsy-díjat, 1997-ben érdemes művész kitüntetést kapott. 1980-ban, 1988-ban és 1999-ben is részt vett a Velencei Biennálén. Számos munkája jelentős köz- és magángyűjteménybe került. Többek között a bécsi Albertinában, az aacheni Ludwig-gyűjteményben, a budapesti Nemzeti Galériában és a debreceni Antal–Lusztig-gyűjteményben is találhatóak Bukta-művek.
A Kádár-rezsim idején Bukta művészetét csípős humor, a hatalom által előírt szabályok áthágása, kifigurázása és groteszk szemlélet jellemezte. A rendszerváltozást követően megváltozott tárgyainak jelentése. Művészete mind személyesebb lett, mind több és nyíltabb életrajzi utalást tartalmaz, a korábbi szarkazmus helyét érzékeny líra és az emberi hibákkal szembeni megbocsátás veszi át.
A kilencvenes évek közepétől az életteljesség benyomását keltő, modellszerű szituációk jelennek meg installációiban, melyek közül különösen jellemző a falu egészét jelképező utca-metafora alkalmazása. Az utóbbi években a könnyű anyagokból épített, mégis monumentális installációk mellett nagyobb hangsúlyt kaptak a festmények, melyeken – a rendszerváltozással kapcsolatos kérdések okán – újra előkerül a korai munkáira jellemző szociologikus szemléletmód, a társadalmi problémák, a szegénység, a röghöz kötöttség megjelenítése. A megalázottakkal, kifosztottakkal szembeni együttérzés mellett megőrződnek a saját közösségét kritizáló és groteszk elemek is.
forrás: modemart.hu
