Klebelsberg Kulturális és Művészeti Központ
Építész: Kálmán Ernő (Reálterv Építésziroda Kft.)
Kulturális küldetés
Amikor 1998-ban először jártam a pesthidegkúti Ófalu lerobbant, elhagyatott villáiban, nem tudtam, hogy milyen értékek lakoznak a pavilonokkal körbeépített romok között. Az ember lakókörnyezetét lassan ismeri meg, fedezi fel értékeit, keresi múltjának gyökereit. Felnőttkoromban kellett ráébrednem azokra a gyerekkori élményekre, amelyek elfogadhatóbbá tették számomra az új környezetbe való beilleszkedést - keresztszüleim egy Klebelsberg által épített iskolában voltak tanítók, ahol nyaraim jó részét töltöttem. Később a Debreceni Egyetem Klebelsberg idejében épült épületei voltak azok, melyek meghatározták életemet.
Ilyen előzmények után döbbentem rá, hogy XX. századi kultúránk egy fontos eleme pont Hidegkúton, megtalált lakókörnyezetem szomszédságában van, Klebelsberg Kunó kastélyában és annak környezetében. Az épületek falai között fellelhetők olyan kapcsolódási pontok régmúlt és a jelen között, melyek nem csak egy építészeti feladattá, hanem egyfajta küldetéssé is emelte a Kulturális Központ ügyét. A felemelő feladathoz segítőtársak és barátok köre csatlakozott, akikkel közösen a romokból lassan letisztogattuk az épületeket, és ott fesztiválokat, rendezvényeket szervezve jutottunk el odáig, hogy állami támogatást is nyert az épületegyüttes felújítása.
Az elérendő cél alapvetően mindig is az volt, hogy a hidegkúti együttes kulturális és művelődési központ jellege újra igazi fényében, a klasszikus értékek mentén jöhessen létre, természetesen mai, modern formában. Mindezt, az Ófalui templom szomszédságában, első ütemben a volt elemi iskola és Forgách Walla kúria rekonstrukciója, majd később ehhez kapcsolódva a Klebelsberg kastély épületegyüttesének felújítása hozná létre, a közel 3 hektáros területen. A Klebelsberg kastély 1998-ban még elérhetetlennek tűnt, hiszen ekkor - s azóta is - peres vita tárgya, de azzal, hogy időközben kiemelt állami műemlékké nyilvánították, megkerülhetetlenné vált, hogy valamilyen módon a környezetbe integrálódjon. Nehéz szétválasztani az említett érzelmi kötődések kapcsán az építészetet és azokat a realitásokat, melyek mai kulturális életünket javarészt meghatározzák. Így az építész a szó jó értelmében, s nem a mérnöki valóságot kiemelve ”ragadtatja el” magát.
Szabad-e erre a fajta maximalizmusra törekedve másokat is lázba hozni, lelkesíteni, hogy aztán egyesek megpróbálják tönkretenni e ”játékot”, avagy játék-e a kulturális küldetés, az értékek keresése, a régiek mentén újak létrehozása?
Nem gondolom, hogy az építészet mindenható, de alapegysége mégiscsak a harmónia - melynek ugyanolyan alapvető eszköze a ritmus, a szín stb., mint a zenének vagy a festészetnek. Ezért is erősítette meg hitemet, amikor e progresszív épületegyüttes műemléki védettséget kapott. Persze az sem mindenkinek egyértelmű, hogy a megújuló kulturális központ - még teljesen el sem készülvén - ilyen elismerésben részesült. Még akkor is, ha tudjuk: a középszer és az ”értékek mai állása” napjainkban sokszor egészen mást mutat.
A megkezdett mű első részének nagyobbik hányada készülhetett el. Lehet, hogy rájöttek, hogy ez a hagyományos értékrend modern építészeti eszközökbe csomagolva? S manapság nem ez a követendő? A ”való világ” mást igényel?
A felújításért szervezett fesztiválok minimális összegből igényes művészeti alkotásokat mutattak be, nem egyszer ősbemutatókkal, felkarolva ma még ismeretlen, de igen tehetséges embereket. Mindez egyre magabiztosabbá tett engem, s törekvéseim mellé a helyi művészek lelkesen csatlakoztak.
Ilyen körülmények között könnyebb éket verni az alkotók közé is, hiszen e ponttól kezdve az anyagiak motiválnak. Mai korunknak olyan fegyvere ez, amely nehezen értelmezhető pl. a klebelsbergi gondolkodási körben. A kultúra sohasem volt rövidtávú befektetetés, de ma sok más mellett azzá devalválták. Ezért kellene távlati célként, a már majdnem elkészült kulturális központ kiteljesítéseképpen, a szomszéd Klebelsberg-kastély hasznosításával olyan összművészeti oktatási központot létrehozni, amelynek ma minden szellemi és fizikai lehetősége adott. De kell-e, akarják-e ezt ma?
Az eseményeket megszakította egy szerencsétlen működtetési pályázat. Az, hogy az építtetők nem kívánják felvállalni a működtetést, s pályázat útján próbálnak úgynevezett ”befektetőket” találni, alapvetően kifordult gondolkodást jelez. Tudjuk jól, hogy a kultúra csak nagyon ritkán jó üzlet. Nehéz mit kezdeni ezzel a megközelítéssel, hiszen olyan félreértelmezése a hat éve közös ügyként felkarolt mikrokulturális ügynek, amely nemcsak Pesthidegkút lokálpatriótáinak problémája, hanem az általános értékek megkérdőjelezése is.
Magyarországon kulturális befektető tulajdonképpen csak egy van - Sziget Kft. néven -, tehát, ha a kérdést így tesszük fel, akkor csak egy válasz létezik. Egyáltalán tisztességes-e feltenni ezt a kérdést üzleti alapon?
Számomra egyértelmű a válasz, hogy nem, hisz nem ezért vállaltuk az elmúlt évek szívet nemesítő küzdelmét, s a cél sem lehetett az, hogy egy újabb - sokadik - vállalkozást hozzanak létre, ugyanis nem ezt támogatták közpénzen, hanem hogy az itt élők megtalálják és létrehozzák a közösség erejében rejlő, saját kulturális identitásukat.
Budapest-Pesthidegkút, 2004. május
Szerző (szöveg, tervlapok, fotók): Kálmán Ernő DLA (a Polgárok Pesthidegkútért Egyesület vezetőségi tagja)
Klebelsberg Kulturális és Művészeti Központ
Pesthidegkút - Ófalu
Budapest, II. Templom utca 2-10.
Tervezés: 1998-2003
Kivitelezés: 2002. augusztus - 2003. november
Épült a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által 2001. évben kiírt pályázaton elnyert címzett állami támogatásból és önkormányzati beruházásból
Közreműködők
Építtető: Budapest Főváros, II. kerületi Önkormányzata
Generál tervező: Reálterv Építésziroda Kft.
(csak az engedélyezési és tender tervezés során)
Építész: Kálmán Ernő (Reálterv Építésziroda Kft.)
Építész munkatárs: Albrecht Beáta, Balogh Csaba, Ruják Eszter, Novák Róbert
Műemléki referens: Lampert Rózsa
Belsőépítész: Kálmán Ernő, Takács Sándor
Szerkezettervező: Bogdányi Gábor (engedélyezési és tender tervek)
Varga Béla (Gauff Budapest Kft., engedélyezési és tender tervek)
Embersics Judit (Speciálterv Kft., kiviteli tervek)
Iványi János (Mér-I-Kon Bt., kiviteli tervek)
Víz, csatorna, légtechnika, gázellátás: dr. Tóth Péter (Pentaplan Kft., engedélyezési és tender tervek)
Kalotai János (Kavaterv Kft., kiviteli tervek)
Elektromos:
Erősáram: Móricz István, Révhegyi Ferencn (Iparterv-Elektro Kft., engedélyezési és tender tervek)
Vass Noémi (Kavaterv Kft., kiviteli tervek)
Gyengeáram: Meldetechnik Kft. (tender tervek)
Akusztikus, színháztechnikus: Kotschy András (Kotschy Bt., tender terv)
Kerttervezők: Szalkay Adrienne (PIGMENT Kft., engedélyezési és tender tervek)
Hlatky Katalin (Ligetterv Bt., kiviteli tervek)
