Kőbányán, sej...
A Földalatti Beszélgetések idei utolsó vitaestjét tartottuk november 30-án, kőbányai (Budapest X.) fejlesztési elképzelésekkel a középpontban.
Idén utoljára Kőbánya volt a Földalatti beszélgetések témája, konkrétan a Kőbánya Városközpont és az S1 Projekt. November 30-án a Wesselényi-Garay Andor által moderált esten megjelentek a beruházók és az érintett építészek: egyrészt Komlós András (László Liget Kft.) és Székelyhidi Gábor (Kruppa Építésziroda), másrészt Fecske Károly (Kőbányai Vagyonkezelő Zrt.) illetve Farkas Zsófia Eszter és Dékány Tibor (Spora Architects), Z. Halmágyi Judit és Kovács Bence (EEA Budapest), továbbá Sütő András Balázs (Naos Consulting). A Zoboki & Demeter iroda is részt vesz a tervezésben, de ők nem képviseltették magukat az eseményen.
A Szt. László tér és környezetének rehabilitálása legkorábban 2008 negyedik negyedévére készül el, de valószínűleg csúszni fog. A nyolc milliárdosra becsült beruházás keretében a tervező Székelyhidi Gábor szavaival élve „korrekt épületek” fognak épülni, „nem pedig ikonok”. A bevatkozás a környék kertvárosias jellegéhez és az ott megjelenő szecessziós építészethez kíván igazodni, természetesen közfunkcióknak is helyet biztosít, minthogy vároközpont lesz.
Az S1 Projekt jóval nagyobb ambíciókat tükröz, a sörgyár egykori területén ugyanis nehezen hasznosítható épületek is vannak (Fecske Károly szerint „gép-épületek”), továbbá a hatalmas pincerendszer, ezek integrálása márpedig kemény dió, viszont hatalmas lehetőségeket is rejt magában. A fejlesztést bekapcsolták az INTERREG III B/ CADSES/ MISTER-programba, amely nyolc európai partnerrel való együttműködést, tudáscserét jelent, továbbá a Podmaniczky-program kínálta lehetőségeket is ki kívánják használni.
Koordinátornak a „gasometer-es” Günther Bischofot kérték fel, bemutatták a projektet az EXPOREAL vásáron, a PPU-formában tervezett beruházást pedig nemzetközi tenderre bocsátják. A résztvevő építészirodák feladata egy koncepcióterv kidolgozása lenne az egész területre, a négy említett iroda három javaslaton dolgozik jelenleg. A műemléki munkarész a Kőnig & Wagner iroda reszortja.
Ami a funkciókat illeti, az S1 kaszinót, szállodát, üzleteket, éttermeket-vendéglőket, sport- és wellnesslétesítményeket (pl. egy barlangfürdőt), musical-színházat, rendezvénycsarnokot, kiállítóhelyeket stb. foglal magába, mindemellett természetesen lakásokat is.
Az Egeraat-iroda ezt a csokrot kétfelé bontja, és a hangosabbját, az intenzív éjszakai élet színterét a föld alá, a pincerendszerbe helyezi. Az így kialakuló alsó és felső világ között számos átjárási lehetőséget biztosít, a pincéket több helyen kanyonszerűen megnyitja fölfelé.
A Naos és a Spora közös javaslatot dolgozott ki, amelynek a felszínen jelértékű épületek és tájépítészeti beavatkozások képezik a gerincét, illetve a parkszerű állapot városias jelleggel való felruházása. A pincerendszer megnyitását nem ítélték gazdaságosnak, ezért lent és fent között csak átszivárgást tartanak megfelelőnek. Az általuk „külvárosi belváros” jelzővel illetett területet szorosan be kívánják kapcsolni a városszövetbe. Külön attrakciót képez javaslatukban a „radiátor”, vagyis az egyik pincerész termikus pufferzónaként való hasznosítása, ahol is a pincében uralkodó állandó hőmérséklet a lakóépületek hűtését (nyáron) és fűtését (télen) támogatná.
A Zoboki és Demeter iroda akropoliszban és agorában gondolkozott, a pincék tengelyszerű nyiladékkal való feltárásában, koncertteremben és potenciális kültéri Aida-színpadban.
A fenti három javaslatból állna össze az a bizonyos koncepció, amolyan „masterplan”, amihez a konkrét beruházóknak kellene tartaniuk magukat. Sütő András Balázs úgy vélekedett, hogy a pályázat drága, időigényes, nem hatékony módszer, szemben az itt alkalmazott workshop-formával (amiről azután mégiscsak kiderült, hogy szintén időigényes stb.). Erről lehetne vitatkozni, mindenesetre a résztvevők szándékai szerint a workshop „az építészeti minőséget kívánja szerephez juttatni” a megvalósuló projektekben. Szintén Sütő András Balázs szájából elhangzott ugyanakkor egy nagyon fontos kijelentés, amit minden döntéshozónak meg kellene szívlelnie: hogy az építészeti minőség nem pénz, hanem gondosság kérdése. Triviális dolog, de csak nagyon kevesen vannak tudatában.
WGA megjegyzésére, miszerint a helyi karakter nem érzékelhető a terveken, Z. Halmágyi Judit azt mondta, a résztvevőket igenis a hely szellemisége inspirálta. Hogy miben áll a hely szellemisége, azt viszont nem nagyon sikerült kihüvelyezni a rendelkezésre álló információkból, pedig a moderátor erre többször is rákérdezett. Annyi biztos, hogy a kőbányaiak szeretik szűkebb hazájukat, az új építésű lakások jelentős hányadát (állítólag nyolcvan százalékát) ők vásárolják meg, de Kőbánya egyéb kerületek lakóira is nagy vonzerőt gyakorol. Ebben szerepe lehet a meglepően jó levegőminőségnek, ami elvileg a magaslati helyzetből következik: Kőbánya már-már a Gellérthegy magasságát ostromolja, csak éppen nagyobb területen elterítve.
A fenntarthatósági, ökológiai szempontokat firtató kérdésre megnyugtató választ adott Z. Halmágyi Judit, aki szerint a résztvevők számára ez már alapvető része mindenféle tervezési munkának, így a mostani projektnél is.
Vita alakult ki Fecske Károly és a kerületi főépítész, Montvai József között. Előbbi (ipari) termelést képzel el Kőbányára, mert munka kell, és ha már munka, akkor legyen termelő munka; szerinte Magyarországon a szolgáltatóipar abnormális mértékben túlfejlett. A főépítész hangot adott ezzel kapcsolatos határozott ellenvéleményének, arra hivatkozva, hogy a kerület már átminősítette az ipari területeket, amit nem lehet visszacsinálni, és ez jól van így. Mások szerint az ipar ma már nem ugyanazt jelenti, mint a XIX. században, ennyiben pedig jól megférhet a városi, lakó- stb. funkciókkal.
A felek még több órányi vitára elegendő munícióval hagyták el a helyszínt kb. a harmadik „tökéletes végszó” után.
Török Tamás
