Kőbe rajzolt archetípus

A Bodonyi Csaba által tervezett és a miskolci székhelyű ADEPTUS-H Zrt. által kivitelezett mádi Royal Tokaji Borászatot a 2013. évi Építőipari Nívódíjjal tüntették ki. Az ünnepélyes táblaavatáson többek közt Sáros László, a MÉSZ elnöke is méltatta a munkát. Ennek szövegét adjuk most közre.

Jeney Lajos kollégánk hónapok óta hangoztatja felháborodását. Az bőszítette fel, hogy az Év Háza pályázat egyik szépen méltatott épületéről kiderült, hogy a felkent zsűri, a műítészek, nem is jártak a tetthelyen. Ítéletüket képek alapján hozták meg. (Erre azért még térjünk vissza.) Kesergő érvelése persze tart tovább is, de mindezt csak azért hoztam itt elő, hogy tisztelettel jelenthessem, én, bocsánat (ÉN) bezzeg jártam Mádon, szemre- és „ízrevételezni” Bodonyi Csaba borászatát. Bár ennek ő örülne a legjobban, mert onnantól kezdve talán már csak jókedvében kéne házat rajzolnia. Rajzolnia a saját gyönyörűségére. De persze, a borászat nem az övé. Ő „csak” rajzolta. Ám ebben a „csak”-ban elfér minden, amit Bodonyi építészetének nevezünk. Egy élet tudása, ismerete. Az egyre tisztább, akár még azt is mondhatnánk, egyszerűbb vonalai.

Tetszenek tudni, hogy milyen komplikált ilyen egyszerűen rajzolni? Pontosítok: milyen komplikált eljutni odáig, hogy valaki ilyen egyszerűen rajzoljon. Amikor a rajz – rendben van, mondjunk inkább felnőttesen, vagy „szakmaiasan” tervet – ilyen elemien egyszerű. A házaknak itt végfala van, hosszfala, meg teteje van, ablakai és kapunyílása. Semmi dísz. De ha volna is, az is a ház része. Úgy egyszerűen. Mert ha a dísznek vélhető támpilléreket elvennénk, úgy a szerkezetbe nyúlnánk bele. Csak a kősorok vízszintje mutatja, hogy emelkedik az udvar a hegy felé. Fel a Táncsics utcáig. Aztán még egy utca és ott a hegy. Pedig a főutcáról indultunk. Előbb kicsi erdő, majd az a rengeteg szőlő. De hát Tokaj-hegyalja erről szól. 

A ház, ha azt egy pár éves gyerek rajzolja, hosszfőfalas nyeregtetős. Ezt hívom én a ház archetípusának. A romlatlan, csak a lényegről szóló, a gyermeki lélekben látszani akaró háznak. Ilyeneket rajzolt ide Bodonyi is. Utcát rajzolva az udvarra a telekosztásból. A házak fehéren izzanak Zsitva ittmaradt, sötétkék Kodachrome ege előtt. (Igaz, már az is digitális.) Ezek a képek is igazolják az építészetben talán az egyik legnehezebbet, azt, hogy hitessék el ezek a házak magukról azt, hogy ők már itt állnak ki tudja, mi óta. Közben meg csak azt nem vesszük észre, hogy ezek a lelkünkben állnak ott, már nagyon-nagyon rég óta. Mondjuk, amióta a lelkünk megnyílt. Na, ezért nevezem én ezeket archetípusoknak. Bodonyi házai kőbe rajzolt archetípusok.

Persze, a házakban munka folyik. Szigorú technológia mellett. Ami-nek az eredménye az, az arany, amit aszúnak hívnak. Vagy másnak. Amit akkor ott, a 2012-es év borásza Áts Károly fundált ki. Elfelejthetetlen ízekkel. A két élmény egymást erősítette. A kérdés, hogy a háztól olyan jó-e a bor, vagy a bortól olyan jó a ház? Jó volna hinni, de hát, tudom, hogy egyik sem.
Áts borai Átstól jók, Bodonyi házai meg Csabától. Csak az értékek találkoznak bennünk.

Minden mást meg, amit a mádi házakról tudni kell a következőkben az alkotók,majd jól elmondják. Ám, ha marad utána valami, amit nem lehet kitörölni, az talán az lesz, amit itt szerettem volna Kegyelmeteknek átadni, legkivált akkor, ha módjuk is lesz rá „Ízrevételezni” a házat és borát.

És még valami. Aki ilyet tud, akik ilyeneket tudnak, annak/azoknak csak gratulálni lehet és kell!

Kedves Bodonyi Csaba! Tisztelettel megsüvegellek házadért.

Budapest, 2014. február 25.
ismételten elhangzott: Mád, 2014. május 29. 

Sáros László György DLA
a MÉSZ elnöke