építész tervező: Kováts András, belsőépítész: Balogh Balázs
„bekukkant Debrecenbe"
Aki utazónak megadatik, hogy kétszer látogassa Csokonai városát rövid életében – s történetesen 1980 körül vetődött oda először, majd napjainkban másodszor –, akad némi csodálkoznivalója. Sőt ha történetesen 1970 táján vagy korábban is bekukkantott volna Debrecenbe, akkor harmadik látogatásakor már igen dörgölheti a szemét, például a Bethlen utca – Hunyadi utca sarkán járva. (Óhatatlanul fölmerül a kérdés, hogy mi minden történt közben az ottlakókkal?)
Kölcsey 2
De hagyjuk a lírát, vegyük a száraz tényeket. Új Kölcsey Központ áll most e sarkon, világos kővel burkolt, két- illetve középen háromemeletes, impozáns kulturális centrum, építész tervezője Kováts András, belsőépítész Balogh Balázs. Az óriási kerek alaprajzi egységhez, aminek meglehetősen mozgalmasra sikerült főbejárata a sarokra esik, kétoldalt egy-egy téglatest csatlakozik. Balra szálloda, jobbra kiállítóhely, a MODEM – önmeghatározását idézve mondhatjuk modern művészeti múzeumnak is (egészen pontosan: Modern és Kortárs Művészeti Központ).
Kertből a MODEM-be
A hangsúlyos sarok-kompozíció megtalálható az ellentett oldalon. Sőt gyalogosoknak, a városközpont felől sétálva érkezőknek az átlós tengelyre eső hátsó kapu az igazi bejárat. Ezért is bosszantó, hogy e bejárat oszlopokra állított üveg előtetője nem sikerült jól, kissé fityeg. Pedig megkomponált dramaturgiával jutunk ide, tágas, szökőkutas téren-kerten át, amit a sarki L kompozíció két szára határol. Ráadásul balra a harmadik térfal a Déri Múzeum háta, és ehhez közel, a bal sarkon (mert közben megfordultunk!) ide került a MODEM bejárata. Amihez annyit hozzá kell tenni, hogy e bizonyos épületszárny az eredeti terv szerint bérirodaház lett volna. Már folyt az építkezés, amikor Debrecen városa meghozta a döntést, hogy pályázik az Európa Kulturális Fővárosa 2010 címre, ezért a polgármester közbenjárására elhatározták a funkciómódosítást.
Sokcélúság a Központban
A tágas foyer – melynek falait döntően, a külsőhöz hasonlóan, kőlapok burkolják igényes kiosztásban – sokmindenre alkalmas, s hasonlóképp a nagyterem koncertekre és konferenciákra egyaránt igénybe vehető. Két-két nagy szekcióterem közvetlenül a nagyterem nézőteréhez nyitható, s további szekciótermek vannak az épületben. A földszinten van még egy kiállítóterem – függetlenül a MODEM-től –, egy kávézó (sajnos utólag beleapplikált, kissé idegen, „túlfokozott" berendezéssel"), valamint egy kamara-előadóterem köralakú pódiummal, a nézők termében hosszában végigfutó, hármas lámpakompozícióval.
Minden világos
Az épület a fehér kőburkolattal, a belső termekben uralkodó világos fa felületekkel, a kellemes mesterséges fényt adó fóliafelületekkel egységes, tiszta képet mutat, melyre természetesen tartósan vigyázni kell – és érdemes – a használat során. A térformálás is voltaképp igen egyszerű, jól használja ki a nagy kör alaprajzi „központ" és a mellé szerkesztett egyenes-téglánytermek összetalálkozását. Az előcsarnokba természetes fényt bevezető körszelet-födémátvágások mutatják ezt a leglátványosabban.
Fasor a panoráma-teraszról
Nem kimagasló az épület, de még így is extra lehetőséget ad, hogy tetejéről, amelynek egy részét kert borítja, körbepilllantsunk a környékre. A látvány persze heterogén, a legközelebbi képbe is erősen belejátszanak a házgyári monstrumok. Ez az adottság sokáig zavarba ejti majd a várost-figyelőt, főleg ha ráadásul még abban az élményben is részesedik, hogy végigjárja a Hunyadi út felől szemben induló Darabos utcát. Egyik oldalán földszintes cívis-házak, másik oldalán a 10 emeletes panel óriások, s hozzá majdnem végig a természet: nagyra nőtt fák sorakoznak.
Tömör fal és torz tükör
Kétségtelenül a MODEM a háznak az a része, ahol leginkább szóhoz jut az architektúra. Egyszerre zárt és nyitott – kívülről nincs ablaka, viszont a belső udvar felé többféle módon is. Éppen zártsága miatt a bejárati sarok túlüvegezése hatásos, még alkotás is belelógatható. Az előtérben a lépcső elhelyezése jó, a kapcsolat a presszóhoz és a bolthoz kellemes. Külön öröm volt ottjártamkor végignézni André Kertész torz tükörrel készített női aktjait, melyeket korábban a Rem Koolhaas féle rotterdami műcsarnokban láttam kiállítva. Sajnos az ottani extra poént, amikor a kiállítás végén mindenki megnézhette magát egy kövérítő vagy egy soványító torz tükörben, itt elhagyták. Helyette volt viszont néhány Szilágyi Lenke fotó – elég különös elhelyezésben. A kissé szűkös belmagasságú előcsarnoki galériát szegő födémkivágásra helyeztek pár fekete-fehér képet, nyaktörő magasságban – voltaképpen extra hangsúlyt adva nékik.
...erő, mely bontásért átkozott (W.S.)
Budapesten már az is előfordult, hogy ugyanaz az építész felhúzott egy épületet, majd annak a helyére kb. húsz évvel később, „az üzleti élet" kívánalmainak megfelelően tervezett egy másikat. (Kívánhatjuk-e az építész számára, hogy legyen meg a lehetősége egy harmadikra is, akkor talán rájön...)
Majdnem ugyanez történt Debrecenben, azaz végül csak annyi: Mikolás Tibor építésznek, tekintve hogy a közelben lakik, végig kellett néznie, ahogy lebontják azt a „Kölcsey Ferenc Megyei-Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház" névvel megáldott intézmény-együttest, melyet 1967–1973 között tervezett. Az 1974. évi alapkőletétel után 1978. november 5-én avatták fel, és volt benne egy olyan többcélú színházterem maximum 462 fős nézőtérrel, mely keretes színpad mellett egytér vagy térszínpad alakot is ölthetett. De volt benne bábszínház is, és számos egyéb helyiség, meglehetősen komplikált struktúrában, az építőipar merevsége által diktált szögletességgel. Azon ma már nem érdemes vitázni, hogy mi módon lett volna fenntartható és a mai igényekre átalakítható. Mégis jó lenne ha az építészeti gondolkodásban tudatosabbá válna, hogy e szakmában a meglévő mindenség kezelése az elsőrendű. Ha csakis az újat tekintjük építészetnek, az zsákutca.
Emlékfal
A szálloda felőli oldalon áll egy lakóépület a szomszédos telken, a hátát mutatva, szokatlan szögeltérésben. Rossz fizikai állapotban, eléggé barbár utólagos részletekkel, de jó arányokkal, sőt megejtő lekerekítésekkel: van olyan terv, hogy a szállodához híddal kapcsolandó bővítés kedvéért lebontják, de talán mégis bele lehetne komponálni a további terjeszkedésbe.
Annak idején, az előző Kölcsey építése előtt letarolták a sarkot. Ma az új Kölcsey kerekszínpados kistermének hátában az előző épületből kimentett kőrelief látható, mint mementó. Kívül — a köz igazi terein — méginkább nélkülözhetetlenek ilyen gesztusok!
Vargha Mihály