Magyarországon a 2015-ös adatok alapján 1290 japán él, ebből körülbelül 900 fő Budapesten. Az itt élők nagy részét a magánvállalatok vezetői és dolgozói teszik ki, de sok a zenét tanuló diák is. A nemzetközi házasságot kötött párok miatt pedig nagyjából 200 letelepedettet japán is él Magyarországon. 8924.05 km távolságból egy idegen kontinensre, országba érkezve jelentős kultúrsokk éri a japánokat, hiszen életmódjuk merőben eltérő az európaitól, így ez nehézzé teszi számukra a beilleszkedést. A kultúrsokk csökkentésére, illetve a beilleszkedés megkönnyítésére kollektívház létesítése jelentheti a megoldást.
A kollektív-ház fogalma még viszonylag újnak számít országunkban, viszont Japánban már az 1980-es évektől kezdve elterjedtnek számít. A fogalom jelentése közösségorientált lakóhelyek ideológiai egyesülete (jelen esetben lakásszövetkezet). Lakóik közös célok és érdekek mentén, a közösségi összefogás erejével fejlesztik lakókörnyezetüket. Az itt élő japánok tehát egymást segítve olyan otthonokban tudnának élni, ami hasonló kulturális elemeket tartalmaz, mint amit ők már saját hazájukban megszokhattak.
A helyszínválasztás a Budapest I. kerületében, a Csalogány utca 38. szám alatti területre esett. A telek közel fekszik a Széll Kálmán térhez, ami azon kívül, hogy kiváló közlekedési csomópont, egyfajta vízválasztónak számít két, a magyarországi japánok körében népszerű kerület (II. és XII.) között. Ezekben a kerületekben két japán iskola is található, a Budapesti Japán Iskola a XII. kerületben és egy hétvégi iskola a II. kerületben. Azonban a japán kulturális és szórakozóhelyek központja a VI. és VII. kerületekben van, ezért a gyors megközelíthetőség érdekében ezt is figyelembe vettem a telekválasztásnál.
Magát a telket jelenleg kutyafuttatóként használja a lakosság, nincs rajta építmény. Környezetében lakóépületek és panelházak találhatóak. A saroktelek beépítését tekintve zártsorú. Fontos szempont a tervezésnél, hogy a telket közrefogó utcák, a Csalogány utca és a Vándor utca lejtenek, illetve az utóbbi, nyugati oldalon lévő út sétáló utcának számít.
Az épület koncepciójának kialakítását nagyban segítették a korlátozások, mint például a telek fekvése, mérete, geometriája, a beépítés és a szomszédok elhelyezkedése is - egy kis, északi fekvésű, zártsorú beépítésű, szabálytalan négyszög alakú saroktelekről van szó, melynek hátsó (déli) szomszédjának légudvara van. A saroktelek és a zártsorúság rögtön adta az L alakú beépítést, ami jó lehetőséget kínált egy kis nyitásra a telek hátsó (délkeleti) zugában, amire a légudvar és a beépítettségi arányok szempontjából is nagy szükség volt. Mivel északi fekvésű a telek, jelentős fejtörést okozott, hogy hogyan jut be elegendő fény az épületbe. A telek geometriájánál pedig ki kellett találni, hogyan lehet felvenni egy ésszerű raszterrendszert a szabályosság érdekében.
A tervezési program része volt a saját parkolók létrehozása, hiszen belvárosi területről beszélünk, így lakóegységenként egy parkolót kellett biztosítani (összesen 8 darabot). Ez adta meg végül a vázas szerkezeti rendszer és a raszter alapját. A vázas szerkezet között dobozszerűen helyezkednek a molekuláris, minimalizált lakóegységek az emeleteken, a lakóegységek között pedig közösségi terek alakulnak ki. A főbb közösségi helyiségek a földszinten helyezkednek el. Az egész dobozrendszer egy hatalmas „üvegburokkal” van lefedve. Ez az üvegburok függönyfalakból illetve üvegtetőből tevődik össze. A burok védelmet nyújt a zaj, por ellen, több fénybebocsátásra ad lehetőséget és a télen megfelelő hőmérsékletet is biztosít az épületben a köztes terek fűtése nélkül. Az “üvegháznak” köszönhetően lehetőség van a felső szinteken zöldtetők elhelyezésére is, amin japán növényeket termeszthetnek maguknak a lakók, ezáltal nem lennének kitéve a növények országunk klímájának.
Schneider Esztella
A bemutatott diplomamunka védésére 2017 januárban került sor a BME Építészmérnöki Kar, Lakóépülettervezési Tanszékén.
A BIM-alapú ARCHICAD® az innovatív tervezés és a komplex beruházások támogatója |