Van az úgy, hogy túl nagy egy telek és nem tudunk vele mit kezdeni, nehéz fenntartani. Olyan is van, hogy túl kicsi és meglepődve szemlélődik a tulajdonos, hogy nem fér rá az elképzelése. Ez egy olyan eset, ahol a helyszín előnyeit mérlegelve vásárolták meg a tulajdonosok a telket, és szinte belsőépítészeti pontossággal rendezték be, de nem bútorokkal, hanem magával a házzal.
A telepítés jellegéből adódóan a ház már a kerítésnél elkezdődik, külső kapcsolatot keresve, hidat képezve az utca és a ház között. Az épület födémvonala határozottan folytatódva nyúlik túl a házon, kijelölve a bejáratot és a parkoló helyét. A parkoló fém pergolái jelzik különbözőségüket, árnyékot adva az alatta álló járműveknek.
A földszinti födém túlnyúlása alapjaiban határozza meg az épület tömegformálását. A határozott vonallal megrajzolt építészeti elem egyszerre vágja ketté és szögezi a földhöz az épületet. A gerenda változó funkciója a hossztengely mentén végigkíséri az épületet. A bejáratnál oszlopként kezdi, majd árnyékadó pergolában folytatódik. Az épület mellé érve véd az esőtől, majd a nappali terasza felett folytatódik, megvédve az ott pihenő háziakat.
A játékos, mozgalmas, de mégis visszafogott tömegformálás könnyedén szórakoztatja a szemlélődőt az érdekes részletek keresése közben. A változó tömegek árnyjátéka folyamatos mozgási pályára helyezi az épületet. A pergolák játéka nem csak véd a nap sugaraitól, de díszíti és kiegészíti a ház tömegét. A folyamatosan változó tömeg ritmusa nem véletlenszerű, mindig az adott funkcióhoz igazodik, és csak annyira ugrik be vagy éppen nyúlik ki, amennyire a belső tér funkciói azt igénylik.
Az anyaghasználat összhangban van a tömegformálással. A visszafogott tömeget visszafogott felületek és anyagok díszítik, a hivalkodás látszatát messziről elkerülve. A fehér, vakolt felületek méltón egészítik ki a semleges mészkőburkolatot. A nyílászárók fekete színe finom keretet ad a nyílásoknak.
Itt még nincs vége, mivel a külső design kiegyensúlyozottsága a belső terek kialakításában is folytatódik. Ez annak ellenére van így, hogy az építésztervezők feladata nem terjedt ki az interiorra. A belsőépítészeti megoldások a tulajdonosok magas szintű vizuális érzékenységét tükrözi.
A külső és belső terek egyensúlyát az azonos anyaghasználatnak köszönhetjük. Ugyanazok az anyagok és színek jelennek meg, csak az arányok változnak, követve a funkcionális igényeket. Fehér falszínek, mészkő fal és padlóburkolatok váltakoznak sötétbarna fa elemekkel. A nyílászárók feketéje nagyobb felülettel jelentkezik a konyhabútorban. A szőnyegek és egyéb textilek is jogosan foglalják el a helyüket. Üvegkorlát kint is bent is. Egy újabb kapocs a külvilággal. Az egységes lámpahasználat is eleganciát sugároz. Mióta létezik az „articsóka”, azóta hódít.
A kiegyensúlyozott és visszafogott anyaghasználat kompakt kényelmet sugároz.
A földszint feltárása a tömeg közepén történik, nappali, konyha-étkező térre és intim zónára osztva az alsó szintet. A nappali tér, teljes felületével eltolható üvegfalakon keresztül csatlakozik a külső, részben fedett térhez. Így összeköthető a belső tér a kerti pihenő terekkel. Az emeleti szobák a csendes kertre néznek, hatalmas teraszokkal kiegészülve, ahonnan élvezhetjük a pergolák nyújtotta látványt és a kert hangulatát.