KOMPOZIT: A fertődi Esterházy-kastély új képtára

Az Építészfórum legújabb sorozata örökségi és kortárs épületrészeket ötvöző projekteket, formanyelveket és továbbépítéseket vesz górcső alá. Az első részben a 3h építésziroda BIGSEE díjazott és WAF shortlistes rehabilitációját mutatjuk be, mely az ország egyik legkiemeltebb műemléki együttesének történetébe véste 21. századi fejezetét.

Érdemes magán a kiinduló ötleten is elidőzni. A magyar műemlékvédelem szövevényes történetében ugyanis többé-kevésbé érvényben volt egy íratlan szabály: az elsőszámú hazai műemlékek esetében tabu a kísérletezés, a merészebb, kortárs bővítéseket többnyire inkább az eggyel kisebb jelentőségű történeti emlékek esetében alkalmazták. A fertődi Esterházy-kastély ennek ellenére kifejezetten a top műemléki kategóriába esik, így külön kuriózum, hogy most az egyik legismertebb magyar építésziroda hagyhatja rajta saját keze nyomát a restaurálásokon túl. A 2014 és 2019 között zajló, de idén átadott munkáról Csillag Katalin vezető tervezővel beszélgettünk.

PV.: Pontosan milyen tereket érintett a fejlesztés az együttesen belül?

Csillag Katalin: Megbízást a háromszintes nyugati szárny és a nyugati patkószárny rehabilitációjára kaptunk. Előbbi a tervek szerint az Esterházy-kincsek bemutatóhelyeként funkcionálhat majd, de ez a projekt még nem kezdődött el. Most a patkószárny műemléki felújítása készült el, valamint a szárnyhoz csatlakozó hosszanti épülettömb képtárrá alakítása. Ez utóbbi tömeg valaha egy önálló gazdasági épületként szolgált, elvégre a fertődi kastély elődje, azaz a süttöri vadászkastély még különálló részekből állt, amely organikusan épült és bővült egybe mai, összefüggő formájára.

Milyen állapotban volt átvételekor a tervezési helyszín?

Ezen a részen egy szakiskola működött 1931-től, amelynek 2013-ban kellett végleg kiköltöznie, mivel a fenntartó teljes egészében turisztikai célpontként akarja kihasználni immáron a kastélyegyüttest. Az iskola viszonylag karbantartotta az épületet – történtek tisztító festések is, de a vezetékeket például a falakon kívül vezették. A funkció viszont mindenképpen a park hasznára vált, elvégre kertészeti oktatás működött benne és a tanulók a kert rendbetételével gyakorlatoztak. A homlokzatok külső felújítása 2009-ben már megtörtént, de ezen a részen nem találtak eredeti történeti tetőszerkezeteket sem, azokat az 1960-as években már lecserélték.

A kötelező fal-, és építészettörténeti kutatás során sem sikerült eredeti részletekre lelni?

A régi falkiosztás nagyjából megőrződött, illetve megtudtuk, hogy a képtár tere javarészt osztatlan volt, a szakiskola is egy nagy tornateremnek használta. Ami még érdekesség, hogy a patkószárny külső homlokzatán látható egy poligonális kiugrás, de a belső térben már nem jelent meg az oktogonális tér folytatása. A falkutatás során derült fény arra, hogy eredetileg is létezett ez a szögletes tér, ami létrejöttét követően a porcelánok raktározására szolgált. Ma teljesen helyreállítottuk oktogonális kialakítását, akárcsak eredeti szerepét.

A patkószárny termeiben valaha a kiszolgáló személyzet lakhatott, itt a festékrétegek alatt töredékes díszítőfestés nyomaira bukkantak, melyek korát a Cziráky Margit-féle felújítás – azaz az 1900-as évek – idejére tették. Bár csak nyomokról volt szó, restaurátori döntésre hivatkozva a konzerválás helyett mégis inkább a teljes kiegészítés mellett döntött a megrendelő. Ez egy vitatható hozzáállás, hiszen apró részletek nyomán történt egy teljes történeti rekonstrukció. Az így kialakult „régi-új" szobákban időszaki kiállításoknak lesz helye ezentúl.

A fejlesztés tehát kétarcú: a patkó szárnyban történeti stílusban történt a helyreállítás, de a tornaterem hajdani tömbje már kortárs kialakítást kapott. Ott miért döntöttek az új hangnem mellett?

A volt tornaterem tömegének eredeti födém kialakításáról nem volt elég információnk, mivel a II. világháború után csupán a falak álltak, és a födémet vasbeton szerkezetűre cserélték ki. A terem egy, a Cziráky-féle felújítás korára datálható rajzán díszes neorokokó gipszmintázatot mutatott a franciaablakok körül, de ennek nyomait a falkutatás során nem sikerült fellelni, valószínűsíthető, hogy mindez csak terv volt.  A szemközti szárnyban viszont láttuk milyen az, amikor egy semleges, érzéketlen felújításnak esik áldozatul ez a tér. Osztatlan, fantáziátlan terem lenne, ahol még a klíma is zavaró látványt nyújt. Az új funkciók miatt a gépészet és világítástechnika vezetékeinek elrejtése amúgy is kihívás egy műemléki környezetben, egy álmennyezet kialakítása ezért elkerülhetetlen ilyenkor. Ebből a technikai igényből indultunk ki és végül az mondtuk, hogy a kötelező új álmennyezettel hozhatnánk vissza a barokk miliőt, de teljesen mai megfogalmazásban. Oly módon, hogy senki ne mondhassa rá: mi barokkot akartunk utánozni, csak nem sikerült.

A képtár és a patkószárny területe önálló funkcióként működik most az együttesben. Nem akartuk, hogy ide csak a kastély bejárásának végállomásaként lehessen eljutni, úgyhogy a szárnynak terveztünk egy új bejáratot is, valamint egy fogadóteret – mely az 1920-as években kialakított medencetér átalakításával jött létre – egy vizesblokkot, a képtár és az előtér között pedig egy zsilipet, hogy lehetőség legyen állandó páratartalmú légkört biztosítani a képtárnak.

Mitől jelenthetjük ki, hogy barokk hagyományokra támaszkodik ez az új kiállítótér?

Mert a legismertebb és legkarakteresebb barokk stílusjegyek interpretációival játszottunk. Nyilván sokat tanulmányoztuk a híres barokk termeket, mint a versailles-i tükörtermet, stb. Hamar feltűntek a közös jegyek: a kosáríves boltozat és a kazettás mennyezet. Láttuk azt is, hogy a freskók állandó témája a fény, az égbolt. Az új kazettákban szintén ott van a fény, csak most egyúttal a tér funkcióját is kiszolgálja. Barizolos lámpatestekről van szó, amelyek teljesen egyenletes világítást biztosítanak a kiállított műveknek. A gépészet az íves ál-, és az eredeti síkfödém mennyezet közötti holtérben van elrejtve, az elszívás pedig a terem nyugati, homorú íves zárófalának réseiben.

Egy dolog a formai és szerkezeti megoldás, de a felhasznált anyagok is közelítenek a barokk minőséghez?

Az épület nyílászárói szakipari felújítást kaptak, az előző, homlokzati felújítás hibáit szakszerűen javítottuk. A folyosókon a barokk közkedvelt és ma már elképesztően drága burkolatát, a kelheimi követ alkalmaztunk. A képtár esetében igyekeztünk a barokk illuzió-szeretetre is reflektálni. A most látható intarziás padló például velencei mintára készült és valódi, három különböző fajta márványból áll össze, akárcsak a régi barokk palotákban. Az illuzórikus látványt erősíti a tükröződő felületű recepciós pult is.

Ezentúl már nem lesz tabu a kortárs továbbépítés más jelentős kastélyok esetében sem?

A kortársnak megvan a maga helye. A fertődi együttes középső szárnyában természetesen az eredeti tereket és részleteket kell megőrizni és felújítani, ott szó sem lehetne hasonlóról. De egy olyan térben, ahol nincs már semmi eredeti, nem lehet több száz évvel korábbi stílusok másolásba fogni. Inkább saját korunk modern építészeti eszközeit és minőségi anyagait kell felvonultatnunk. Fényes Miklós korának legmodernebb egyénisége volt. Ha ma élne, ő is a haladás mellett tenné le a voksát. Ez a kastély korokat átívelően növekszik és fejlődik, a látogatók pedig több időszak szövetén tudnak majd keresztülsétálni. Ha az ember belép ebbe a térbe, akkor nem csak egy adott korszak sommás idézetében találja majd magát, hanem egy teljes egészben – jelen korunk kiforrott esztétikájában.