KOMPOZIT: a Millenáris Fogadóépülete

A Ganz Villamossági Művek 1910-es években épült „G" épületét a nagymúltú gyártelep 2000-es revitalizációja, azaz a Millenáris Park létrehozása során csupán ideiglenes jelleggel újították fel. A park igencsak kihasznált csarnoka végül kedvelt Fogadóépületté vált, így a tervezett szanálás elmaradt. Olyannyira, hogy az egykori vasöntöde, majd gépjavító-, egy időben revolverműhely épülete 2005-ben műemléki védettséget is kapott, mára pedig a CÉH Zrt. és a Mata-Dór Architektúra Kft. tervei alapján bővült tovább és újult meg.

Bár az igény már jóval korábban megfogalmazódott, csak 20 év elteltével kerülhetett sor az épület átfogó, a műemléki szempontokat és követelményeket figyelembe vevő felújítására. A mostani beruházás már nem korlátozódott az „egyszerű" felújításra és korszerűsitésre, hanem a Millenáris igényei szerint növelte az épület hasznos területét. A tervezési programot a korábbinál ugyan jelentősen bővebb, de ez alkalommal sem korlátlan büdzsé figyelembe vételével alakítottuk ki az Üzemeltetővel közösen. Az alapvető műszaki igények (energetikai fejlesztés, vízszigetelés, homlokzat javítás stb.) teljesítése, a meglévő funkciók megtartása mellett kellett új irodai-, rendezvény-, kiszolgáló- és gépészeti területeket létrehozni. A program kialakítását és véglegesítését többlépcsős költségelemzés is támogatta.

Műemléki oldalról a korábban készült Tudományos Dokumentáció kiegészítéseként összeállított ÉrtékleItár tette teljessé a tervezési programot, mely azonosította a védendő, megtartandó építészeti elemeket, illetve iránymutatást adott a bővítések során követendő elvek tekintetében. Fontos tervezési szempont volt a 2020-ban átadott, Széllkapu projekt keretében megvalósult építészeti és tájépítészeti környezethez való illeszkedés  – elkerülve a változatos, ugyanakkor összhangot mutató Park újabb, esetleg idegen elemekkel való terhelését.

A projektben igényelt többlet hasznos alapterületek biztosítása részben a meglévő, háromhajós épületen belül közbenső födém(ek) beépítésével, részben az északi homlokzat mellett újabb hajó építésével történt. A negyedik hajó építésének történeti előzménye a korábban ezen a területen álló, elbontott galvanizáló épületszárny. A bővítést a változó méretű, csökkenő gerincmagasságú hajókból álló épület ritmusához igazodó, de a középső csarnok magasságát követő tömegben oldottuk meg, amely szálcement burkolatával, illetve az északi oldalon alkalmazott, változó mértékben és irányban megdöntött vonalvezetésű homlokzati struktúrával reflektál a környezetében megjelenő anyagokra és motívumokra.

A főbejárat továbbra is a park Fény utcát keresztező főközlekedési útvonalára néz. A fogadótérben a recepció, ruhatár és vendégmosdók érhetők el; mögötte az épület legnagyobb, 300 fő befogadására alkalmas rendezvénytere következik. A csarnok itt osztatlan belmagasságával ad lehetőséget különféle installációt igénylő rendezvényekre. A bővítmény –, melyben rendezvényre is alkalmas fogyasztótér kapott helyet – a három irányban megnyitható homlokzatával szervesen, nagyméretű fedett előterével az időjárással szemben is védetten kapcsolódik a parkhoz.

A galériaszinten újabb nagyméretű, osztható rendezvényteret hoztunk létre, melynek előterét a régi épület csarnoka(i) biztosítják; innen a földszintre is rálátás nyílik, különösen a megőrzött régi futódaruból kialakított hídról. A galéria a külső térben a Táncszínház felé folytatódik nyitott terasszal. A csarnok légterében álló, íves vasbeton falat követő, lebegőfokos lépcső mellett látványlift vezet a felsőbb szintekre, ahol irodai és gépészeti tereket alakítottunk ki. Az épület közönségforgalmi területei teljes körűen akadálymentesítettek.