Épületek/Lakóépület

KOMPOZIT: Cívis ház bővítése Debrecenben

2023.03.07. 18:37

"Mivel a telekárak a belvárosban magasak, csak egy olyan réteg megjelenése állíthatja meg a zsúfoltság fokozódását, amely fizetőképes. Ennek a megrendelői körnek azonban a felértékelődött agglomeráció, és a modern, korszerű építészet sokkal vonzóbb, mint a belváros zsúfolt és korszerűtlen épületállománya." Kőszeghy Flóra egy olyan épülettel reflektált erre a problémára, ami nem zárja ki azt, hogy egy modern és luxus otthon oly módon valósulhasson meg, hogy mindeközben a város épített öröksége az utcafrontról sértetlen, őrzi karakterét és bebizonyítja, hogy régi és új egyáltalán nem ellenségek.

„Tradition is a challenge to innovation"
Alvaro Siza Vieira

Alvaro Siza idézetét szándékosan nem fordítottam le. Ahogyan Siza építészete, mondanivalója is egyszerű és összetett egyszerre. Az idézet fordítása szó szerint: a hagyomány kihívást jelent az innováció számára. Mondanivalója mögött ugyanakkor több réteget is fel lehet fejteni. Egyszerre jelentheti ez a fejlődésre való felszólítást, mint eszmei mércét, de a technológiai problémákkal való megküzdés miatti fejlődés kötelességét is. Építészként tudjuk, hogy a tradíció azért jelent kihívást, mert a technikai és épületszerkezeti problémák mellett elvi és morális kérdések is jelen vannak. Egy műemlék épület átalakításában az építész feladata a lehetőségek és az elvárások közt megtalálni azt az optimumot, ami nem borítja fel az idő menetét.

Debrecen városa évek óta rohamosan „fejlődik", most pedig olyan mértékű változás előtt áll, ami a rendszerváltás óta nem volt látható vidéki magyar városban. A település szerkezetét is érintő jelentős
beavatkozások már két évtizede elkezdődtek. A mezővárosi sugaras szerkezetet durva behatások érték. A Nyugati tehermentesítő út gyakorlatilag olyan mértékben szabta át a város rendszerét, hogy attól távolabb is érezhető a hatása. A belváros utcái már régóta szenvedik el a nagyobb társasházak megjelenését, ami egy visszafordíthatatlan, de nem megállíthatatlan folyamat. Sajnos a kisebb utcák egyszerűen nem bírják el a többszintes társasházakat, sem létpékben, sem forgalomtechnikailag. A város vezetése lassan eszmélt fel, és igyekszik gátat szabni a burjánzó házaknak, de az igényeket és a piaci folyamatokat a lakosság szabja meg.

Mivel a telekárak a belvárosban magasak, csak egy olyan réteg megjelenése állíthatja meg a zsúfoltság fokozódását, amely fizetőképes. Ennek a megrendelői körnek azonban a felértékelődött agglomeráció és a modern, korszerű építészet sokkal vonzóbb, mint a belváros zsúfolt és korszerűtlen épületállománya. Ez a műemlékek bontásához vezet, amivel a legnagyobb probléma az, hogy az új épületek építészeti karakterisztikája sehogyan nem rezonál az utcák jellegével.

Debrecen óvárosa falusias hangulattal bír, ami egyedülálló érték egy ekkora európai városban, de ahhoz, hogy ez történetileg is értelmezhető legyen, meg kellene tartani minél többet a régi épületekből. Ez a tradíció az a kihívás, ami nehéz feladat elé állítja a tervezőt és a megrendelőt egyaránt. Hogyan lehet olyan korszerűsítést végezni, ami az óvárosi épületeket használat szempontjából modernizálja, de az utcaképet és a településszerkezetet nem teszi tönkre?

Az épület története
A telken az 1771-es és az 1870-es térképek alapján még egy kisebb épület állt. A telek akkori számozása más volt. A XVIII. század második felében még 161. számú ingatlanként tüntették fel a Hatvan uttza kerületében, majd a XIX. század második felében Csokonai utcza 1491. szám alatt látható a térképen. A most látható architektúra építésére Kun József és neje Nagy Róza 1894. június 18-án kaptak engedélyt a jegyzőtől. A levéltári forrásokból rendelkezésre állnak az épület tervei is. A többszöri átépítések során mostanra az eredeti karakterből az utcai homlokzat maradt meg eredeti állapotában. A klasszicizáló épület tervezője Szabó János volt. Az 1894-ben kiadott engedély az épület építését új építésnek említi, ezt erősíti meg a tégla-anyag egységes minősége is. A tervek közt található helyszínrajzon egy utcai főépület és egy melléképület látható.

A ház később jelentős átalakításokon esett át, amelyek főleg a hátsó részt érintették. Az udvari oldalon a hátsó raktár toldalék már lebontásra került. A pince feletti épületrész megrepedt, megerősítése nem reális, így annak bontása is szükséges volt. A homlokzat jó állapotban megmaradt, bár az eredeti fa nyílászárókat fehér műanyagra cserélték, a kapu pedig elkorhadt.

Az épület az átalakítás előtt
A Csokonai utcában még nincsen nagyobb méretű társasház, és remélhetőleg nem is lesz már, de sokféle karakter jelenik meg. Vannak zártsorú, kapuzat nélküli, és vannak teljesen zárt tömegű házak is. A 46. szám alatti házon a városiasodás folyamatának azon mozzanata látható, ami a zártsorú utcakép kialakulásának egy köztes fázisa. A homlokzat egy kapuzattal csatlakozik a szomszéd épülethez, ami mögött nincsen fedett épületrész, csak egy fal. Ezt a jelleget fontosnak tartottuk megőrizni, mint korabeli sajátosságot. Éppen ez a homlokzat tette az épületet méltóvá a helyi védettségre.

Az épület és a telek adottságai egy tipikus belvárosi helyzetet tükröztek. Egy kicsi alapterületű telek és ház, amit körben a szomszédos épületek tűzfalai árnyékolnak be. A beépítés melléképületekkel együtt a telket szinte teljesen elfoglalta. A folyamatos bővítésekkel már csak egy hosszanti udvarrész maradt kertnek, amit teljesen leárnyékolt maga a ház belső szárnya és a szomszédos tűzfalak. Ez a sötétség a házon belül is jellemző volt.

Az utcai traktus északi tájolása, valamint a kertre néző helyiségekben a napfény hiánya egyaránt ellehetetlenítették azt, hogy világos, élhető és ezáltal használható terek legyenek az épületben. Vélhetően ennek köszönhette érintetlenségét, mivel senki nem kívánta felújításra megvenni, társasház számára pedig nem túl hatékony a telek méretéből adódóan. A feladatunk tehát az volt, hogy megtaláljuk azt az optimális megoldást, amivel minél többet tudunk megtartani a régi házból oly módon, hogy egy élhető, modern és korszerű házat tervezünk, amiben a benapozás is biztosított.

A megvalósult épület
A megoldást a hátsó traktus lebontása jelentette, ami ráadásul olyan mértékben károsodott volt, hogy megtartása eredeti formájában szerkezeti okokból sem lett volna kivitelezhető. A beforduló szárny eltűnésével a déli benapozás lehetővé vált, de nem tűnt elegendőnek, mivel a tűzfalak méretük miatt is besötétítették a kertet. Ennek ellensúlyozására a kertben egy előtétfalat terveztünk, ami keretezi az udvart, így a fényt csapdába ejti és körben visszatükrözi. Ez a fal kiegészült olyan funkciókkal, amik a kerti használatot szolgálják, így egy tárolóval, egy nyári konyhával, hozzá tartozó kamrával, valamint szauna és vizesblokk is került még ezekbe a kerítés-tömegekbe.

A hosszanti kerítés tetejére egy kerengő-erkély készült, amiről a medence mögött le lehet jönni egy lépcsőn keresztül az udvarra. Ez a körüljárhatóság a teret tágítja, és a belső mozgások lehetőségével ad dinamikát a használó számára. A terasz és a medence várható lefedése miatt olyan kereteket terveztünk, amik ebbe a belső falas rendszerbe illeszkedve tudják a későbbi megrendelői igényeket fogadni anélkül, hogy annak egysége sérülne. Ezen felül ezek a keretek ki is jelölik a tereket, így tagolják az udvart. Gyakorlatilag olyan zónákat határoznak meg, amelyek a külső tér használatát erősítik, minta egy kültéri helyiségről lenne szó.

Az épületben csak pár falat nyitottunk ki vagy helyeztünk át a földszinten, az emeleti szinten pedig egy tetőtérrel bővítettük a házat. A földszinten a nappali-étkező-konyha hármasa mellett egy vendéghálószoba található külön fürdőszobával, az emeleten pedig három hálószoba van két fürdőszobával, valamint egy háztartási helyiség.

A hálószobák száma egy ekkora tömeghez képest nagyon hatékony, ami szintén fontos volt referencia szempontjából, hiszen nem szükséges egy 300-400m 2 -es épület egy 4 hálószobás házhoz. Gyakran ugyanis ez készteti a családokat a kiköltözésre az agglomerációba. Az épület egésze egy kompakt rendszer, amiben mindennek helye van és minden kapcsolatban áll egymással, de nem csak a funkció mentén.

Az épület átalakításánál nehéz kérdés volt a szerkezeti megvalósítás. Addig kerestünk statikust, amíg nem találtunk olyat, aki vállalta annak a problémának a megoldását, ami abból adódott, hogy az épületet a meglévő alapozással és falakkal kívántuk átépíteni. Az utcai homlokzaton a párkányzat megóvása miatt még a koszorú kialakítása is rendkívül nehéz feladat elé állította a kivitelezőt, ezen felül a terhek minimalizálása miatt faszerkezetű födémre lépéseket, amik lehetővé tették a projekt megvalósítását.

Az új részek nem akartak történelmet hamisítani, vagy régiesnek tűnni. A belső kert és annak világa vállaltan modern, gyakorlatilag vakolt felületek tömegeinek térbeli játéka, amit a fény és árnyék egészít ki. A falak halványkék színe és a tűzfalak vöröses tónusa köti össze az utcai homlokzatot és a belső udvart. A főhomlokzaton az eredeti állapotot állítottuk helyre. A kaput sajnos nem lehetett megmenteni, de az eredetivel azonos új szerkezet került a helyére, ami már automatizált, így a kor igényeit kielégíti, csakúgy, mint az épület egésze. Nagyon sok munkát fektettünk abba, hogy a megrendelőnek ne kelljen kompromisszumot kötnie, és kényelmesebb életet élhessen Debrecen óvárosában, mint külvárosában. Úgy, hogy közben egy műemléket mentett meg a pusztulástól.

Kőszeghy Flóra

Az épületről szóló bővebb tanulmány, valamint az alaprajzok és metszetek a mellékletek között érhetőek el.

KOMPOZIT: Cívis ház bővítése Debrecenben

Projektinfó

Stáblista

Dosszié:

Letölthető dokumentumok: