Konferenciát tartottak a Pesti Vigadóban a műemléki topográfiáról
A műemléki topográfia-program aktuális helyzetéről tartottak konferenciát február 21-én a Pesti Vigadóban, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ szervezésében. A műemléki topográfia előkészítő és terepi munkálatainak elmúlt fél évét összegző esemény az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) anyagi támogatásával valósult meg.
A szakmai programot Galamb Zsuzsanna és Jankovics Norbert, a Kutatási Osztály munkatársai – a topográfiai projekt két szervezője – vezette le, illetve ők moderálták a kerekasztal-beszélgetést is. Az előadások sorát megkezdve röviden felvillantották a műemléki topográfiai munka 19. század közepétől meginduló történetét és a külföldi topográfiai koncepciókat is. Lényeges megállapításuk, hogy a topográfia műfajának nem szabad kizárólag a műemlékekre koncentrálnia, hanem nyitnia kell az azon kívül eső építészeti örökség felé is, beleértve a helyi védett épületállományt vagy a közelmúlt évtizedeinek emlékanyagát is.
2024. év utolsó hónapjaiban Veszprém vármegyében a Balatonfüredi és a Balatonalmádi járás teljes, a Devecseri és az Ajkai járás településeinek részleges terepi adatfelvétele zajlott. Ezen kívül megkezdődött a munka Komárom-Esztergom vármegyében az Esztergomi és Tatabányai járásban, illetve Heves vármegyében az Egri járásban. A terepi lejárások részben a MÉM MDK kutatói, részben „külsős", az MÉM MDK által felkért szakemberek révén valósultak meg, akiknek száma összesen meghaladta a 60 főt. Közel két és félezer adatlap készült el, ezek települési, településrész-szintű adatlapok, de leginkább az egyes épületekre, objektumokra vonatkozó űrlapok voltak. Mindezek, valamint a velük együtt készült fotók a MÉM MDK adatbázisában találhatók, amely alapjául szolgál a járásonként tervezett topográfiai kötetek kézirataihoz. A munkák során nemcsak munkafotók készültek, hanem a MÉM MDK hivatásos fotósai által nagy számban igazán szép felvételek is születtek.
A terepi munka nem valósulhatott volna meg az intézmény gyűjteményeinek folyamatos feldolgozása, digitalizálása nélkül. Amint arra Dávid Eszter előadása rámutatott, a MÉM MDK Tervtárának, Tudományos Irattárának, Fotótárának és Könyvtárának anyagai, továbbá rendkívül jól használható bibliográfiák kerültek az adattárba. Ez az előkészítő munka valójában hatalmas adatfeltárás volt, aminek köszönhetően a kutatók minden energiájukkal a terepi adatfelvételre koncentrálhattak.
Csehi Eszter Katalin a Veszprém vármegyei adatfelvételének tapasztalatairól, Hüse Asztrik Komárom-Esztergom vármegyei bejárásainak terepi munkarészéről számolt be. Az előadás kitért arra is, hogy a digitális eszközök miként segíthetik a terepi munkavégzés minél optimálisabb, gyorsabb megtervezését. Klagyivik Mária a két említett Balaton-parti járásban a zöldfelületek topográfiai feldolgozásának sajátos szempontrendszeréről tartott beszámolót.
Az ezt követő kerekasztal-beszélgetést Entz Géza Antal, a Topográfiai Módszertani és Szerkesztő Bizottság elnöke nyitotta meg az elkövetkező topográfiai feladatok áttekintésével. Fejérdy Tamás külön köszönetet mondott a program eddigi munkálatainak szervezéséért, amiben nemcsak a MÉM MDK szakmai munkatársai, hanem az intézmény Titkársága is hatalmas szerepet vállalt. Koppány András, a Kutatási Osztály vezetője is elsősorban MÉM MDK-nak a sokszereplős projekt adminisztrációjában betöltött szerepét emelte ki. Beszámolt arról, hogyan illeszkedett a feladat az intézmény napi munkájába. A felkért „külsős" szakemberek jó része valójában közeli kolléga. Vasáros Zsolt és Nagy Gergely Domonkos építészmérnökök kitértek arra, miként hasznosult a hallgatók oktatásában a terepi munka. Wettstein Domonkos építészmérnök külön megemlékezett azokról a 20. századi épületekről (pl. fürdőépületek, pavilonok), amelyek értéke önmagában nem, csak egyfajta „hálózatos" szemléletben ismerhető fel. Farkas Zoltán régész arról számolt be, hogy a kimondottan régészeti terepi munkavégzésre kifejlesztett alkalmazást hogyan adaptálták erre a projektre. Muskovics Andrea néprajzosként felhívta a figyelmet az esztergomi szőlőhegyi épületek állapotában és a használatában tetten érhető ellentétes irányú folyamatokra. Pető Piroska környezetmérnök pedig arról számolt be, hogyan lehet a présházak új szemszögből való bemutatásával bevonni a helyieket az értékmegőrzés feladataiba.
A beszámolók az elmúlt fél év eredményeiből nyújtottak ízelítőt szakembereknek, önkormányzatoknak és minden érdeklődőnek. A közlemény szerint azonban a munka neheze most következik: a kutatók, építészek, főépítészek, a hatóság vagy éppen a helytörténetírás számára csak akkor hasznosul az eddig elvégzett munka, ha kötetek formájában is hozzáférhetővé válik e hatalmas ismeretanyag, miközben még újabb területek terepi lejárása is előttünk áll.
Forrás: MÉM MDK
