Kör kert - Engloner Gyöngyvér diplomaterve

A közösségi kertek története a második világháború végéig nyúlik vissza. Szükségességüket, környezet- és közösségformáló erejüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a mai napig mind a civil, mind a szakmai körök érdeklődésére is számot tarthatnak. Engloner Gyöngyvér diplomatervében valós közösségi kezdeményezés, valós építészeti igény találkozott egy végzős BME-s hallgató saját városi útkeresésével.

Tősgyökeres budapestiként, a fővárosban felnőve mindig is érdekelt, hogy van-e más módja a város megélésének, mint az a rohanó élet, amelybe általában bele vagyunk kényszerítve, vagy megszokásból természetesnek veszünk. A globalizáció egyaránt jelen van emberi kapcsolatainkban és fogyasztásunkban is. Szűkebb környezetünket, szomszédainkat néha alig ismerjük; akárcsak azt, hogy ami az asztalunkra kerül, honnan származik. A legtöbb közterületet átközlekedésre használjuk, a köztereink egyszerre „mindenkié, és egyben senkié sem”; ugyanakkor a mai világban egyre nagyobb szerepet kapnak a civil kezdeményezések saját lakókörnyezetük formálásában.

Úgy vélem, fontosnak kell tartanunk az ilyen és ehhez hasonló – tudatos összefogást igénylő és eredményező – civil kezdeményezéseket. Szükség van a közterületek „birtokba vételére”, a tulajdonos szemlélet kialakulására. Erre a közösségi kertek rendkívül alkalmasak, általuk egy-egy kihasználatlan, parlagon heverő terület kapcsolható be újra a város életébe. A közösségi kertek célja nem a teljes önellátás, hiszen ez városi körülmények közt nem is lehetséges: sem a rendelkezésre álló földterület, sem a kertészkedés hobby jellege miatt. Inkább a tudatosság felébresztését, erősítését eredményezheti a városlakókban: az önerőből megtermelt élelem megbecsülését, az aktív kikapcsolódás örömét.

A városi kerteknek nem valamihez való visszatérést kell jelenteniük, hanem egy új, alternatív városi életmód egyik lehetőségét.

A közösségi kertek a második világháború után Angliából kezdtek elterjedni, amikor is a fellépő élelmiszerhiány miatt a lakosság ún. Victory Gardens, vagyis „Győzelmi Kertek” művelésébe fogott. A kertek házak belső udvarain, foghíjtelkeken, városi parkokban találtak maguknak helyet. Később a gazdasági válságok is ösztönzően hatottak a lakossági önellátásra. (Ennek tükrében érdekes párhuzam, hogy hazánkban is a 2008-as válság után jöttek létre az első ilyen kertek.) Angliából először Európába és Amerikába terjedt át a kertmozgalom, a 60-as évek diáklázadásainak köszönhetően pedig kialakultak a mai értelembe vett közösségi kertek (community gardens), ahol az élelmiszertermelés helyett egyre inkább a közösségépítés és a környezettudatosság lépett az első helyre.

Mára a világ számtalan nagyvárosában találunk a helyszínre, éghajlatra, termelési kultúrára adaptált példákat (pl.: Japán, árasztásos tetőkerteken folyó rizstermelés, stb.). Magyarországon elsősorban az egyéni parcellákra osztott kertek terjedtek el, ahol a városi kertészek 7-12 m2-es parcellákat művelnek, a közösségi tereket pedig együtt gondozzák. A lakóközösségeket különböző szervezetek támogatják a kertalapításban (KÉK, Városi Kertek Egyesület, Átalakuló Városok Mozgalmak, stb.).

A tervezési terület Budapesten, Pesterzsébet Gubacs részén fekszik. Ezt, a XX. kerület többi részétől elhatárolt a területet balról a Soroksári Duna, keletről a ráckevei HÉV és a vasút határolja, délen pedig a szomszédos kerület, Soroksár (itt régen bolgárkertészek művelték meg a földet). A parton csónakházas övezet húzódik. Gubacson működött az 1800-as évek közepétől az 1970-es évekig a Drasche féle téglagyár. A gyár bezárása után a területet feltöltötték és lakóövezetté minősítették. A szocializmusban kiépített téglagyári lakótelepet délen egy új építésű, mediterrán jellegű lakópark váltja fel. Ennek középpontjában, a lakók által csak „Kör”-nek nevezett üres területen helyezkedik el a tervezési terület.

A terület különlegessége, hogy nem tartozik önkormányzati igazgatás alá. A 2001-ben magánberuházásként megvalósult lakóparknak csak egy része épült meg, s nem mind az eredeti elképzelés szerint. Nem épült meg többek között a terület középpontjába tervezett három épület sem.

A pesterzsébeti Mediterrán Lakópark egy másik szempontból is jó kísérleti terep: lehetőséget ad a szakma és a laikusok közti szakadék csökkentésére. Az épített környezet és a rajzasztalon tervezett, parlagon maradt, kör alakú központi telek adott. A szituáció nem ideális, de valós építészeti probléma, amellyel foglalkozni kell.

Az Átalakuló Duna-part civil kezdeményezés a közelmúltban alakult az itt lakók összefogásával, azóta folyamatosan szerveznek programokat: Bio-doboz, játszótér-felújítás, vasútállomás-takarítás, őstermelők bemutatkozása, stb. A lakópark közössége régóta tervezi a Kör valamilyen módon való hasznosítását is; gyülekező helyre volna szükségük, és egy kert indítását is tervezik. Ez a szándék szerencsés módon találkozott az én érdeklődésemmel, így lehetőségem nyílt a közösséggel kapcsolatot teremtve tervezni. Az ő bevonásukkal a kert részben közösségi építéssel valósulhatna meg.

A kör alakú telek számos tervezési kérdést vet fel, mind a beépítésnek a környezetéhez való igazodását, mind az épített elemek egymáshoz való viszonyát tekintve. Az első tervváltozatoktól kezdve célom volt a kör jelleg feloldása. Egy olyan koordinátarendszer határozza meg az épületrészek elhelyezkedését, mely igazodik a belső lakóparki épületek szabálytalan, de közel K-Ny irányú tájolásához, és egy jövőbeni, Duna irányába való lejutás lehetőségét is kijelöli.

A telek méretét (5000 m2), a tulajdonjogi viszonyokat és az anyagi lehetőségeket figyelembe véve fontos szempont volt az ütemezhető építkezés. A kert kialakítása a tulajdonossal való egyeztetés kimenetelét illetően kétféle lehet: a lakók szerződést köthetnek a tulajdonossal, melynek keretén belül hosszabb vagy rövidebb távú területhasználási jogot kapnak, vagy „gerilla”-jelleggel, engedély nélkül, szintén ideiglenes módon birtokba veszik a használaton kívüli területet. Az ideális eset az volna, ha az önkormányzat megvásárolná a kérdéses telket, vagy maga a tulajdonos készíttetne rá új építési engedélyezési tervet (tekintve, hogy a jelen gazdasági helyzetben újabb három társasház megépítése sem kifizetődőbb beruházás).

Ennél fogva a diplomámban egy olyan együttest terveztem, amely különböző minőségű és méretű felületekre osztva a telket több ütemben valósulhat meg; mindegyik fázisában másképp hasznosítva a területet. Az épület és a telket átszelő passzázs így osztja fel az 5000 m2-t veteményes kertre, fűszerkertre, kicsi piactérre és egy fákkal (alkalmasint gyümölcsfákkal) szegélyezett füves területre. A tájolás, a visszafogott forma- és anyaghasználat segít illeszkedni a már most is sokféle karakterű környezetbe. A ház három részből áll: egy kiszolgáló blokkból (nyári konyha, mosdók, bútorraktár, gépészet, terménytárolás), egy nagyteremből és egy kerti falból. A kiszolgáló egység egy masszív, kevés megnyitással rendelkező kubusként jelenik meg. A sokféleképpen használható nagyterem könnyedebb szerkesztésű; kelet-nyugati oldalán a nagy üvegfelületekkel mintegy a passzázzsal párhuzamos átjárót képez. A ház kulcsos rendszerrel működhet, a parcellatulajdonosok a kerten kívül elérik a kiszolgáló funkciókat is. Rendezvény esetén az egész ház kinyit, a programokat bárki látogathatja. A kert felé néző ún. kerti fal a közösség számára nyújt „vázat”, amelyet később saját igényeik alapján bővíthetnek, így ez az épületrész folyton változó képet mutathat. A kerti bútorok (parcellák, hordóparcellák, kerti tárolók, padok, stb.) a közösség barkácsmunkájával is elkészíthető elemek, anyagszükségletük egyszerű fűrészelt faáru. A kerti fal és a kiszolgáló blokk csatlakozásánál fedett-nyitott közösségi tér alakul ki.

Mivel a fővárosban vagyunk, nem beszélhetünk helyi építőanyagokról, így a könnyen, olcsón beszerezhető, tüzéptelepi anyagok alkalmazására törekedtem (Ytong, fa fűrészáruk, stb.). Ez alól csak a nagyterem födémét tartó rétegelt-ragasztott fa tartók jelentenek kivételt.

Előtanulmányaim során számos magyar és nemzetközi szervezet munkáját tanulmányoztam, diplomamunkám elsősorban mégis a KÉK által indított Közösségi Kertek mozgalom mintáin alapszik.

Engloner Gyöngyvér

Opponencia Engloner Gyöngyvér diplomatervéhez

Gyöngyvér diplomaterve téma- és helyszínválasztásánál többszörösen megnehezített feladatot vállalt magára. Új a téma, hiszen a közösségi kertészkedés mai, városi formájának Magyarországon még nincs akkora tapasztalatanyaga, ami a tervezés alapjául szolgálhatna. Ezt pótolja az érdekes külföldi példákat, friss budapesti kezdeményezéseket felsorakoztató tanulmány.

Maga a tervezési program sem tűnik elegendőnek egy építészmérnöki diplomaterv mennyiségi, nehézségi követelményei kielégítésére – talán így került a kert mellé közösségi tér is. A feladatot nem könnyíti a jellegtelen építészeti környezet, illetve az idealisztikus formájú, tervező asztalon rajzolt építési telek sem. Ebben az alaphelyzetben fogódzkodót csak a lakópark aktív lakóközössége adott számára, valós vágyaikkal, elképzeléseikkel.

A terv koncepciója szerint egy több, tetszőleges sorrendben kialakítható, elbontható elemből álló együttes valósul meg: a kert, a fedett-nyitott tér, a ház az igények menet közbeni alakulásától függően számos változatban találhat magának helyet, ha tartósan szükség mutatkozik rá. A végső elrendezés lehet a diplomaterv maga, de lehet egy kör alakú kert; egy ház közösségi kert nélkül; vagy éppen a ma is meglévő, üres, gazdátlan placc.

Miközben a környező épületek építészeti világától tudatosan határolódik el a terv, a beépítés mégis finoman követi a környezet koordináta-rendszerét.
A külső és belső terek kialakítása, egymáshoz fűződő kapcsolata logikus, jól szervezett, bár a közösségi tér teljes kiszolgáló részének – konyha, pince, WC - ellenőrizetlen megnyitása a kert használói előtt elsőre túl merész húzásnak tűnik. (Főleg akkor, ha a kertészek nemcsak a lakóparkból kerülnek majd ki, hanem egész Pesterzsébetről.) A közösségi tér sokféle, a kerttel kapcsolatos, vagy attól teljesen független esemény befogadására alkalmas. A kerti ágyások, melegágyak, szerszámtárolók egyszerű építési rendszere a kertészek közösségi építő munkájával megvalósíthatók.

A végeredmény tetszetős: egy valós igény, érdek mentén szerveződő helyi közösség életének helyet adó tér-együttes, mely szembetűnő rokonságot mutat egy kert közepén álló falusi templommal.

A terv hiteles megítéléséhez a szakmai zsűri mellett szükség lenne a lakópark közössége véleményére is – akár egy második opponencia formájában -, hiszen nehéz kívülről eldönteni, hogy ez a terv mennyire reagált megfogalmazott igényeikre, mennyire érzik alkalmasnak, hogy pályázzanak vele? Érdekes kísérlet lenne a valós feladatok megoldását célul kitűző diplomatervek esetében a szokásos mennyiségi küszöbök betartatása helyett a megrendelő szempontjait vonni be az elbírálás folyamatába.
A terv számos problémára átgondoltan, érzékenyen reagál, elfogadásra javaslom.

Holczer Veronika