Kórháztól a luxusig: százéves a Gellért Szálló
Történelmi tragédiák és kegyetlen halálok, báli forgatagok és kórházi sebesültek, elegáns frakkok és katonai zubbonyok, luxus és mulatság, mosónők és pincérek, háborús gyolcsok és fehérneműk a szennyesliftben. Egy szálló évszázada. Életek, sorsok lenyomata a falakban, titkok a gépészetben, elkapott mosolyok és csillogó mozaikok a fotókon. Könyv és tárlat: százéves a Gellért Szálló.
Egy teljes könyv és egy komplett tárlat is csak kísérletet tehet arra, hogy elmesélje, mi mindent rejt a Gellért Szálló és a Gellért Fürdő száz éve. 1918-tól kezdődően néhány hónap leforgása alatt ültek itt Károlyi Mihály katonái, az Antant tisztjei, a Tanácsköztársaság emberei és a megszálló román hadsereg, mire Horthy bevonult 1919. novemberében és 1920 áprilisáig, a várba költözéséig itt vesztegelt. „A könyvet készítve világosodtam meg, miért pont itt vonult be fehér lován a kormányzó: a szállodából kiebrudalt románokat akarta ezzel a szimbolikus gesztussal megsemmisíteni” – mondja Saly Noémi várostörténész, író, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa, a centenáriumra kiadott Gellért 100 című könyv szerzője.
Na de kezdjük az elején, és említsük meg mindjárt Bánlaky Géza nevét, aki a főváros alkalmazásában álló építész volt a múlt század tízes éveiben, a teljes építkezést levezényelte, majd a Gellért, végül az összes fővárosi fürdő igazgatója lett. Ő találta ki a népszerű hullámfürdőt, később a pezsgőfürdőt is, mégse ismerjük a nevét, mert önzetlen módon mindig fiatal kollégáit helyezte előtérbe. „Korábban soha nem is hallottam róla, számomra az egész kutatásban ő volt a legnagyobb felfedezés, ráadásul együtt dolgozhatott dédapámmal és nagyapámmal is” – mondja a szerző, az épület titkait idézve. Ekkori fotómasinánk blendéje hosszú szoknyás tót culágerasszonyokra fókuszálna, amint saroglyán hordják az uruk keze alá az építőanyagot. (Ez valódi fotókon is meg lett örökítve.)
A magyar szecesszió kimagasló épületére kiírt tervpályázaton a zsűri nem tudott dönteni két nyertes terv között. Az egyik Sterk Izidoré, a másik Sebestyén Artúr és Hegedűs Ármin közös munkája, de mindkettő annyira tetszett a döntnököknek, hogy megkérték őket, dolgozzák össze ötleteiket. Közben telt az idő: az 1905-ben kiírt pályázatból 1909-re lettek kiviteli tervek, az 1911-ben megkezdett építkezésből pedig – a háború miatt – csak 1918-ra lett végre kész épület.
Aztán volt úgy húsz békeév, amikor nem a történelem alakította az épület sorsát, hanem eredeti rendeltetése: fényes bálok, fogadások, kulturális rendezvények helyszíne volt a legendás Gellért, no meg gógyszálló.
A park, a teniszpályák helyén 1927-től hipermodern hullámfürdő lesz, a hullámgép – marhabőr szíjakkal a szerkezetben – a mai napig üzemképes. A pezsgőfürdő 1933-ban, az egykori télikert és minigolf-pálya helyén nyílt meg (az egykori állapotról is fotók tanúskodnak).
A második világháború nem kíméli az épületet. Az ostrom alatt hadikórház üzemel a pincében mintegy háromezer német sebesülttel, akiket a háború végén a szovjetek nemes egyszerűséggel leggépuskáznak, legtöbbjüket ott lenn, a pincében. A hotel Duna menti részét teljesen szétlövik, az itteni belsőépítészetnek annyi. A szálló nagyon hamar megrázza magát, már 1946-ban – igaz, csak ötven szobával – megnyílik, és ismét üzemel. A falak azonban nem felejtenek, ezek után már a bálozás nem ugyanaz, a glaszékesztyű nem ugyanúgy csillog.
A Gellért százéves fennállása alatt mindössze két hétre zárt be: 2002-ben, akkor is azért, mert egy irgalmatlan, Kelenhegyi úti csőtörés elárasztotta, az elektromos hálózat elázott, mázsás aszfaltdarabok repültek a vendégszobákba. A fürdő helyreállítása tovább tartott, le kellett ereszteni a medencéket, fertőtleníteni mindent.
A szerző a munka során pincétől padlásig, alagúttól lanternán át a medencékig minden zegzugot bejárt, s valóságos titkokat, kincseket és kordokumentumszámba menő épülettartozékokat fedezett fel. Ilyen például a fedélszékben elrejtett gépészet vagy a sarokkupola fehérneműmosodába vezető szennyesliftje.
És hogy micsoda történetek voltak a fürdő életében! 1931-ben például egy kubai orvost lenégereztek az uszodában az amerikai vendégek, mire a főpolgármester így nyilatkozott: Budapesten nincs helye rasszizmusnak.
És itt essék szó az uszoda szürke eminenciásáról, akinek jelentőségére az utókor derített fényt: Pusztai Sándor úszómester a renitens ugrálók figyelmeztetése közepette végigfotózta a fürdővendégeket, s olyan gyöngyszemeket hagyott ránk, mint a fürdőző Klebelsberg Kuno, Turay Ida vagy Karinthy Ferenc.
A Gellért 100-at a benne rejlő száz év történelmen és szállótörténeten túl már csak emiatt is érdemes forgatni, és mert kedvenc budai fürdőnkről olyan dolgok derülnek ki, amilyeneket elképzelni se tudunk. És bizony nem mindegyik szalonképes.
Kozár Alexandra
