Nézőpontok/Tanulmány

Kotsis Iván Székesfehérváron I. – A Városháza

2022.01.23. 15:21

Kotsis Iván többéves székesfehérvári tevékenysége a mai napig egyértelműen meghatározza a város arculatát. Ennek első állomása a Városháza átépítése volt, mely számos későbbi megbízáshoz vezetett.

Kotsis Iván az 1930-as években került kapcsolatba Székesfehérvárral, a Szent István király halálának 900. évfordulója okán megrendezendő emlékévvel összefüggésben. A közelgő emlékév jó apropót biztosított Csitáry G. Emil polgármester számára, hogy megkezdje az előkészületeket a város korszerűsítéséhez,[1] melyről Kotsis Iván a következő véleménnyel volt:
„A világháború után, mintegy 10 évvel ezelőtt nyitotta meg dr. Csitáry G. Emil polgármester úr Székesfehérvár újjászületésének időszakát, melynek során — mint az ma már az egész országban közismert — Székesfehérvárt az azelőtti poros és tipikusan vidékies állapotából nemcsak az ország legelső városainak sorába emelte, de ezen túlmenően belőle városrendezése, technikai, kulturális és művészi kiépítése, valamint a múlt hangulatának okszerű átmentése tekintetében olyan mintavárost alkotott, amely a nyugati kultúrországok városaival is könnyen felveszi a versenyt."[2]

Székesfehérvár színvonalasabbá tételét a polgármester egy műegyetemi tanár segítségével képzelte el, a választást pedig a helyi Mérnöki Hivatal munkatársaira, Schmidl Ferencre és Molnár Tiborra bízta. Ebben az időszakban Kotsis Iván mind oktatói tevékenységéről, mint építészeti munkásságáról ismert volt már,[3] ráadásul néhány, az 1920-as évek végén emelt épülete (pl. Nyíregyháza: Luther-ház, Budapest: Országos Közegészségügyi Intézet) által tudható volt, hogy a modernizmus eszméi felé is nyitott, a historizáló formákat az új stílussal jól összeegyeztető építészről van szó, így rá esett a választás.

A korszerűsítési folyamat első lépése természetesen egy reprezentatív és a település életében fontos helyet elfoglaló épület, a Városháza felújítása volt, mivel a kérdés már évtizedek óta foglalkoztatta a városatyákat. A három nagyobb és több kisebb toldaléképületből álló együttes korszerűsítésére vonatkozó tervek között szerepelt a főépület egy emelettel való bővítése 1880-ban (erről azonban Ybl Miklós beszélte le a város vezetőit a ház vegyes falazata miatt, mely nem bírta volna el a terhet), a teljes komplexum lebontása és a helyére egy új épület emelése, illetve az épületegyüttes eladása és egy új telken kialakítandó Városháza gondolata is. Szerencsére végül az értékes épületeket is magába foglaló komplexum átalakítása mellett döntöttek.[4]



„A városi adminisztráció helyiségei több egymás mellett álló épületben voltak a Károly király tér és a Székesegyház közötti telektömbön elhelyezve. Ezek közül legrégibb a barokk korú volt Caraffa-ház (cca. 1680-ból), amelyet legelőször használtak fel Városháza céljára, innen az elnevezés is: a régi városház. Mellette egyemeletes biedermeier korú kis polgári lakóház [az ún. Bierbauer-ház]. Ehhez csatlakozott a copf stílusú Zichy-palota, ezeken kívül több kisebb, részben később épült ház, melyeket a városi adminisztráció terjeszkedése során fokozatosan foglalt le hivatalok részére. Ebben az épületkonglomerátumban mind gyakorlati, mind építőművészeti szempontból rendet kellett teremteni. A belső kapcsolatokat, amelyek az azelőtt külön egységet képező épületek között kanyargós utakon szintkülönbségek áthidalásával nehézkesek voltak, szervesen meg kellett oldani, alkalmatlan épületrészeket lebontani, végül több új helyiséget tervezni, közöttük a nagy közgyűlési termet, megfelelő előcsarnokkal és lépcsőházzal, és mindezt úgy, hogy az azelőtti toldalékszerűség helyett kívül-belül művészi egység formálódjék."[5] – Írta Kotsis önéletrajzában. Nemsokkal a munkálatok megkezdése előtt járt Stuttgartban, ahol Paul Schmidthenner körbevezette őt az épp restaurálás alatt álló Alte Schloss épületén, és a hasonló feladatból sok ihletett merített a székesfehérvári munkához.

A felújítási folyamat a főépület és a Zichy-palota közé ékelődött Bierbauer-ház elbontásával kezdődött, melynek köszönhetően a copf stílusú palota és a barokk főépület összképe sokkal egységesebb hatást kelt, melynek fontos része az őket az első emeleten összekötő zárthíd is. 

„A főtéri háromtengelyes copfhomlokzathoz, amely az azelőtti Zichy-palota oldalhomlokzata volt, két tengelyt építettem, ezáltal a teret egységesen lezártam. A belsőben a megfelelő tisztogató elbontások után két udvar keletkezett. Gazdasági és díszudvar, amely utóbbin keresztül két kapu nyitásával és festői lépcső beiktatásával átvezettem a gyalogosforgalmat a főtérről a székesegyházhoz. A díszudvarra néznek a közgyűlési terem ablakai, velük szemben pedig a régi városháza újra kibontott árkádsora. Mérete és hangulata révén ünnepi összejövetelekre vagy szabadtéri hangversenyekre alkalmas. A Szent Anna-templom előtti kis teret megformáltuk, közepén Ohmann Béla szép Kálmáncsai Domonkos-szobrával. A belsőben mindent puritán tisztasággal alakítottunk ki. Az átépítésnél történelmi formákat nem használtam, mert nem akartam a nézőkben azt a hiedelmet kelteni, mintha az átalakítási munkák egykorúak lettek volna az eredetiekkel. Amit készítettem, mind azonnal felismerhető, de nem zavar, mert harmonikusan egészíti ki a régit, sőt, szerénységével aláfesti és kihangsúlyozza."[6]

Valóban, az épület mind kívül, mind belül történelmi hangulatot sugároz, miközben az újonnan kialakított részleteket látva egyértelmű, hogy az 1930-as években Kotsis már távolodott az általa egyébként kedvelt historizmustól. Az épület részletes külső és belső leírásától cikkünk terjedelme miatt most tartózkodunk, ám két izgalmas helyiséget mégis meg kell említenünk. Kotsis maga így írta le a modernizmus és a historizáló építészet átmenetét képező közgyűlési termet:
„A közgyűlési terem mennyezetét egészen világos színűre pácolt szlavóniai bükkfa-lemezek burkolják, az oldalfalak csontfehér színűre vannak festve. A termet kizáróan az ablakpilléreken elhelyezett falikarok világítják meg, csillárok nem voltak alkalmazhatók, mert elfedték volna a karzattal átellenben lévő falra készült freskót, viszont a mennyezetre magára nem lehetett lámpatesteket elosztani, mert megrontották volna annak egységes megjelenését. Az oldalfalakon a falikarok alatt végigmenő szöveg Székesfehérvár történetét örökíti meg az Árpádok korától napjainkig rövid tömör mondatokban; az északi falon a freskó alatt Szent István királynak fiához, Szent Imre herceghez intézett intelmeiből vett idézetek foglaltatnak. A bútorok mélybarna diószínűre pácoltak, a támlák, ülőpárnák és asztallapok pedig szürke bevonatúak; hasonló szürke színű a 11 m hosszú elnöki asztalt lefedő linóleum-lemez is. A karzati elválasztó pillérek, éppúgy az alsó párkány és konzolok haraszti mészkőből készültek."[7]

Mai szemmel a legmeglepőbb térsort azonban a mérnöki hivatal termei alkották, ahol a már említett Schmidl Ferenc városi műszaki tanácsos ötlete alapján egyfajta bemutatótermet alakítottak ki.
„Miután az építőközönség többízben megfordul a mérnöki hivatalban építési engedély beszerzése és számos egyéb, az építkezésével kapcsolatos hivatalos ügyeinek elintézése végett, közelfekvően nagymértékű nevelő hatása van annak, ha ugyanakkor a valóságban is lát új, gyakorlatias és szép épület-alkatrészeket, építőanyagokat és épület-felszerelési tárgyakat, amelyeket leendő házán alkalmazhat."[8]
A mérnöki hivatal termeiben többféle padlóburkolatot (gumipadlót, különböző módon fektettet parkettákat, parafapadlót, linóleumot), különböző típusú, fából vagy furnérlemezből készült ajtókat, szobánként más és más mennyezetet, különböző világítótesteket, katedrál és maratott üvegfelületeket, valamint csempe, illetve márványüveg falburkolatokat, és még sok más korszerű terméket láthattak az építési ügyekben intézkedő lakosok, természetesen felirattal ellátva.[9]

Nem meglepő, hogy a város lakossága és vezetősége meg volt elégedve a körültekintő tervezéssel megújított Városházával.
„A városháza átépítésével Székesfehérvárott meg lett alapozva a reputációm, és innen kezdve egyik munkát a másik után kaptam."[10] – Olvasható Kotsis Iván visszaemlékezésében székesfehérvári munkáinak kezdetére.

Paár Eszter Szilvia

A cikk az NKA támogatásával jött létre.

 

[1] https://erdekesfehervar.blog.hu/2019/04/08/kotsis_ivan_fehervari_evei

[2] Kotsis Iván: A székesfehérvári városháza átépítése. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 73. évfolyam 17-18. szám

[3] https://erdekesfehervar.blog.hu/2019/04/08/kotsis_ivan_fehervari_evei

[4] Kotsis Iván: A székesfehérvári városháza átépítése. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 73. évfolyam 17-18. szám

[5] Kotsis Iván: Életrajzom. Magyar Építészeti Múzeum, Budapest, 2010. 127.

[6] Kotsis Iván: Életrajzom. Magyar Építészeti Múzeum, Budapest, 2010. 130.

[7] Kotsis Iván: A székesfehérvári városháza átépítése. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 73. évfolyam 17-18. szám

[8] Uo.

[9] Uo. 

[10] Kotsis Iván: Életrajzom. Magyar Építészeti Múzeum, Budapest, 2010. 132.