Épületek/Középület

Közvetlen otthonosság - Central Canteen

2018.04.11. 15:56

A Fónagy Dóra tervezte, nemzetközi tendenciákhoz igazodó Central Canteen kiemeli az étkezést a sivár, monoton pillanatokká degradálódott események világából, s azt a legfontosabb mindennapos társadalmi tevékenységek sorába emeli. Kiss Tamás írása.

Budapest VII. kerületének változatos korú városszövetében vegyítve keverednek a dolgos nappali és a pezsgő éjszakai élethez kapcsolódó funkciók, így számos vendéglátóhely létesült itt, melyek biztosítják az Erzsébetvárosban rövidebb-hosszabb idejüket eltöltő emberek ellátását.

A Wesselényi utca mentén, a Kazinczy és Síp utca által határolt épülettömbben az öreg, századfordulós falak közé fiatalos energiával tervezett étterem költözött. Tervezésénél Fónagy Dóra építész, designer különös hangsúlyt fektetett a nemzetközi tendenciákhoz igazodó belsőépítészeti koncepció kialakítására, mely a közvetlen otthonosság érzetét kölcsönzi a helynek. 

 

 

A közel 300 m2 alapterületű vendéglátóhelyet két belső udvar fogja közre. Ezen előnyös adottságból fakadóan a téglalap alaprajzú helyiség mindkét oldaláról természetes megvilágítást kap. A Síp utcai irodaházból érkező dolgozók a belső udvari kerten át, a „külsős” vendégek a Kazinczy utca felől megközelíthető belső udvaron keresztül érkezhetnek a vendégtérbe.

Az újonnan kialakított enteriőr a menzák személytelen világát, s az irodai lét neutrális megjelenését hivatott ellensúlyozni. Tudatos és lényeges stratégiai eleme ez a koncepciónak, amely szorosan illeszkedik a kortárs design trendjeihez. Mindezen elvekkel felvértezve a hely szelleme kiemeli az étkezést a sivár, monoton pillanatokká degradálódott események világából, s azt élményszerűvé teszi, illetve a legfontosabb mindennapos társadalmi tevékenységek sorába emeli.

 

 

A térben adottságként jelen lévő, határoló épületszerkezetek a belsőépítészeti design szerves részeként, eredeti anyaguk nyers szépségét őszintén vállalva jelennek meg. A kertkapcsolatok felé, ablakokkal áttört vakolatlan téglafalazat és patinás acél tartószerkezeti elemek láthatóak, a tér lezárásaként megjelenik a régi fafödém struktúrája. A födém, valamint az alatta kígyózó gépészeti vezetékek homogén szürke színt kaptak, míg a padló bordó linóleumborítással van ellátva.

Az étterem belső tere voltaképpen egyetlen flexibilis tér, melynek funkcionális egységei közt a határok fokozatosan elmosódnak, s ezeket a szabadon úszó dobozszerű blokkok határozzák meg. Ezek közül az egyik kiemelt helyen lévő térhatár a mellékhelyiségeket foglalja magába. Ez a funkcionális egység emberi léptékű belsőépítészeti designelemként van jelen; élénk kék színével és Orosz Richárd által tervezett grafikájával domináns szerepet kap a tér fókuszába állítva.

 

 

Az étkező elrendezését a középen álló pillér köré szerveződő, - az egyébként elnyújtott alaprajzú térben - egyfajta centrális hierarchiát előidéző, hosszúkás padok uralják. A klasszikus értelemben vett családi ebédlőasztal analógiája ez, amely közösségteremtő hatással bír. Mindazon különbséggel, hogy praktikussági szemponttól vezérelve egy nagy, hosszú étkezőasztal helyett kisebb szakaszokra felszabdalt „nagy családi asztal” látható a térben. Az így kialakult hierarchikus jellegű elrendezést a mennyezetről belógó lámpák is érzékeltetik; míg a szervező erejű középső asztalsáv felett ernyős lámpatestek függnek alá, a kisebb asztaloknál egyszerű Edison izzók biztosítják a világítást. Mindezek mellett a koncepció egyik legfőbb érdeme az asztalok mellett álló régi, felújított színes székek markáns váltakozása, amely fiatalos lendülettel tölti meg a teret.

Az étkező tere flexibilis, fokozatossággal változik át konyhai térré: a mosdóval szemben levő oldalon – szintén kubusszerű, paraván jelleggel megfogalmazott – önkiszolgáló bútorok találhatóak, a pénztár pedig szabadon úszó dobozként fogalmazódik meg a térben. Végül éles határként az étterem kulináris főszereplőit sorakoztató felszolgáló pult következik, amelyen túl már csak a tényleges konyhai funkciók kaptak helyet.

Kiss Tamás