A Lánchíd és a hídfőterek átalakításának terveit bemutató cikksorozatunk jelenlegi, második része a Clark Ádám térrel foglalkozik. A budai hídfőtér átalakítására több tervezői javaslat is született, ezen cikk a megrendelő által kiválasztott, és immár engedélyt kapott "kicsinyített körforgalmas" verziót mutatja be. A koncepciót Grabner Balázs és Terhes Dénes, a Korzó Tervezési Stúdió vezető tervezői ismertetik.
ÉPÍTÉSTÖRTÉNET
A mai Budapest és közvetlen települési előzményei kialakulásának földrajzi meghatározói a Duna és annak átkelőhelyei voltak. A Várhegy déli oldalánál fekvő rév feltehetőleg a római hódításnál korábbi, őskori eredetű. A folyó a római tartomány létrejöttével stratégiai szerephez jutott, a part mentén hadi út épült erőd- és őrtoronyláncolattal. Pesttel szemközt csak a tatárjárás után jött létre Buda városa. A város magját az erődített Várhegyet képezte, és az északi és keleti lejtőkön, valamint a Duna-parton ezt követően külvárosok alakultak ki.
A budai és pesti oldal között a török korban hajóhíd létesül, amelyet már a visszafoglalás után visszaállítottak, majd a helyét ún. repülőhíd vagy lengőkomp vette át. Ez a Rudas fürdő vonalánál, majd valamivel északabbra helyezkedett el. 1767-ben újra hajóhíd létesült, emellett a repülőhíd is újra működött, amely északabbra, a vízivárosi vízműhöz került, az 1810-es tabáni tűzvészben megsérült, és utoljára 1813-ban említik.
A Vízivárosban és az Országúton talált helyet a budai ipari és kereskedelmi tevékenység döntő része. Az 1840-es évek ipari fejlődése átformálta a Víziváros arculatát. Az állandó kőhíd megépítése az 1830-as években vált időszerűvé, 1839-ben kezdték meg a Lánchíd építését, ami 1849. november 20-án nyílt meg.
Buda és Pest szorosabb összekapcsolása régóta igény volt, de a XIX. sz. közepéig nem állt a két város között állandó híd. Széchenyi István kitartó előkészítő munkájának köszönhetően 1836. évi XXVI. törvénycikk elrendelte a Lánchíd megépítését. A hidat az angol William Tierney Clark tervezte, az építés műszaki vezetője Adam Clark volt. A hídfők oroszlánszobrait Marschalkó János készítette.
A híd elkészültekor a budai hídfőnél kialakult egy tér, ahol korábban raktár és ipari épületek álltak. Szükségessé vált a Várhegy nyugati oldalán található városrészek szervesebb összekapcsolása a Vízivárossal és Pesttel is. Ezért 1851-ben megalakult az Alagút Részvénytársaság, és 1853-57 között megépült az Alagút Clark Ádám tervei szerint.
A városfejlődésben fontos szerepet játszó lóvasút Budán elsőként a Lánchíd és Zugliget között közlekedett, ez a vonal 1862-ben készült el, ezt követte a Lánchíd és Óbuda közötti vonal 1865-ben. A villamosítás 1895-től kezdődött ezeken a vonalakon.
A teret a XIX. sz. második felében két egymásra merőleges tengely határozza meg. Észak-déli irányban a Fő utca, kelet-nyugati irányban pedig a híd és az Alagút. Az utca Duna felőli oldalán felépült paloták – északi oldalon a Lánchíd Rt. székháza (Ybl Miklós, 1867-69), déli oldalon a Lipthay-palota (Unger Emil, 1874) – hátrébb húzva épültek, előttük a térnél alacsonyabban, a rakpart szintjén fekvő rendezett parkok voltak.
Az Alagút előtti épületek egymáshoz közelebb álltak, úgy, hogy a tengelyben az Alagút maradt. Északon állt a Budai Takarékpénztár (Ybl Miklós, 1860-62), míg délen előbb a Budai Népszínház (1861-69) majd a Kereskedelmi Minisztérium épülete (1890). A hídfő északi oldalán volt a lóvasútnak egy végállomása. Először a vasúti vonalakat villamosították (1895), majd a hídfő alatt egy új, a lehorgonyzást kikerülő alagút is épült (1906-07), hogy a villamos tovább közlekedhessen dél felé. A tér a nevét a híd építőjéről kapta 1912-ben.
A következő nagy változást a második világháború pusztítása hozta. A Lánchidat felrobbantották, több épület pedig megrongálódott. Az Alagút, és a téren lévő kapuzata nem sérült meg jelentősen. A Kereskedelmi Minisztériumot, a Lipthay-palotát, a Takarékpénztár épületét és a Budai Hegypálya létesítményeit is elbontották. Az egykori Takarékpénztár telkének sarkát a térhez csatolták, a telken pedig sokáig a Lánchíd presszó egyszintes, kisebb épülete állt. A déli oldalon elpusztult paloták helyén parkot alakítottak ki. A Lánchíd visszaépítésekor (1949) a hídvámkezelő épületeket nem építették meg újra, hanem helyüket a közlekedés számára adták át. A teret a híd felé is megnagyobbították, ekkor alakult ki a ma is látható forma, középen körforgalommal, a déli oldalon parkkal. (Rácz Miklós)
TERVEZÉSI PROGRAM
ELHELYEZKEDÉS
A Clark Ádám tér Budapest I. kerületében, a Lánchíd budai hídfőjénél, a budai Váralagút bejáratánál helyezkedik el. A tervezési terület a tér központi körforgalmát és annak környezetét foglalja magában, keleten a Lánchíd budai hídfőjéig, északon a Fő utca torkolatáig, nyugaton az alagút bejáratáig, illetve a Budavári Sikló fogadóterével együtt a Sikló utca torkolatáig tart, kiegészülve délen a Lánchíd utca Öntőház utcáig tartó szakaszával. A tervezési terület 8810 m2 nagyságú.
JELENLEGI ÁLLAPOT
A Clark Ádám tér Budapest emblematikus közlekedési csomópontja, központi körforgalma a Budai Váralagutat köti össze a Lánchíddal, illetve a Fő utcát a Lánchíd utcával, a világörökségi terület részét képezi. A téren állva a főváros legfontosabb épületei veszik körül a szemlélőt: a Budavári Palota, a Sándor-palota, a Váralagút és maga a Lánchíd. A budai várnegyed ünnepélyes magaslata festői hátteret ad a területnek. A Clark Ádám tértől délre két közpark szolgál pihenőfelületként: a közelmúltban megújított 0 kilométerkő mögötti zöldfelület, illetve a Lánchíd park. A térről a Budai Vár a legrövidebb úton a Budavári Siklóval közelíthető meg, melynek induló állomása a tér délnyugati részén található.
A tér megújítására elsősorban a közlekedési helyzet megreformálása, humanizálása miatt van szükség, hiszen jelenleg a körfogalmat a gépjárműforgalom uralja, a kerékpáros közlekedés nem megoldott, a gyalogos közlekedés pedig nehézkes.
A zöldfelület a néhány meglévő fát leszámítva leginkább a körforgalom közepére korlátozódik, mely nagy kiterjedésű ugyan, de kizárólag díszítő értékkel rendelkezik, és méretéből adódóan csak távoli nézőpontból érvényesül kellőképpen.
A Budavári Sikló felé vezető széles, kiskockakő burkolatú téren összesen 2 db fa található, a tér bútorzata minimális, ebből kifolyólag inkább áthaladásra szolgál.
A körforgalom mentén az aszfalt burkolatú úttesthez kiemelt szegélyű, szintén aszfalt burkolatú járdák csatlakoznak, így hiába a központi, hatalmas, gyepszintű zöldfelület, a közlekedők szempontjából a tervezési területen a burkolt felületek túlsúlya érvényesül.
TERVEZETT ÁLLAPOT
A projekt célja, hogy a tervezési területen a jelenlegi állapot (gépjármű közlekedés túlsúlya, hiányos zöldfelület) átalakításával és a közterületek megújításával egységes arculatú, a szomszédos területekkel harmonizáló, új közlekedési csomópont jöjjön létre, a történelmi örökség és a meglévő adottságok figyelembevételével. Az új kialakításban – a tervezési programnak megfelelően – a gyalogosok és kerékpárosok lényegesen tágasabb közlekedő- és pihenőfelületet kapnak.
A tervezési terület három fő funkcionális egységre tagolódik, a tervezett állapotot is e felosztás alapján ismertetjük. A területegységeket az alábbi szemléltető ábrán jelöljük:
Közlekedési rend változása
A forgalmi rendben az alapvető változást a minden irányból minden irányba való biztonságos kerékpáros közlekedés megteremtése jelenti. Ezzel együtt, a járdán vezetett kerékpárút, illetve a Lánchíd utcát keresztező, semmibe vezető kerékpáros átvezetés megszűnik. A terv számol azzal, hogy távlatban az Alagút keresztmetszete is átalakul és emelkedő irányban (Krisztinaváros felé) önálló kerékpársáv létesül. A gyalogos közlekedésben előnyös változást jelent, hogy a körforgalom méretének csökkentésével rövidülnek a fő gyalogos közlekedési áramlási útvonalak, egyidejűleg növekednek a funkcióbővített gyalogos forgalmú területek (pihenőhelyek, találkozópontok). Az akadálymentes gyalogos közlekedés minden irányban biztosított.
A terv megoldást kínál mind az általános, mind a korlátozott gépjárműforgalom lebonyolítására. Közlekedéspolitikai döntés alapján a Lánchíd útpályáját a jövőben a közösségi közlekedés (beleértve a taxit) és a kétkerekű járművek használhatják, ugyanakkor a Lánchíd utca korábbi forgalomkorlátozása megszűnt.
Körforgalom környezete
A körforgalom és környezetének kialakításában fokozott hangsúlyt kapott – a Lánchíd és az Alagút alkotta tengelyvonal mentén – a szimmetrikus téralakítás. Fenti szimmetriát erősítik a Lánchíd torkolatánál elhelyezett kandeláberek és fásított, biodiverz virágágyások, továbbá az Alagút utcában a kétoldali fatelepítés.
A központi, eredetileg 40 m átmérőjű, kör alakú zöldfelület 21 m átmérőjűre csökkent, reprezentatív évelőágyása a Mátyás-templom rózsaablakának mintázatát idézi. A körforgalom területének csökkentése által megnövekedett a gyalogos felületek aránya, melyek új ülőhelyekkel ellátva, évelőkkel és fákkal betelepítve immár közlekedési szerepükön túl pihenő funkciót is betöltenek. E tekintetben a Clark Hotel mai állapotban kifejezett szűk előtere is kibővül, így a szállodaépületben működő vendéglátóhely kitelepülhet a fákkal árnyékolt, széles gyalogos felületre.
Budavári Sikló fogadótere
A Budavári Sikló fogadóterének megújításánál elsődleges cél volt, hogy a tér ne csupán áthaladásra szolgáljon, hanem hosszabb tartózkodásra is csábítson. Ennek érdekében a területen árnyékot adó fák, leülésre alkalmas támfallal körülvett növényágyások, kényelmes utcabútorok, párásító berendezések, illetve a meglévőkkel azonos típusú kandeláberek kapnak helyet.
A fogadótér területe erőteljesen lejt a körforgalom irányába. Az eredeti terepviszonyok minimális megváltoztatásával a burkolatról a vizet a favermek felé vezetjük, biztosítva ezzel a telepített fák vízellátását (SFR).
Lánchíd utca
A Lánchíd utca jelen tervezéssel érintett szakasza mintegy befejező eleme a korábban felújított Lánchíd utcának, amely egyben összeköttetést is biztosít a Clark Ádám térrel, illetve közvetve a Fő utcával. Az utca keleti oldalán meglévő MOL Bubi állomás és rollerpont változatlanul a helyén marad. Az utcaszakasz teljes hosszán kétoldali fasor létesül, a Stockholm módszerrel telepített fasor egyedeihez rácsos folyókákkal vezetjük a gyalogos felületekről összegyűjtött csapadékvizet.
Mindhárom területrészre a Budai Várnegyedben alkalmazott burkolati stílus kerül: vágott bazalt nagykocka, helyenként kiskocka sávval kiegészítve, 30 cm széles diorit útszegély, mészkő kiemelt ágyásszegélyek és támfalak. Az útvilágítást a Lánchíd típusú kandeláberek, a gyalogos felületek világítását pedig a Budavár típusú kandeláberek biztosítják. Pihenőhelyként a turistacsoportok számára is alkalmas, modern, hosszú ülőbútorok kerülnek kihelyezésre.
NÖVÉNYTELEPÍTÉS
Stockholm faültetési rendszer (SFR) elemei
Az SFR rendszer működése: a gyalogos burkolt felületekről, illetve a rácsos folyókákból összegyűjtött csapadékvíz levegőztető aknákba folyik, ahonnan a felgyülemlő csapadékvíz perforált dréncsövekbe kerül. A felső 2/3 részben perforációval ellátott dréncsövek az SFR ültetőközeg határán belül körülveszik a telepített fákat, elhelyezésük lejtés nélkül történik az ültetőközeg feletti drénrétegben.
Amennyiben rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék keletkezik, melyet az SFR rendszer nem képes felvenni, a felesleges víz a folyókákból bekötőaknákon keresztül a csatornába vezethető.
Lombos fák
Összesen 34 db lombos díszfa kerül telepítésre a tervezési területen. A tervezett fák átlagosan 30/35 törzskörméretű egyedek. A burkolt felületbe kerülő új fákat Stockholm módszerrel telepítettük.
Cserjék, évelők, egynyári és gyepfelületek
A körforgalom központi növényágyásába olyan egynyáriakat szükséges telepíteni, melyek az év során a lehető leghosszabb ideig díszítő értékkel bírnak. A rózsaablakot mintázó ágyások kötött formája és némelyik ágyás kis mérete miatt - különösen a szegélyek mentén - alacsony növényeket érdemes ültetni. Az egynyári kiültetéshez a rózsaablak motívumra évszaknak és kompozíciónak megfelelően több javaslatot is készítettünk, hogy az évek során változatos képet mutasson.
A biodiverz virágágyak fajösszetételénél a díszítő érték mellett kiemelt szempont az önfenntartó jelleg. A virágágyak emellett – frekventált és szimmetrikus elhelyezkedésüknél fogva - lehetőséget nyújtanak arra, hogy a hídfőnél emléket állítsunk a Széchenyi lánchíd névadójának Márk Gergely által nemesített ’Széchenyi István emléke’ teltvirágú teahibrid ágyásrózsákkal, melyeket az évelőágyásba integrálva ültetünk ki. A rózsákra a járókelők figyelmét mészkőtömbön elhelyezett ismertetőtáblával hívjuk fel.
Grabner Balázs, Terhes Dénes
Szerk.: Hulesch Máté