Láthatóan evangélikus – Béthel Evangélikus Templom, Piliscsaba

Piliscsaba új evangélikus temploma a település lakói számára elérhető helyen, a Széchenyi utca és a Szent László utca sarkán hirdeti az evangélikus egyház missziói jelmondatát: "láthatóan evangélikus". A Krizsán András DLA által tervezett épület kívülről tiszta, nyers kubus, minimális építészeti elemekkel, míg belül a találkozások, a közösségi együttlét színtere, szabadon áthelyezhető berendezési tárgyakkal.

A piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Központ évtizedek óta az egyház missziói munkájának regionális központja. Közelsége a fővároshoz jó megközelítési lehetőséget biztosít a kertvárosi környezetben elhelyezkedő egyházi intézménynek. Az ingatlant az Evangélikus Diakonissza Egyesülete vásárolta meg 1924-ben, és éveken át Missziói Otthonként működtették. Fogyatékkal élő gyermekeket neveltek 1951-ig, az intézmény feloszlatásáig, majd lakóotthon lett, de a terület továbbra is az egyház tulajdonában maradt. A rendszerváltás után Bolla Árpád esperes lelkes szervező munkájának, és az országos egyház támogatásának köszönhetően a központ gyors fejlődésnek indult, és missziói otthonná alakult. A népszerű intézmény temploma azonban hosszú évtizedeken keresztül csak egy "ideiglenes baraktemplom" volt, ami eredetileg a baden-württembergi Nürtingen-Enzenhart gyülekezet templomaként szolgált. Már ott is ideiglenes "notkirche", szükség templomként működött, míg 30 év után a német testvéreknek sikerült egy új templomot építeniük, és szétbontották. Akkor rakták teherautókra és így került a ’90-es évek elején Piliscsabára. Ez volt a második élete ennek az "ideiglenes baraktemplomnak".  Azóta újabb 30 év telt el, és a fatemplom sajnos egyre rosszabb állapotba került, szerkezete leromlott, könnyező házigombával károsodott, ezért a gyülekezet egy új, korszerűbb és a mai igényeknek jobban megfelelő templom építését határozta el.

Első körben a missziói központ belsejében, az ideiglenes fatemplom helyére került volna az új templom, de miután azt mégis sikerült helyreállítani, és megtartani, szerencsésebbnek tűnt, ha az új templom a település lakói számára is elérhetőbb helyre, a telek szélére épül. Ugyan úgy, mint ahogy a katolikus plébániatemplom, illetve egy kicsivel feljebb a református templom is egy útkereszteződésében helyezkedik el. Így került a Széchenyi utca és a Szent László utca sarkára az új piliscsabai evangélikus templom, hirdetve az evangélikus egyház missziói jelmondatát: "láthatóan evangélikus". A saroktelek adottságait kihasználva, szintén az épület sarkára került a harangtorony, figyelemfelkeltő jelként hívogatva a híveket.

A protestáns templomok, mint ahogy a többi gyülekezeti épület is elsősorban a "találkozások" színtere. A lelkész és a gyülekezet egyetlen közösséget alkot, így az istentisztelet is közösségi aktus. Ahogy Luther írja: "Azok akik a prédikációt hallgatják, hallgatásukkal bizonyságot tesznek az Igéről, s ezzel másokat is tanítanak. S ha gyermeket keresztelünk, nem egyedül a lelkész cselekszi azt, hanem a keresztszülők is és az egész gyülekezet." Ez a térszerkezet jelenik meg építészetileg is ebben a templomban. Liturgiai szempontból egységes, centrális tér, melynek mennyezetére tekintve, a csillagalakban elhelyezett pontszerű fényforrásokkal az egész teremtett világ (menny)boltozata jelenik meg szimbolikus formában. Ennek megfelelően nem is épült külön apszis, hanem a kereszt alaprajzú templomtér bejárattal szemközti szára a szentély maga.

Az evangélikus istentisztelet legfontosabb része a prédikáció. Napjaink evangélikus teológusai azt hangsúlyozzák, hogy a gyülekezet közösségét az ókeresztény hagyományoknak megfelelő szabadonálló, úgynevezett "mensa-oltár" fejezi ki leginkább. A lelkész a liturgikus cselekmények során is szembe tud fordulni a hívekkel és azok látják őt. Ilyen formában mobil berendezési tárgyak készültek, Göde András belsőépítész tervei alapján, és az oltár, a keresztelő kút és a felolvasó ambó is szabadon áthelyezhető.

A tervezett új templom azonban nem csak szakrális építmény, hanem hitélettel összefüggő képzések, egyházi tanácskozások, kis konferenciák, kulturális rendezvények számára is helyet biztosító közösségi épület. Ennek érdekében egy eltolható válaszfallal egy előadóterem is csatlakozik a főhajóhoz, a hozzá kapcsolódó irodával, sekrestyével, teakonyhával, vizes blokkal, ami szászhúsz fő befogadására teszi alkalmassá az épületet.

Az új templom a közterület felé nyitottan, egy kisebb átmeneti teret képezve csatlakozik mindkét utca felé. Ebből a bensőséges közösségi térből érkezhetünk az istentisztelet helyszínére a templomba és távozhatunk onnan. A szakrális funkció mellett tehát ez a kis átrium udvar a másik legfontosabb közösségi tere a kápolnának. Találkozás Istennel és találkozás egymással, a gyülekezet közösségében, kapcsolatot teremtve a külvilág felé.

Az épület külső megjelenésében látszó téglaburkolatú, tiszta, nyers kubus, minimális építészeti elemekkel, amelyek nem konkurálnak a környező ligetes beépítés természeti és épített környezeti értékeivel, de magával ragadó egyszerűségében mégis megteremti saját auráját. Kötődik a tájhoz és időhöz. A keresztszárny hangsúlyos deszka héjalása nem takarja ki a környező fasor szépségét, sőt erőteljes tömegével mintha maga is része lenne annak. A tető oromfalain kialakított, a négy égtáj felé feltáruló nagy üvegfelületek a finoman tagolt fa lamella szerkezetekkel úgy humanizálják a természetet, hogy közben teljesen megnyílnak felé.

A templom külső homlokzatán található "Erős vár a mi Istenünk" felirat Luther Márton evangélikus himnuszának kezdő sora, ami az evangélikus egyház híveinek köszöntése is egyben. A templom homlokzatán megjelenő Luther-rózsa pedig az egész világon az evangélikus egyház jelképe.

Krizsán András DLA

Szerk.: Hulesch Máté