Látni a Napot – Bendicskó Laura és Tóth Bence megvételt nyert pályaműve a Törőcsik Mari-emlékhely pályázaton
"Mélyebb értelmezésében a mű alapgondolata amiatt kimagasló, hogy nem konkrétumokat ragad ki Törőcsik Mari személyes és szakmai életútjából, hanem ezeket szintetizálva ragadja meg a művésznő lényegiségét és esszenciáját: magát a szeretni tudás képességét, mint mindennek az origója" – fogalmazott a bírálóbizottság a megvételben részesített pályamű kapcsán.
A Feneketlen-tó körüli parkot mintha túlterhelnék a benne lévő súlyos szobrok, emlékművek. Épp ezért nem szerettünk volna egy újabb, évente megkoszorúzható, az év többi részében pedig egyfajta teherként megjelenő elemet elhelyezni. Annál is inkább, mert Törőcsik Mari személye, hatása számunkra ennél jóval könnyedebbnek, természetesebbnek hat. Így célunk egy olyan javaslat megfogalmazása volt, amely nem patetikus, ami az ő kivételes karakterének és életigenlésének állít emléket. Szimbolikusnak gondoljuk azt a szerepet, amellyel élete során jelen volt a kulturális térben. Egy teljes életet töltött reflektorfényben úgy, hogy személyisége, gondolatvilága nem kívánta azt. Mégis kivételes tehetsége, kíváncsisága és értékrendje a figyelem középpontjában tartotta. Három generációnak szerzett vidám perceket, tartott tükröt és néha segített feldolgozni a feldolgozhatatlant. Tette mindezt úgy, hogy nem magát, hanem szerepeit, produkcióit helyezte előtérbe, akár címszerepet, akár néhány mondatot bíztak rá. Mindig annyit és úgy adott, amennyit kellett.
Habitus
A tervezési terület jelenleg a Feneketlen-tó körüli park egyik legkevésbé használt, a fókuszból leginkább kieső része. Épp ezért egy olyan emlékhelyet szerettünk volna megformálni, amely egyfajta dinamizmust képvisel, képes élményszerűen bevonni a park látogatóit, ugyanakkor nem növeli a park vizuális túlterheltségét. nem von magára minden figyelmet.
Úgy érezzük, ez a hozzáállás tükrözi Törőcsik Mari karakterét. Nem azért játszott, hogy lássák, azért látták, mert játszott. Érdekes, hogy talán mindmáig a Körhinta az egyik leghíresebb szerepe, s mára talán az ő legendája is táplálja a film kultuszát. Ugyanakkor a történet egyik legfontosabb mondanivalója, hogy lehetett, lehet itt élni és boldognak lenni. A huszadik század viharait átélő Törőcsik Mari ezzel az üzenettel azonosulva élte végig Magyarország kulturális életét a Körhintától az Aurora Borealisig.
Lehet itt élni, boldognak lenni, talán ma épp annyira fontos a filmben bujkáló remény. Megtalálni a jót a környezetünkben, sőt akár megteremteni azt. A célunk tehát az volt, hogy azt az életörömöt, azt a szeretni és rácsodálkozni tudást közvetítsük, ami az ő egész alakját átjárja.
Koncepció
A földre helyezett kör alaprajzú tükör megfordítja, kitágítja a világot. Távolabbról szemlélve olyan fák lombját látjuk benne, amiket felnézve talán hirtelen nem is találunk. Közelebbről akár saját arcunkra is rácsodálkozhatunk, vagy az égre, amit a fák lombjain át egészen a lábunkig vetít a tükör. A játék lényege csupán annyi, hogy az új nézőpontból észrevegyük a minket körülvevő jó dolgokat. Ezt hivatott segíteni a tükör körül futó idézet, amely Törőcsik Mari közeli barátjától, Pilinszky Jánostól származik. Az a tiszta, csodálattal teli érzés, ami ebben a pár szóban van Aranykori töredékké varázsolhat bármit.
"Kimondhatatlan jól van, ami van.
Minden tetőről látni a napot."
A két elem kiegészíti egymást: míg először a tükör által keltett optikai illúzió vonzza be a tekintetünk, közelebb érve a körbefutó vers segít értelmezni, elgondolkodni.
Az emlékművet elválaszthatatlanul kíséri a körülötte lévő növényzet. A telepített árnyéktűrő növények két kiemelten fontos időpontban pompáznak igazán, a színésznő november 23-i születési és április 16-i halálának évfordulóján. Mindkettő egyfajta természet-fordulópont is, ami önmagában is ünnepélyessé teszi. A dúsabb aljnövényzet és a Hemingway étterem felőli út sövénnyel való elválasztása olyan beavatkozások, amik feltűnés nélkül alakítják a helyet.
Összefoglalás
Javaslatunkkal igyekeztünk úgy emléket állítani Törőcsik Mari máig nagy hatású jelenségének, hogy konkrét idézetek helyett a személyéből áradó természetesség és életigenlés fogadja a park látogatóját. A hozzá köthető értékekkel fordulva a környezet felé, egy olyan játékot teremteni, ami közelebb visz minket a mindennapi jóhoz anélkül, hogy bármibe belekényszerítene. Szavak nélkül tanítani a világról, és benne önmagunkról.
Bendicskó Laura, Tóth Bence
Zárójelentés
A pályamű a mezőny egyik legkevesebb eszközzel operáló, egyben egyik legpoétikusabb alkotása, mely az "őszinte, tiszta kíváncsiságot" hivatott életre kelteni. A tisztáson elhelyezett kör alakú tükör-installáció a szerzők megfogalmazásában: "az élet folyamatos tanulmányozását, a jó folyamatos keresését, és persze önmagunk szerepét hivatott előhívni". Mélyebb értelmezésében a mű alapgondolata amiatt kimagasló, hogy nem konkrétumokat ragad ki Törőcsik Mari személyes és szakmai életútjából, hanem ezeket szintetizálva ragadja meg a művésznő lényegiségét és esszenciáját: magát a szeretni tudás képességét, mint mindennek az origója. A mű integrált része az idézett felirat, mely támpontot ad az értelmezéshez: "Csak akkor fognak szeretni, ha én magam szeretni tudok. Érted? A lényeg, hogy te tudjál szeretni!" A szerzők értelmezésében az e mentén kibontakozó legfőbb üzenet, amit tanulhatunk a művésznőtől, miszerint "Lehet itt élni, boldognak lenni" valóban csendes elgondolkodásra késztethet. Minden korban, mindenkihez szól, és mindig aktuális, hiszen az érzés maga tünékeny, és sokszor nem egyértelmű. A mű a kontempláció tereként az ehhez kapcsolódó érzésekben segít elmerülni: hogy találjuk meg a jót a környezetünkben, ismerjük fel a meglévő értékeket, illetve próbáljuk meg magunk számára megteremteni azt. A pályázók szerint ebben segíthet az életöröm, az a szeretni és rácsodálkozni tudás és annak közvetítése, ami a művésznő egész alakját átjárja. A tükröződő felület által létrejövő, teljesen más nézőpont e gondolatok és érzések megélésének terét hivatott létrehozni – kérdés, hogy az idézet elegendő támpont-e e gondolatfolyam létrejöttéhez –, az elmúlás tükrében szinte szakralizálva a teret. Az erős gondolatiság nagyra értékelése és elismerése mellett azonban a zsűri a különleges, ám műszaki tartalmában nem elég részletesen kidolgozott emlékmű gyakorlati megvalósítását és fenntartását több ponton is nehézkesnek ítéli. A tükröződő, fényes felületének működését kérdésesnek látja, mely akár zavaró hatást is kelthet. A zsűri meglátásában az időjárási viszonyokra érzékeny üvegfelület egyben könnyen rongálható és nehezen karbantartható.
A pályaművet érzékeny és arányos, kifinomult javaslatáért a Bírálóbizottság megvételben részesítette.
Szerk.: Hulesch Máté
