Design/Formatervezés

Lehet ezt így is!

2005.04.20. 12:07

Utcabútor - szavazás Milánóban

A világ legnagyobb szabású design eseményével, a milánói Salone del Mobilével párhuzamosan szervezik már jó ideje az úgynevezett ”szalonon kívüli” (FouriSalone) rendezvényeket a lombard fővárosban. A felsorolhatatlanul nagyszámú rendezvény közül idén kiemelkedett egy első látásra igen szerény, ám végtelenül vonzó kezdeményezés. Olyan ötlet, melyet a leghatározottabban ajánlhatunk a hazai döntéshozók figyelmébe is.

Milánó szívében, a Dóm tőszomszédságában emelkedő passzázsépületben, a Galleria Vittorio Emanuele mértani középpontjában bambuszrudakat idéző, speciális anyagokkal bevont papírcsövek sűrű sorai övezik azt a kies kis szavazó teret, ahol hat - pályázaton előzetesen kiválasztott - padot helyeztek el a szervezők azzal a céllal, hogy a Salone del Mobile nyitvatartási ideje alatt (április 12-19.) a városlakók a nekik legkedvesebb utcabútort megszavazhassák. [A Triennalé épületében (Palazzo dell´ Arte) a meghosszabbított szavazási határidő: április 27.]

Az ULI Italia (Urban Land Institute Italy) Antonio Citterio, Michele De Lucchi, James Irvine, Pierro Lissoni, Alberto Meda és Paolo Rizzato padjait állította a jelöltek közé. A milánóiak - és a sok-sok külhoni látogató, köztük lapunk tudósítója is - nagy bőszen próbálgatták a padokat, lelkesen vitatták meg álláspontjukat családtagjaikkal, régi, s a próbálgatás során megismert új barátaikkal. Majd annak rendje és módja szerint leadták anonim szavazatukat, hogy segítsék a városvezetést (Commune di Milano) a legjobb utcabútor demokratikus kiválasztásában. Aki még gondolkodni akart egy darabon, utólag SMS-ben is elküldhette szavazatát, avagy a Világháló segítségével (www.unapanchinapermilano.it) gyakorolhatta állampolgári jogait a design területén.

Csak reménykednünk lehet abban, hogy egyszer idehaza is eljön az a pillanat, amikor mi magunk is a lombardokhoz hasonlóan dönthetünk sorsunkról, így például városaink utcabútorairól. Manapság ugyanis ez az ügy hazánkban - csakúgy, mint minden más - a politika percembereinek kénye, s kedve szerint alakul még (l. Bútorok az utcán c. cikkünket).

SzeM


 
Fotó: Szentpéteri Márton