LELET – Egy egyetemi kurzus tanulságai a BME Középülettervezési Tanszékén

Mitől válik a helyszín személyes hellyé? Miért fontos a valós megfigyeléseken alapuló tapasztalatgyűjtés a 21. század építészének? Milyen eszközökkel érdemes a benyomásokat rögzíteni? Ilyen kérdések foglalkoztatták a BME Középülettervezési Tanszék Fenntartható Közösségek Stúdiójájának oktatóit, amikor 2024 szeptemberében meghirdették a LELET című kötelezően választható tárgyukat. Reflexió a kurzus során felgyülemlett értékekre.

A tárgy keretében arra tettünk kísérletet, hogy az építészeti munka „nulladik" lépését – a helyszín megismerését – újragondolva, mélyebbre fűzzük a hallgatók és a kiválasztott hely kapcsolatát. A félév során szubjektív gyűjtésre hívtuk a hallgatókat, amelynek helyszínei a Káli-medence varázslatos kistelepülései: Mindszentkálla, Szentbékkálla és Balatonhenye voltak.

“A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van… A helynek nemcsak fizikája, hanem metafizikája is van és nemcsak látvány, hanem géniusz. Ezért nem határozható meg, csak lerajzolható, mert nem kiszámítható, mert arc." – írta Hamvas Béla az Öt Géniusz című írásában.[1] A tudományos fejlődés a világ megismerését egyre inkább mennyiségi alapokra helyezte. Az internet világában az információk végtelen mennyiségét készen, megemésztve kapjuk. Az adathalmaz azonban nem saját, valós benyomásainkon alapul, így legtöbbször személytelen és absztrakt. Éppen ezért, a féléves munka során az egyéni rátalálásokból következő tapasztalatok felismerésére és kibontására helyeztük a hangsúlyt. Ez kreatív alkotómunkát jelentett, aminek eredményét a hallgatók egy személyes benyomásokon alapuló, szabadon választható technikával készített gyűjteményben összegezték.

Mi a célja egy szubjektív gyűjtésnek? Egykor a ráción alapuló világkép kiindulópontját a világ megismerhetőségébe és rendszerezhetőségébe vetett hit jelentette. A tudományos ismeretanyag rendszerezésének alapvető eszköze a gyűjtés volt. Ma, mikor a tudomány alapvetőnek hitt evidenciái kérdőjeleződnek meg, a gyűjtés inkább egy nyitott végű megismerési folyamatot jelent, ami a világ személyes megértésének, ezáltal önmagunk tudatosabbá válásának lehetséges eszköze.[2]

„Az intenzitások emberekkel, dolgokkal vagy terekkel való találkozás során jönnek létre, felkeltik a figyelmet és hatalmukba kerítik az azokat érzékelő személyt. A benyomások és érzések intenzitása tölti fel a tapasztalást egyfajta minőséggel: egyes eseményeket és emlékeket emel ki másokkal szemben, jelentőssé és feleveníthetővé téve azokat."[3] A Káli-medence mind természeti, mind kulturális szempontból körülhatárolható karakterrel bír. Természetes határain belépve, kis kereséssel ma is rátalálunk természet és ember harmonikus egységére. A táj érzékszerveinkre ható elemi hatása egy minden felett álló, fizikailag nem megfogható koherencia jelenlétéről tanúskodik. Egészében is érzékelhető, mégis egyéni letapogatásra váró ingerek összessége, amik a tudatalattink szintjén hatnak. Alapvetően vizuális hozzáállásunk ellenére, az ingerek együtteséből összeadódó benyomás vagy érzet már a látást megelőzve kialakul bennünk. A filozófia fogalomrendszerében atmoszférának nevezik ezeknek a tudomány módszereivel nehezen megfogható, haptikus benyomásoknak az összességét.[4]

A félév során minden szempontból lassítottunk. A munka folyamatát próbáltuk kiszakítani a minket körülvevő világ primer hatásaiból, hogy a túlzott információmennyiségből adódó tompultság helyett valódi megfigyeléseken alapuló, felszabadult alkotótevékenység folyhasson. A mai ember jóléttel és sikerrel kapcsolatos fogalma elsősorban teljesítmény-központú. Egy lassabb, önreflektív világban a jólét és siker nem csupán absztrakt célok, hanem az életmód természetes velejárói. A lassítással tehát valójában a megismerési folyamat mélységét akartuk biztosítani a folyamatos teljesítménykényszerben lévő hallgatók számára. Ezért a tárgy követelményrendszerében is szakított a képzés egy részére általában jellemző mennyiségen alapuló elvárásokkal. A félév során a résztvevők 6-12 db képeslap méretű tárgyat készítettek. Ezek a tetszőleges technikával alkotott művek a helyszíni megfigyelések és a kapcsolódó anyaggyűjtések redukált, művészi minőségű kivonatai. Hallgatóinkat arra biztattuk, hogy az elsődleges és könnyen kínálkozó észlelések helyett a háttérben húzódó, rejtettebb összefüggéseket próbálják feltárni és az alkotási folyamat során megragadni. A záró kipakolás alkalmára a már kész tárgyak mellé tervenként egy plakátot is kértünk, ami összefoglalta a féléves munka lényegét. A kurzust a nyitóelőadás után, hétvégi kirándulással egybekötött helyszínbejárással indítottuk. Mindszentkállát, Szentbékkállát és Balatonhenyét az országos Kéktúra útvonala mentén jártuk be, gyalogszerrel. „Az országút ereje más annak, aki járja, és más annak, 
aki repülőgéppel száll fölötte."
- írta Walter Benjamin.[5] Valóban: a gyaloglás is lassítás, szépsége éppen a mérsékelt tempóban áll. A monoton mozgás során mégis állandóan változó ingerek és benyomások érnek. Van időnk a hatások észlelésére, megfigyelésére és elraktározására. A Káli-medencében az épített környezet és természet egyedi harmóniában vannak, és a túrázás lehetővé tette ennek a hullámzásnak a megélését: a ligetes mezőkről, legelőkről elérni a faluhatárt, bejutni a faluba, majd újra elindulni és elcsendesülni.

Az épített örökség egy-egy kiemelkedő példájának tanulmányozásán túl, találkoztunk a Káli-medence karakterét átérző és érzékeny módon tovább gazdagító ott élőkkel. A személyes találkozások erős hatással voltak a hallgatókra is. Visszatértünk a tanulás ősi kiindulópontjához: a közvetlen tudás-átadásához. Ahogy a szentbékkállai Birkás-birtok öreg diófája alatt a már nyolcvan fölött járó Birkás Balázs a mandulatermesztés rejtelmeiről mesélt, eszembe jutottak Louis Kahn szavai a tanulásról: “Az iskola egy fa alatt kezdődött, ahol egy ember (aki nem tudta magáról, hogy tanár) észrevételeit megosztotta néhány másik emberrel (akik nem tudták magukról, hogy tanulók). A tanulók később elgondolkoztak azon, amiről beszélgettek, s hogy milyen jó is volt együtt lenniük ezzel az emberrel. Azt kívánták, bárcsak a fiaik is részesülhetnének egy ilyen ember tanításában." [6]

A lelet: talált dolog. A rá-leléshez figyelem és elmélyültség szükséges. Célja a városi nyüzsgésből való kiszakadás, saját élmények gyűjtése a helyszíni bejárás és a későbbi alkotási folyamat során. Többen anyagot gyűjtöttek a helyszínen: követ, fát, mandulát, virágot. A természetben fellelhető struktúrák vizsgálata és az ebből kibontható alkotási folyamat a helyszínhez való kapcsolódás nem várt rétegeit mutatta meg. Izgalmas rátalálások történtek a kísérletezések során. Egy ponton az anyag megértésének és megszelídítésének folyamata szinte fontosabbá vált, mint maga a kész – egyébként gyönyörű – végeredmény. Volt, aki hanghatásokat rögzített. Mások rövid történetekkel és hozzájuk kapcsolódó finom rajzokkal rögzítették benyomásaikat. A záró alkalom, közös kipakolása minden várakozást felülmúlt: a tárgyak hosszú sora egy terített asztal gazdagságát idézte, aminek terítékét maga a Káli-medence személyes történeteinek kivonata alkotta.

Váncza Márk & Fazekas Katalin

 

Az írás a BME Építőművészeti Doktori Iskola keretében készült.

 

Oktatók:
Fazekas Katalin DLA, egyetemi adjunktus, tárgyfelelős
Fejérdy Péter DLA, egyetemi docens
Oroszlány Miklós DLA, építész
Váncza Márk, doktorandusz

Hallgatók:
Bokányi Ákos, Borza Tamás Móric, Császi Henriett, Durst Kata, Hajós Dorina, Kis Flóra, Knáb András, Márton Anna, Mező Anna, Mónus Anna Mária, Pap Martin, Pinczési Anna Réka, Piti Míra Erzsébet, Plander Csenge, Rápli Anna, Révai Máté, Rézsó Balázs, Sajben Barbara Petra, Sal Noémi Anna, Schauermann János Tamás, Semsei Anna Dóra, Szabados Pál Donát, Szendrey Bálint, Szilágyi Emese Lili, Szobota Szonja, Szőke Zita Szonja, Tóth Dóra Zsófia

 

Lábjegyzék:

[1] Hamvas Béla: Az öt géniusz, A magyar hüperion II., Medio Kiadó, Budapest, 2007
[2] A tárgy egyik hivatkozási pontjának tekintettük Gerhes Gábor képzőművész Atlas című projektjét, ami egy személyes gyűjtés kivonata könyvformában. Ezzel kapcsolatban bővebben lsd: https://amu.hvg.hu/2022/02/26/nagy-kerdes-hogy-valami-mikor-van-kesz-interju-gerhes-gaborral/
[3] Lsd. Gertrud Lehnert (Hg.): Raum und Gefühl. Der Spatial Turn und die neue Emotionsforschung. transcript Verlag [a Szerzők fordítása]
[4] Az atmoszféra, mint új esztétikai kategória vizsgálatát bővebben lsd.: Gernot Böhme: Atmospheric Architectures - The Aesthetics of Felt Spaces (ed.:A.-Chr. Engels-Schwarzpaul)
[5] Walter Benjamin: Egyirányú utca - Berlini gyermekkor a századforduló táján, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest 2005
[6] Louis I. Kahn: Forma és terv, lsd.: A Mérhető és mérhetetlen 138.o. (szerk.: Kerékgyártó Béla), Typotex 2000

 

Szerk.: Borenich Levente