Az elmúlt időszak Balaton-parti társasház- és üdülőfejlesztéseinek nagy része joggal váltott ki ellenérzéseket. Az Ekler Építész stúdió siófoki lakóparkja azonban jól példázza, hogy a jelenlegi körülmények között is születhetnek építészetileg igényes megoldások, melyek azon túl, hogy kielégítik a befektetői igényeket, a környezethez is illeszkednek.
2008-ban kezdődött az építkezés, és egy évtizeden át zajlott folyamatosan, az akkor kezdődő dekonjunktúra ellenére. Ekler Dezsőnek sikerült rávennie az építtetőt, hogy ne nagy és hosszú házakat építsen, hanem kisebb egységeket. Két érve volt. Az egyik, hogy így lehet majd könnyebben eladni a lakásokat, hamarabb készülnek el a házak, egymást finanszírozzák majd. A másik érv az ellipszis-henger alakú épületek sajátos telepítése volt, ami megoldhatóvá tette, hogy minden lakásból lehessen majd látni a Balatont.
Az építtető hallgatott a tervezőre, vállalkozásuk sikeresnek bizonyult. A 2008-as válságot követő években csak ők építkeztek a parton, éppen azért, mert a beruházó a kisebb házakat még be tudta fejezni, és finanszírozni is tudta belőlük a következők kezdéseit. No meg azért is, mert a lakások mindvégig kelendőek voltak a sajátos elrendezésükkel: valóban a Balatonra néz mindegyik.
Ekler az akácfalevelek mintázatából indult ki. Azok az ágakról elágazva a legtöbb remélhető fény felé fordulnak, és arányosan osztják el, használják ki a számukra adódó teret. Így rendeződnek Ekler tervén a levél alaprajzú házak is. Kitöltik és elosztják egymás között a keskeny parcella tóra nyíló kilátásának keskeny sávjait. Ahogy a levelek a fény felé, úgy a lakások is a tó felé fordulnak mind.
Ezzel a levél analógia nem ér véget. A házak nagyított levél-alaprajza tartogatott még metaforikus lehetőségeket. A ház-levelek közép gerince lépcsőházzal és főfallal szintenként két hosszúkás lakást választ el. Így minden lakás három égtájat élvezhet, és a leghátsó hálószobából is kilátunk még a közlekedőkön át a vízre. A keleti, déli és nyugati oldalon zártabbak a homlokzatok, tekintettel a szomszédságukra. Az északi, tóra nyíló front viszont teljesen nyitott. Hatalmas panorámás, veranda méretű fedett teraszok uralják, melyek rossz időben meg télen üveg függönyökkel zárhatók.
Először a parti házak épültek, onnan befelé, a szárazföld felé haladva épült a többi évről évre. A hatvannégy lakást tartalmazó együttes hagyományos hőszigetelő blokktéglával és monolit födémekkel épült, ezek bírják a változó sugarú íves falazást. Mindvégig kitartó volt a kereslet a házak iránt. A legbelsők is elkeltek a végén, talán nem véletlenül, hiszen azok a lakások is tudják a balatoni kilátást.
Szerk.: Winkler Márk