Nem láttam ugyan még részletes statisztikát, de az az érzésem, hogy valamiért október a legnépszerűbb hónap a dizájnhetek rendezői között. Budapest, Bécs, Prága, Isztanbul és Eindhoven mellett Tokió is az utolsó negyedév első hónapját választotta. Ráadásul, a felsorolt városokkal ellentétben, itt általában november közepéig jó időre lehet számítani. Általában, de vajon az idén mi lesz? Az időjárásjelentés szerint az idei legnagyobb tájfun közeleg. Reméljük, elkerüli Tokiót…
A tokiói késő ősz kulturális kínálata követhetetlenül és már-már kétségbeejtően gazdag. Kezdődik a nemzetközi filmfesztivállal, amit egy színházi fesztivál követ, közben zajlik a divathét, a dizájnhét (Tokyo Designers Week - TDW) és végül egy kreatív művészeti fesztivál is. Ráadásul a dizájnhéttel egyidőben van a rivális Tokyo Design Tide rendezvény is és a különböző fogadások, nyitó- és záróbulik, konferenciák, szatelit kiállítások egy-egy vaskos kötetet tesznek ki. Miután egy egész délelőtt elmegy a programfüzetek tanulmányozásával, végül kénytelen vagyok egy sávos ütemtervet rajzolni, hogy eldöntsem, mire akarok és tudok elmenni.
-1. NAP
október 27. szerda
Az Európai Unió a dizájnhét részeként, de két nappal a megnyitó előtt indít. A Gateway program keretében rendezett szakvásáron negyven, lakberendezési terméket gyártó kis-és középvállalkozás mutatkozik be. A bútorok, lámpák, lakástextilek és apróbb-nagyobb kiegészítők elég vegyes képet mutatnak, de hát az európai csúcs-dizájn egyébként is jelen van a japán boltokban, így nem szorul az unió segítségére. A japán forgalmazók pedig valószínűleg megtalálják a számukra érdekes cégeket és tervezőket Milánóban, Párizsban vagy Frankfurtban.
A kiállítás így nem is az ismert cégeknek akar segíteni, hanem a nagy vásárokon láthatatlan, apró dizájn-vállalkozásoknak. A negyven kiállító között a britek vannak túlsúlyban, de a mi régiónk is elég szépen képviselteti magát - négy lengyel, három litván és két lett céget számolok össze. Magyar sajnos egy sincs, pedig a felhozatalt elnézve több ötletem is lenne. A lengyel Puff-Buff Design felfújható lámpái régi kedvenceim. Két évvel ezelőtt, a torinói Design Casa kurátoraként, a lengyel tárgyak közül az ő egyik állólámpájukat válogattam be a kiállításra.
A tájfun egyelőre még messze van tőlünk, de holnapra már esőt ígérnek. A dizájnhét fő helyszíne szabadtéren, sátrakban lesz - nem lenne jó, ha elázna.
0. NAP
október 28. csütörtök
Ez a nap egyértelműen a finneké. Akárhova megyek, szőke, kissé éneklő, de mégis monoton hanglejtésben beszélő embereket találok. Hogy lehetnek itt ennyien?
Szintén a dizájnhét részeként, a nulladik napon nyílik a Hirameki, Design x Finland című kiállítás. A TDW rendezői külön sátrat biztosítanak a nagykövetségek részére, ahol az idén például Ausztria, Kanada és Lengyelország mutatkozik be. A finnek azonban, közel kétéves előkészítő munka után, egy nagyobb, átfogó anyagot válogattak össze, amit szatelitként, a Living Design Center Ozone életmód-bemutatótér/bevásárlóközpont egyik emeletén állítanak ki. A kiállítás kurátora Ilkka Suppanen és a tavalyi budapesti dizájnhét sztár-vendége, Harri Koskinen.
A kiállítás címe, Hirameki egyike a közel lefordíthatatlan, misztikus japán szavaknak. A szótár szerint a hirameki lobogást, betekintést, inspirációt jelent - a megnyitóbeszéd szerint pedig a megvilágosodás pillanatát, vagy azt a pillanatot, amikor egy szín átolvad egy másikba. A japán szókép megtévesztően egyszerű, egy nyitott kapuban álló embert ábrázol.
A megnyitót, ami alatt persze a kiállítást nem lehet rendesen megnézni, koktélfogadás követi, a szomszédos Park Hyatt ötvenkettedik emeletén, abban a híressé vált bárban, ahol Sofia Coppola Elveszett jelentés című filmjében Bill Murray megismerkedik Scarlett Johanssonnal. Ezt nem lehet kihagyni - a kiállítás megnézését inkább átütemezem vasárnapra.
Egész nap zuhog az eső - és ez még nem is a tájfun. Remélem, nem most építik éppen a sátrakat.
1. NAP
október 29. péntek
A finnek még mindig előnyben. Délután zártkörű szemináriumot tartanak a JIDPO (japán, állami dizájn-promóciós szervezet) irodájában. A meghívott közönség nagy japán gyártócégektől érkezik. A szomszédos kiállítótérben közben az idei japán dizájndíj legjobbjait lehet látni.
Az előadások jók, különböző profilú tervezők beszélnek az alkotási folyamatról és a dizájn-gondolkodásról. Pasi Pennanen két, általa tervezett Jaguár felvillantásával egyből megalapozza a tekintélyét, így minden szavát áhítattal hallgatjuk. Érdekes ábrákat mutat, ami a tervezési folyamatot elhelyezi a praktikus és az emócionális követelmények, értékek között.
Teemu Suviala grafikus érezhető megdöbbenést kelt, amikor az öltönyös-nyakkendős közönséget arra biztatja, hogy adjanak teret munkájukban a véletlenszerű találkozások inspirációjának. Néhányan megpróbálnak vitatkozni vele, azt állítva, hogy ez legfeljebb egy grafikus munkájában lehet releváns. A fiatal tervező magabiztos - még olyan nagy munka esetében is, mint a Helsinki közlekedési vállalat teljes arculati átalakítása, amin már egy éve dolgoznak, ezt a módszert követik.
A Provoke studió előadása is forradalmian új állításokat fogalmaz meg. Nehézipari gépeket, mobiltelefont, szauna-kályhát látunk és közben azt halljuk, hogy a tervezőknek a háttérbe kell vonulniuk, hogy a felhasználók tervezhessék meg a tárgyakat. Nem tudom, sikerül-e meggyőzni a közönséget, mert Japánban a felhasználót inkább idiótának tartják és gyermekként kommunikálnak vele. De több kérdés is van, a közönség befogadó, aktív.
Este egyidőben, de persze külön nyit a két rivális rendezvény, a TDW és a Design Tide. Mindkettőre kaptam meghívót, de ma inkább kihagyom őket - győz a tájfun, zuhog az eső, kell ez nekem?
2. NAP
október 30. szombat
Reggel érkezik a hír - a TDW helyszín egész nap zárva lesz a vihar miatt. Ömlik az eső. Szerencsére a Design Tide kiállítás nincs messze és zárt térben, a Midtown földszintjén van, odáig valahogy csak eljutok. Folytatás következik....
Várhelyi Judit