Lux Kálmán: modern és stilizálás között
Folytatott műemlékeket kortárs szellemben, míg rajzasztalain ott voltak az elméleti rekonstrukciós elképzelések is, és még a háború után is tervezett purista szellemben. Lux Kálmán a markáns példa arra, hogy a műemléki kiegészítés kérdése nem fekete-fehér téma. Egyszerre volt amatőr régész, műemlékes szakember, a Műegyetem tanára és korának magánépítésze. Ha hazánkban egy középkori épületet vizsgálunk, neve fiával, Gézával nagy valószínűséggel felbukkan építészettörténetükben.
Lux Kálmán és a műemlékekhez fűződő viszonya, metódusai aktuális téma napjainkban. A két világháború között a historizáló kiegészítések még jelen voltak, de egyre hangsúlyosabb kérdéssé vált, hogy nincs-e a nézőt és a hitelességet megtévesztő történelemhamisításról szó tulajdonképpen ezzel a megoldással? Éppen ezért az Építészfórum most egy rövid sorozatban mutatja be a korszak egyik olyan jelentős műemlékes építészének kísérletezéseit, akiről napjainkig még átfogó monográfia sem született, – fiáról, Lux Gézáról nem is beszélve – habár mindketten ismert szereplői voltak a trianoni békeszerződés által új helyzeteket teremtő magyar műemlékvédelemnek.
Az 1934-es évszám pillért jelentett az intézményes örökségvédelemben, ráadásul a műemlékek kultúrpolitikai szerepe is új szintre emelkedett ekkor hazánkban. A megcsonkított országban ugyanis a középkori királyi épületek már elcsatolt területeken lévő, egykori nemesi építkezésekhez kisugárzó karakterei-stílusjegyei reprezentálták1 a tényt, hogy a magyarság Közép-Európában egy majd 1000 éve virágzó kultúrkör, és ezen a nemrégiben kirajzolódott trianoni határvonalak nem változtathatnak. Ez az üzenet kulcsfontosságú volt egy megtépázott nemzet számára, mely program és a Műemlékek Országos Bizottsága élére Gerevich Tibort nevezték ki, a szakhivatal vezetőépítészi, műszaki tanácsosi pozíciójára pedig Lux Kálmán került.
Lux 1880. február 14-én született Bikás községben (amely a ma már Szlovákiához tartozó Breznóbánya városrésze lett). Gimnáziumba Besztercebányán járt, Steindl Imre tanítványaként pedig a budapesti Műegyetemen folytatta tanulmányait. Építész oklevelét 1901-ben szerezte meg, fiatal éveit Möller István mellett töltötte, részt vett mellette például a vajdahunyadi vár helyreállítási munkálataiban is.2 Ha Lux Kálmán nevére gondolnak, akkor először talán nem a műemlékvédelem, pláne nem a modern műemlékvédelem kezdete jut róla az eszükbe, hanem pont, hogy egy historizáló, újépítésű palotaszálló, a lillafüredi épületegyüttes. Lux Kálmán az 1920-as évek két világháború közötti historizálásában aktívan tevékenykedett, fővárosi beruházásait szintén ez a stílus jellemezte nagyrészt. (pl. Váci út 170/c, 1926.)
Az általa (építészeti szempontból) vezetett, 1934 és 1938 között zajló esztergomi palota helyreállítása máig úgy él emlékezetünkben, mint a műemlékvédelem egy új korszakának kezdete. Egy újfajta megközelítéssel kiegészített várrom, amely jól szimbolizálja az alábbi kérdést: stilizálóan egészítsük ki az emlékeket vagy neutrális hozzáépítést kell alkalmazni a néző informálására? A megvalósult eredményben ott van a neutrális kiegészítés, van hipotetikus kiegészítés, van anastylosis, de még direkt látható vasbeton kiegészítés is majd 30 évvel a Velencei Karta létrejötte előtt (!). Mindez Gerevich Tibor olasz kapcsolatai és a korszak külpolitikai irányultsága révén az olasz műemléki elvek adaptációjáról is tanúskodik, de ez nem jelentette azt, hogy Lux Kálmán és fia, Lux Géza szerepe kevésbé lenne kulcsfontosságú a gyakorlat kialakításában.
Azonban: bőven találunk neogótikus rajzokat az esztergomi Szent Adalbert székesegyházról, látunk stilizáló kiegészítéseket mondjuk a margitszigeti domonkos kolostorról, vagy a budai Helyőrségi templomról is hagyatékában, egymástól nagyon eltérő időszakokból. Pedig pályája elején olvashatunk tőle olyan sorokat is, minthogy "...szorítkozzék a helyreállítás műve lehetőleg mindenkor csak az épület szerkezetének biztosítására, hogy azt az örökséget, melyet műemlékeinkben apáinktól örököltünk, reánk maradt alakjában, csak szerkezetében megerősítve tartsuk fenn az utókor számára."3 Igaz, itt csak rajzokról, nem megvalósuló épületekről beszélünk, ám az ellentmondásokat folytatni lehetne azzal a ténnyel, hogy látunk megépítésre szánt neoromán előcsarnok terveket is a türjei templom elé, amelynek a mintájául szolgáló pomposai apátság narthex motívumai később visszaköszönnek már egy modernebb megoldáson, a Lux Gézával már közösen jegyzett székesfehérvári romkerten, immáron historizáló megoldás helyett inkább absztrahálva a történeti motívumokat.
Ezen túlmenően olyan unikumokat is tervezett, mint a gellérthegyi Sziklatemplom vagy aktualitásként említve a Tisztviselőtelep evangélikus templomtornyát is. Elméleti munkássága pedig épp ily érdekfeszítő – elég csupán a híres, Budai Várról készített látványos rekonstrukciós munkájára gondolni ( A budai várpalota Mátyás király korában, 1922.). Dolgozott többek között az óbudai vár ásatásán is, a belvárosi plébániatemplom helyreállításán, a visegrádi Salamon-torony konzerválásán és kiegészítésén, a feldebrői katolikus templom ásatásán és helyreállításán, a szombathelyi ókeresztény bazilika mozaik maradványainak védőépületén. Sokszínű életút, melyben a műemlékvédelmi hivatali szerepe, alkotói munkássága, oktatói tevékenysége egyaránt izgalmas képet nyújtana az épített örökség iránt érdeklődőknek.
Stilizáló és modernizáló helyreállításait látván felmerül a kérdés: el kell-e köteleződnie egy építésznek egy adott oldal mellett? Miért tervezett stilizálóan és neutrálisan is az évek folyamán? Az ok a megrendelő volt? A megalkuvás? Vagy az adott helyzet felismerése, mérlegelése? A tény, hogy nem lehet mindenre egy kijelölt választ adni? Napjainkban eddig kortárs épületeket tervező építészek vállalnak 1:1-es visszaépítéseket, úgyhogy talán ideje kicsit a múltba is nézni, hiszen ott már születtek válaszok hasonló kérdésekre.
Pleskovics Viola
1 A témáról bővebben - Bozóki Lajos: Politika és tudomány., A Műemlékek Országos Bizottságának megújulása Gerevich Tibor irányítása alatt (1934-1945)., In: A Magyar Műemlékvédelem korszakai., Tanulmányok, Szerk.: Bardoly István, Haris Andrea, Országos Műemlékvédelmi Hivatal., Bp., 1996., 171-190.p.
2 Bozóki Lajos: Lux Kálmán (1880-1961), In: Magyar várak, kastély, templomok, 2006/4., 36-37.p.
3 Lux Kálmán: A selmeczbányai Óvár., Építészettörténeti tanulmány., Budapest, Franklin-társulat 1914, 42.o.
A Lux Kálmán műemlékvédelmi tevékenységét bemutató cikkek elkészítését a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.
