Sz. Szilágyi Gábor és Cser Brigitta helyszíni beszámolója
E két esetet leszámítva azonban a program minden tekintetben izgalmas és érdekes volt. Az előadások és a szervezés gördülékenyen zajlott, a szervezők mindenre odafigyeltek, amit a közönség a kitartó jelenlétével és figyelmével viszonzott: a Teatro Camões nyolcszáz férőhelyes nézőterén a három napon át végig teltház volt.
A konferenciát Paulo Martins Barata, a PROMONTORIO Architects vezetője szervezte, és Francisco Nunes Correia a környezetért, területrendezésért és regionális fejlesztésért felelős miniszter, illetve José Mateus (ARX Portugal), a triennále főkurátora és Paulo Martins Barata nyitottak meg. A konferencia a meghívott résztvevőkkel és a portugál előadók folyamatos jelenlétével egyértelműen a portugál építészet nemzetközi kontextusait kereste, és azt elsősorban az angolszász építészeti diskurzusban találta meg. Erre utal a jelentős számú amerikai és angol előadó jelenléte (Thom Mayne, Saskia Sassen, Jamie Fobert, Mark Wigley, Stephen Bates, (eredetileg Zaha Hadid Londonból), Rodolfo Machado a Harvardról, Elizabeth Diller, Kurt W. Forster, Jan Kaplicky Londonból). Ezen előadók közül külön említést érdemel az Elizabeth Diller (New York) által bemutatott New York-i High Line projekt.
Már csak a nagyszámú angolszász résztvevő miatt is érdemes volt figyelni az egyéb országokból érkező előadókra, akik közül két nevet mindenképp ki kell emelni: a három nap legjobban felépített előadásait Bjarke Ingelstől (Koppenhága) és Kengo Kumatól (Tokyo) hallottuk.
Portugália az eddig látottakkal azt bizonyította, hogy képes világszínvonalon megszervezni és elindítani egy több helyszínből álló, két hónapon át tartó építészeti fesztivált. Egyvalamire azonban mi is büszkék lehetünk már most: a konferencián az egyes országok közül Magyarországról akkreditáltak és jöttek el a legtöbben. És ez – a legjobb értelemben véve – még a szervezőknek is szemet szúrt ...
fotó: Flanek Péter és Péterfi Anna
támogató: Sonae Sierra
www.sonaesierra.com