Megszakított egyesülés

Átadták a Szabadság híd díszkivilágítását. Az átadás pillanatáig reménykedtünk, hogy amit még az előző napokban láttunk, az csak a félkész alkotás, és a nagy gombnyomás pillanatára minden jóra fordul. Sajnos nem így történt.
Erő Zoltán írása

Átadták a Szabadság híd díszkivilágítását. Az átadás pillanatáig reménykedtünk, hogy amit még az előző napokban láttunk, az csak a félkész alkotás, és a nagy gombnyomás pillanatára minden jóra fordul: Buda összeér Pesttel, Pannónia Hunniával, a Kelet a Nyugattal. Nem marad sötéten a híd közepe.

Sajnos, álmaink rémálommá váltak. A híd közepe sötét maradt. Lehet hallani mindenfélét arról, hogy így viszont vandálbiztos a világítás, hogy nem volt pénz, hogy a KÖH csak így engedélyezte. Sajnos ettől még a Szabadság híd éjszakai képe azt fejezi ki, hogy a két oldal nem ér össze - sőt a fény a partig sem ér el.

Mert abban már 1990-ben mindenki egyetértett, hogy a Szabadság híd díszkivilágítást érdemel. Sőt, az Erzsébet híd is. A Lánchídnál már a létező szocializmusban minden összejött: a kiépített izzó(!)lámpa füzér megmutatta a híd láncgörbéjét, a gyönyörű mederpillérek kivilágítása is szépen sikerült, a díszkivilágítás összhangban van az általános világítással. Szép ma is, és a korszerűsítést követően szerencsére ritkábban romlanak el a fényforrások.

Miért nem lehetett elérni ezt a Szabadság hídnál 2009-ben? Miért nem lehet összefüggő a fényvonal? Miért nem lehet a kapuzat pilléreinek tövét, zokniját kivilágítani? Sőt, a telhetetlenség azt is megkérdezteti velünk: miért nem lehet a rácsostartó alsó övét is megvilágítani? Hiszen ami sikerült, az remekül sikerült: szépek a LED-es fénysorok kívül-belül, szép a rácsrudak megvilágítása, szép a kapuzaté. Csak a hiányok fájnak, de nagyon.

Ki gondolta volna, hogy ezt a látványt Zorán már rég megénekelte: "És lép a lány, megy a fiú felé - sosem éri el / az ifjú vár, kezét nyújtja felé - mégsem éri el"?

Nehezen hihető, hogy a díszkivilágítás szaktekintélye, a Lisys mérnöke, Deme László ezt a világításképet szerette volna megvalósítani. Nehezen hihető az is, hogy valamely tudatos esztétikai megfontolás kívánja a Gerber-tartó beakasztott szakaszát bornírt sötétséggel kihangsúlyozni. Magam részéről nehezen hiszem, hogy a KÖH ragaszkodott volna a torzóhoz. Nehezen hihető az is, hogy a sokmilliárdos felújítási projektben - ami mellett a díszkivilágítás több százmilliós projektje sem csekélység - anyagi korlátok jelentkeztek volna (és ha igen, akkor miért éppen a híd közepén, és miért nem pl. a tetején, vagy a hídpálya alatt). Nem hihető az sem hogy a Schréder high-tech fényforrásai fogytak volna el a raktárról, vagy nem készültek el időre.

Sajnos sokkal inkább elhiszem, hogy egyfajta "bizottsági látvánnyal" kell együtt élnünk. (Az anekdota szerint Major Máté mondta a budavári palota kupolájáról, mikor hosszú évek vajúdása során sok nagyszerű építész közös alkotásaként alakult ki a ma látható változat: uraim, ez egy bizottsági kupola.) Azt gondolom, nem volt ember, aki vállalta volna a felelősséget a kézzel elérhető fényforrásokért. Inkább ne legyen kivilágítva a közepe, abból nincs baj. Spekulálunk, magyarázunk, maszatolunk. Ez nem a concept-art terepe.

Akkor inkább legyen sötétség? Tényleg ezzel kell együttélnünk? Tényleg egeret szülnek a hegyek? Tényleg azt fogja mutatni a Szabadság híd díszkivilágítása fűnek-fának, a világnak, hogy mi itt mára odáig jutottunk, hogy jobb, ha nem ér össze a jobb part a ballal, az ország egyik fele a másikkal, mert abból csak a gond van?

Kérjük tehát döntéshozóinkat, érjék el, hogy a tartalékkeretből, vagy bármely más forrásból a Szabadság híd díszkivilágítása olyanná válhasson, ami a főváros egységét képes szimbolizálni, a hídnak a nevéhez illő méltóságát meg tudja adni.

Reméljük, már nem kell sokat aludni addig, és időközben megismerhetjük az Erzsébet híd díszkivilágítási terveit is, ahol eleve nem kell kompromisszumokkal szembesülnie a nagyközönségnek.

Szöveg: Erő Zoltán, Kép: Pallag Bálint és ef