Megszokott vagy mégsem: olcsó családi ház Szászhermányban
Egy városi lakás árából szeretett volna vidéki családi házat felhúzni a megrendelő. A brassói Insert Studio visszafogott, nem hivalkodó, a környék természeti adottságait maximálisan figyelembe vevő, egyszerű, de erősen funkcionális házat tervezett nekik. Bán Dávid írása.
A Brassó melletti Szászhermány falu határában nem túl nagy telket megvásárló család szolid költségvetéssel vágott bele a házépítésbe. A brassói Insert Studio építészirodát azzal a kéréssel kereste fel a megrendelő, hogy egy városi lakás árának megfelelő költségvetésből tervezzen és építsen számukra energia hatékony családi házat. A család számára fontos volt a vidéki élet, a kert és a szabad levegő adta lehetőségek kihasználása, miközben egy modern, jövőbe tekintő, takarékos házat szerettek volna – köszönve részben a korlátozott, 87000 eurós költségvetési forrásoknak is.
A projektet elvállaló, 2008-ban alapított Insert Studio olyan kettősséget fogalmazott meg tervében, amely jól követte a környék vidéki házainak átlagos világát, ugyanakkor, éppen az ilyen épületek legtipikusabb elemeit kiragadva, újrakomponálja azok jelentését. Az olyan elemek kiemelésére – mint a magas tető, kandalló, a bejárat fölé belógó lámpatest – és újbóli összegyúrására épít, amelyektől egy vidéki lakóház „otthonos” lesz számunkra, még akkor is, ha építészetileg semmilyen többletet nem nyújt. Az épület az érzések automatizmusára épít. Az építészek célja volt elkerülni az ismert elemek rideg kubusként való megjelenését, ezért mindenképpen lágyítani kívántak a környéken megszokott házak kemény formáin.
Mihai Rosca, a 140 m2-es ház vezetőtervezője kiemelt szempontnak véli, hogy az épület a társaihoz képest aktívabb kapcsolatba kerüljön környezetével vagy magával a kerttel, ahol ténylegesen „érezhetjük a különbséget egy tömbház legfelső emeleti lakása és a vidék között.” A ház két átellenes sarkából egy-egy kockát kivágtak, az így képzett előtetős beugróba egy-egy ajtó került. Az elülső homlokzat szerény, zárt beugrója adja a bejáratot – felette belógatva az elmaradhatatlan világítótestek újraformált verzióját –, ám a hátsó homlokzat lényegesen nyitottabb: a környék hegyvidékére tájolt kertkijáró már valódi kapcsolatot képez a környezettel. A házból szinte egyenesen a konyhakertbe léphetünk, a telket körülvevő egyszerű drótkerítésre pedig növényeket futtatnak majd fel.
A ház előre gyártott fagerendából álló szerkezetét a helyszínen könnyen fel tudták húzni. A tetőszerkezetet kialakításánál szintén az egyszerűségre törekedtek. A hosszanti homlokzatból szinte kinövő tetőt vékony szálcement lapok burkolják. A többi homlokzati elemet, így a két oromfalat is fehérre vakolták. Az építészek határozott elképzelése egy kívülről feltűnésmentes, visszafogott, egyszerű ház megteremtése volt.
A belső tér erőteljesen tagolt, egyedül a hegyek felé néző, nagy panorámaablakokkal ellátott földszinti nappali és étkező folyik egybe, de a konyha már a háziasszony elzárt birodalma. Az emeleten a szigorú funkcionális elrendezés mellett – a lépcső két oldalán a két hálószoba, közöttük fürdő, a szülői szoba mellett beépített gardróbhelyiség – a hangsúly a természetes benapozáson és a jó kilátásra orientált helyiségeken volt. A ház földszintjén a visszafogott fehér színvilág dominál, amit a nyers fafelületek finoman oldanak fel, így az összhang mindenképpen a világos hatásra koncentrál. Egyedüli kivétel a fürdőszoba türkiz színvilága, amelybe egy hatalmas, tejüveges ablak vezeti be a természetes napfényt, ugyanakkor meghagyja annak intimitását is. Az emeleten változik a színvilág, itt már a szürke találkozik élénksárgával, amely egyfajta vezetőszínné válik a fenti helyiségek között.
Bán Dávid
