Mi keresnivalója a haranglábaknak Budapesten? – Toronytörténetek 4.

Vannak építészeti elemek, amelyeket ma nagyon szépnek és romantikusnak találunk, pedig valójában csak szükségből épültek meg. Ilyenek a haranglábak is, amelyeknek legszebb példányai szervesen hozzátartoznak az Őrség, a Felső-Tiszavidék és mindenekelőtt Erdély festői tájaihoz. Ám meglepő módon Budapesten is akadnak haranglábak! A fővárosi templomok tornyairól szóló sorozatunkat ezekkel az izgalmas „határesetekkel" zárjuk. Zubreczki Dávid cikke.

Haranglábakat évszázadok óta emelnek ott, ahol valami miatt valódi torony nem épülhet. Volt, ahol egyszerűen nem jutott rá pénz – egyes helyeken nemhogy toronyra, de templomra sem futotta – máshol előírások tiltották a toronyépítést. Budapesten furcsa módon a 20. és 21. században terjedt el igazán. Hogy miért? Az ok mindenhol más, de mint az előző részekben láthattuk, a templomok története mindenütt más és más. Lássunk hát néhány példát a városi haranglábakra, ezúttal is a közelmúltban megjelent Templomséták Budapesten című könyvem nyomán.

A harangláb elsődleges funkciója az, hogy abban lakik a harang. A harang pedig fontosabb volt, mint maga az építmény, melynek egész szerkezetét az határozta meg, hogy megfelelő magasságban, az időjárás viszontagságaitól védett helyen, jól hallhatóan szólalhasson meg a hangszer. A huszadik századi nagyvárosokban azonban az ilyen kis építményeknek alig maradt gyakorlati jelentősége. Sokkal fontosabbá vált a szimbolikus jelentésük. Jelezték, hogy ez az épület nem egyszerű lakóház, hanem templom.

Gyakran ma sem a források hiánya, hanem az előírások miatt nem épül komolyabb torony. Évszázadokkal ezelőtt a protestánsokat sújtotta negatív diszkrimináció (tornya csak katolikus vagy ortodox templomnak lehetett), a kommunizmus idején pedig nem is lehetett új templomot építeni – templomtornyot pláne nem. Ezzel szemben ma a műemlék- és városképvédelem, vagy az építésügyi szabályozás akadályozza, hogy túl magasra törjenek a városi szövetbe ágyazott épületek – legtöbbször teljesen jogosan.

A városi haranglábaknak különleges szerep jutott azokon a helyeken, ahol a templomépületnek eredetileg más funkciója volt. Felhívták a figyelmet arra, hogy ez nem csak egy ház, ahol ideiglenesen miséznek vagy istentiszteletet tartanak, hanem valódi szakrális hely.

A legegyszerűbb módon ez az Oltáriszentség plébániatemplománál jelent meg, amelynek a bejáratát apró harang jelezte hosszú időn át a Vörösmarty utca 40. alatt. A kis előtető szinte cégérnél is alig volt több. A plébániát néhány éve megszüntették, a homlokzatfelújítás után a harangtornyocska is eltűnt. Bár kedves jelenség volt, az utcaképnek azért jót tett a változás.

Hasonlóképpen a bejárat elé, a járda fölé emeltek tornyocskát a reformátusok Törökőrön. Ez azonban egyrészt magasabb építmény, másrészt furcsa módon harang sincs benne. A Százados út 4. alatt működő templomot még az ötvenes években alakították ki egy istállóból. Az udvarra tornyot is építettek haranggal. Igaz, nem túl magasat, az utcáról nem is látszik, főleg, mióta egy hatalmas irodaház került a szomszédjába. Ezért is emeltek 2014-ben különös megoldással egy erdélyi hangulatú toronytetőt a bejárat elé, amelyen a templom előtt elhaladók keresztülsétálhatnak.

Józsefváros gazdag az ehhez hasonló megoldásokban. Szegény környék volt ez a huszadik század során, számos olyan temploma van, amely eredetileg másnak épült. A Tömő utcában egy szerelőműhelyt alakítottak át kápolnává 1950-ben. Ez ma a Béke királynéja plébániatemplom, melyet egyszerű, funkcionalista, fém harangláb jelez. Mára különös szimbólummá nemesült, hiszen azóta szinte minden épületet lebontottak körülötte. Panelházak, kórházak, majd a rendszerváltás után új társasházak épültek fel erre, így érdekes emléke maradt a „földszintes Józsefvárosnak".

A Kun utcában található a Szent Rita-plébániatemplom, mely eredetileg gumijavítóműhely volt. Harangja a téglakerítésen kapott helyet, így egyszerű, de igazi éke lett az épületnek. A Kálvária téren működő Jó pásztor kápolnát egy üzlethelyiségből és egy bérházudvar lefedésével alakították ki 1940-ben, bejáratát ma egy fém harangláb jelzi. Érdekes módon a posztmodern hatású, négy lábon álló szerkezet egyben toronyóra is – ezért is meglepő, hogy néhány éve egy információs pavilont állítottak mellé, amelynek a tetején szintén van óra.

Van, ahol a harangláb azonban túlmutat azon, hogy a harangot vagy akár az óraszerkezetet hordozza, és kap valamilyen többlettartalmat is. A Gellérthegy oldalában áll például az örmény katolikusok Fogolykiváltó Boldogasszony és Világosító Szent Gergely-temploma. Az erdélyi örmények a trianoni békediktátum után érkeztek nagyobb számban Budapestre, de csak 1973-ban tudtak saját templomot kialakítani ebben az Orlay utcai, későhistorizáló villában. A földszintet kibővítették, az új részbe került a szentély, a kerítés mellé pedig egy acélvázas haranglábat tervezett Azbej Sándor. Az acélszerkezet egyszerre bejárati kapu is, formájában pedig az örmény templomok ősi formáit idézi meg. Érdekessége, hogy a hetvenes években emelt építményben egy jóval öregebb, 1939-ben öntött harang lakik, az egyik legismertebb magyar harangöntő, Szlezák László műhelyéből.

Izgalmas és messzire vezető téma a modern építészet és a templomhasználók viszonya. Nem egyszer előfordul, hogy évekkel a templom felszentelése után próbálják valamilyen tradicionálisabb elemmel „otthonosabbá" tenni az épületet. Ennek egyik „legfájdalommentesebb" módja a harangláb. Ez különösen jól sikerült a Cimbalom utcai református templomnál, ahol a későmodernt posztmodern elemekkel vegyítő épület mellé a 2000-es években emeltek egy haranglábat fából. Ez azonban stílusában alkalmazkodik az épülethez: a hagyományos építésmód modern formákkal párosult. (Ugyanez már nem mondható el a később állított székelykapuról, bár az kedves, hogy azután a buszmegálló esőbeállóját is ehhez igazították.)

A békásmegyeri evangélikus templom mellett is teljesen természetes volt, hogy helyt kapott az 1928-ban alapított csillaghegyi gyülekezet haranglábja – azokra az időkre emlékeztetve, amikor még nem tarthatták ilyen szép környezetben az istentiszteleteket. A harangláb ebben az esetben már csak egy emlékmű. Máshol előfordul, hogy kifejezetten ezzel a céllal is készül. Ilyen például Petrika Kristóf és Rétháti László 2014-ben állított haranglábja a Döbrentei téren, mely az 1949-ben lerombolt Szent Demeter szerb ortodox templomnak állít emléket.

Azonban a kortárs haranglábakat sem mindig csak „szobornak" állítják. A budafok-felsővárosi Jézus Szíve-plébániatemplom – hasonlóan a cikkben bemutatott több társához – 1950-re készült el. Eredetileg egy nagyobb egyházi központ kultúrháza lett volna az épület, de az egyre feszültebbé váló légkörben inkább templomnak szentelték fel. A kilencvenes években bővítették az épületet, de ennél markánsabb változást jelentett az új harangláb, mely 2010-ben váltotta fel a régit. Erről az Építészfórum is részletesen beszámolt.

A káposztásmegyeri Szentháromság-plébániaközpontnak sem túl rég, 2016-ban épült meg a harangtornya, pedig az már Greskovics Klára és Becker Gábor eredeti tervein is szerepelt. Vagyis több mint húsz évet kellett várni rá, míg az 1995-ben felszentelt templom végül megkapta harangjait. Az új torony az erdélyi haranglábakat idézi, de a káposztásmegyeri lakótelep hangulatától nem idegen ez a forma. Elég csak a közeli óratoronyra gondolni, mely meglepő módon szintén pont úgy néz ki, mint egy erdélyi harangláb.

Zubreczki Dávid

 

Szerk.: Hulesch Máté