Mi sodortuk veszélybe? Díszes kandallójától is megfoszthatták Velence műemlékét
Tartogathat-e veszélyt az a gyakorlat, amely a pusztuló örökségeinkre kívánja felhívni a széles közönség figyelmét? A jelek szerint igen: Velence Hauszmann–Gschwindt-kastélyát nemrég megfoszthatták díszes kandallódíszeitől, ennek oka pedig a feltételezések szerint éppen az volt, hogy a kastély megmaradt míves részleteiről egyre több fotó keringett a világhálón.
Szinte már a műemléki kataszterkészítés egyik sajátos fajtája lett az a jelenség, amelyet a közösségi oldalak egyre specifikusabb és specifikusabb csoportjaiban látni. A tagok között szakemberek, laikusok, értő műemlékedvelők azonos lelkesedéssel igyekeznek minél több fotót, és akár légifelvételt készíteni a pusztuló örökségekről. Egyes épületek esetében olyan dokumentációs értékkel bíró fotókról van szó, amelyeket az illetékes állami szervezetek sem tudnak kapacitás híján megteremteni. A fotók sokszor olyan elhagyatott kastélyokban, kúriákban készülnek, melynek még nincs tulajdonosa, vagy ha van is, nem tudja önerőből biztosítani az ingatlan védhetőségét. A fotók sokszor magánterületen készülnek, vagy legalábbis olyan helyeken, ahol könnyű lehet bejutnia bárkinek. Így a képek sokszor tálcán kínálják fel az értékes részleteket az illetéktelen személyeknek, netán kereskedőknek, legyen szó korlátokról, faragványakról, stb. Számos csoportban éppen ezért nem kívánatos konkrétan megnevezni az architektúra nevét és helyét, de ezek a részletek aztán a kommentszekcióból előbb-utóbb úgyis kiderülnek, hacsak a képek már nem egyértelműsítették, hogy melyik objektumról van szó.
A problémát jól illusztrálja a tegnap napvilágot látott bejegyzés a Kastélyvédők nevezetű csoportban, ahol Velence Hauszmann–Gschwindt-kastélyát érhette minden jel szerint rablás, hacsak nem a tulajdonos szállíttatta el a szóban forgó részleteket. Az eredetileg Meszleny család által birtokolt kúriát a 20. század első negyedében Hauszmann Alajos alakította át, ráadásul saját maga szamára. Halála után a budafoki gyáriparos Gschwindt családnak adták el a kastélyt. Az épületet 1954-ben államosították, az1960-as évek óta pedig az ÉDOSZ üdülője volt. A kastély állapota napjainkra folyamatosan súlyosbodik, jelenleg egy befektetési és ingatlanhasznosító zrt. teljeskörű tulajdonában van az épület tavaly óta, így az épület védelme elsősorban e társaság felelőssége volna.
A közösségi oldalak műemlékekkel foglalkozó csoportjaiban hónapok óta kedvelt téma volt a kastély, több bejegyzés is látható volt belső, még megmaradt kincseiről, köztük a míves neobarokk-neorokokó jegyeket mutató, faborítású kandallójáról, amely bejárta a hálót. Az egyik tag újonnan dokumentálta a kastélyt, ahol az értékes részlet már nem volt látható, a bontás részleteit megítélve pedig minden bizonnyal nem szakember távolította el a faragványt. A rablás ténye mindazonáltal csupán feltételezés, amennyiben sikerül elérnünk a tulajdonost, talán ez a kérdés is tisztázódhat.
