Minimalista japán a Kazinczy utcában: Ramenka

Hangulatos, minimalista japán leves bár nyújt egy kis csendes megpihenést a bulinegyed harsogó pezsgésében. A Numbernow tervezte Ramenka az ételein kívül építészetében is egy még ismeretlen japán tradíciót hoz be Pest szívébe. Bán Dávid írása, Bujnovszky Tamás fotói.

A fővárosi Kazinczy utca egyre színesebb forgatagában egy visszafogott, letisztult világú, csendes kis hely várja a japán tésztalevesre éhes, a nyüzsgésből kicsit kilépni vágyó vendégeket. A hosszú évek óta itt élő fiatal kínai tulajdonos régi vágya volt egy japán típusú rámenező hely megnyitása, amire megfelelő, nem túl nagy, de az utcára nyitott üzlethelyiséget talált egy új építésű társasház földszintjén. Korábbi munkái alapján ismerte meg a Numbernow irodát, amit a már kibérelt helyiség belsőépítészeti tervezésével és berendezésével bízott meg.

A Numbernow építészei nagy szabadságot kaptak a levesező belső kialakításában, elképzelésük szerint a helyet a letisztultság, egyfajta japános visszafogottság szeretné jellemezni, amely egyben kontrasztot állítana az utca egyre vegyesebb, harsogó, túlgondolt építészeti terei mellett. A hely éppen a nyugodtságával, csendességével vonzaná be – és vonzza is – a vendéget. A tér kialakításához a tervezők gondosan áttanulmányozták a kortárs japán építészetet, a hagyományok mai megjelenését, illetve a hasonló típusú levesező helyek elrendezését, világát. Ezek precízen meg is jelennek az elkészült munkában, a Kazinczy utca közepén a betérő egy rövid időre valóban kiléphet a klasszicista városrészből.

Az üzlettér belső elrendezés jól követi a távol-keleti hagyományokra építő, világszerte hódító hasonló levesezők építészeti mintáját, hosszú asztaloknál egymás mellett ülnek a vendégek, illetve fontos szerepe van a konyhával szinte teljesen egybenyitott pultnak, ahol a szakács közvetlenül ki tudja adni az elkészült levest. A helyiség közepén végighúzódó, hosszanti, nagyon leegyszerűsített szerkezetű, de mintázatban, rétegekben gazdag nyersfa nagyasztalnál a vendégek egymással szemben ülhetnek. A vendégtérben a nyersfa és transzparens elemek dominálnak, egyik falon mindez egy nagy, de nem súlyos látszóbeton felületben végződik. A mellékhelyiséget tolóajtóval egyfajta rizsfal hatású, részben transzparens elem választja le az amúgy egyterű vendég- és konyhatértől. A konyhában a vendég szeme láttára zajlik az összes folyamat, a vendégtér színárnyalatai pedig akadály nélkül folytatódnak itt is, a fehér falakkal a gépészet szürke fémes világa folyik össze.

Noha a kivitelezés költségvetésének nagy részét a gépészet beruházások tették ki, így is nagyon szép, minimalista, finom részletekben gazdag, egyedileg bútorozott, nem a hivalkodásával feltűnő étterem született. Az élmény – természetesen a menün kívül – a belsőépítészeti részletekben rejlik, így akár a tömör, számtalan mintázatot magában rejtő,nyersfa ülőkék szélén fityegő, logóval megnyomott kis húzókáktól kezdve az ide készült egyedi étkészletig.

Bán Dávid