Moduláris pavilon - egy tapintható algoritmus
A Glóries Pavilon egy ideiglenes építészeti alkotás, egy bioklimatikus dóm, amely Barcelona átalakulóban lévő, keleti városközpontjában épült fel. Bükösdi György, Rodrigo Rubio és Daniel Ibanez épülete a parametrikus dizájn, az energiatakarékos tervezési megoldások és a helyi erőforrásokon alapuló CNC-technológiák közötti kapcsolatot vizsgálja.
Digitális előregyártás
A digitális technológiák elterjedésével az előregyártás fogalma átalakult. Nagymértékben megváltoztak az ipari termelés módszerei, és megváltozott a tervező, a nyersanyag és az előállítási folyamat közötti kapcsolat, kommunikáció is. Az intelligens technológiák megjelenése lehetővé tette az adatok továbbítását közvetlenül a CAD-szoftverekből a gyártást végző rendszerekbe. Ennek köszönhetően lényegesen csökkent a kivitelezés időtartama és jelentősen nőtt a hatékonyság. A folyamatosan fejlődő számítógépes alkalmazásokban szerzett szakértelem hidat hozott létre az építész képzelete és a vizióinak létrehozására alkalmas gépi eszközök között.
A parametrikus tervezési módszerek használata segítséget nyújt bonyolult és változó komponensekből álló építészeti objektumok viszonylag egyszerű kezelésére. Azok a matematikai algoritmusok, amelyek az összetett geometriai formákat rendszerbe foglalják, egy alkotói közösségen belül megoszthatóak, másolhatóak, reprodukálhatóak, egyszerű módszerekkel módosíthatóak, gyorsítva ezáltal a kommunikációs, előregyártási és kivitelezési folyamatokat.
A Glóries Pavilon 20 darab háromszög alakú modulból épül fel. Minden elem különböző, viszont ugyanazt a formai és szerkezeti logikát követi. Az épület egy algoritmus, amelynek programozása 2 hónapot vett igénybe, az előregyártási folyamat 5 napig tartott, az összeszerelés 8 órán át zajlott.
Energiatakarékosság
A dóm a környező klimatikus viszonyok kihasználására törekszik. A kezdeti geometria (szabályos ikozaéder) egy optimalizálási folyamat után nyerte el végső alakját. A cél egy olyan forma létrehozása volt, amely a nyári hónapokban a lehető legkisebb, a téli hónapokban a lehető legnagyobb felületen kap közvetlen napsugárzást. A külső héj ballonszerű kidudorodásai –hasonlóan a vitorlázásban használt geometriák működési elvéhez - a légmozgás sebességének gyorsítását (Bernoulli-törvény) segítik, és kereszthuzatot hoznak létre. A nyílások észak-déli tájolása az uralkodó szélirányt követi (hegyek-tenger), és alternatív szellőzési mintákat hoz létre (reggel-délután). A nagyjából 200 m2 -es fa anyagú pódium légtartálytént funkcionál, amelyből légmozgás hatására friss levegő áramlik a belső térbe.
„Km 0” építészet
A digitális gyártási technológiáknak megvan az az előnyük, hogy képesek áthidalni az anyag, a tervező és a felhasználó közötti esetleges szakadékot. A projekt immár az építészeti termék teljes életciklusának megtervezését jelenti. A terv maga a teljes folyamat az ötlet megszületésétől az elemek újrahasznosításáig.
Az épületben minden felhasznált anyag organikus eredetű (fa és vászon) és helyi forrásból származik. Az összeszerelési folyamat teljes egészében visszafordítható, a pavilon 1 nap alatt szétszedhető és minden eleme egyszerű eszközökkel újrahasznosítható.
A prototípus tervezése a SYNEXYS Csoport és a Fab-Lab hálózat globális szintű részvételével történt, és helyi szakértelemmel valósult meg. A kivitelezés támogatója az Institute for Advanced Architecture of Catalonia egyetem volt.
Bükösdi György
