MOME campus - az Építész stúdió megvételt nyert terve

Összhangra fókuszáló, pavilonjellegű telepítéssel és három új tömeggel rendelkező, pilléreken lebegő kubusok. Az Építész stúdió terve az egyetlen a MOME campus pályázatra beérkezett művek közül, mely értéknek tekinti és megőrzi a B épületet. Az egyetlen pályázat, mely számol a diákok bevonásával, és a kertet egy inspiráló térnek tekinti. 

A Bíráló Bizottság véleménye 

A terv minden döntésében végiggondolt koncepció, mely az öröklött fizikai és metafizikai értékek, és az új program összhangjának megteremtésére fókuszál. Összpontosít a tágabb környezeti-, építészeti-, és zöldterületi adottságokra, azok megóvására és új életre keltésére. Az egyetlen terv, mely értéknek tekinti és újragondolva megőrzi a B épületet. Önálló épületek együtteseként kialakított koncepció, pavilonjellegű telepítéssel, három új tömeggel. Az új épületek egyarcúak; a ligetes kertben pilléreken lebegő transzparens kubusok. Az épületek a környezet léptékéhez illő együttest-, épületpárokat alkotnak, ahol a megőrzött meglévő- és az új épületrészek arányosak.

Az egyetlen terv, melynél egyensúlyban van a campuson a múlt és a jelen, a tömör-, terepen álló és az átlátszó, lebegő. Rugalmasságra törekvő, tudja, hogy tökéletes megoldás nincs, mert a megoldandó problémák is mindig átmenetiek. A "legkisebb lábnyom" jegyében minimálisra szorított tömegekkel dolgozik. A kert a park fáival a gyalogos közlekedés, a közösségi élet, az alkotás és a pihenés tere. Az épületek térszín alatti összekapcsolásának területe szintén alacsony, így a park fáit kevéssé érinti. Beépítési paraméterei jók, nagy részük még a ma érvényes szabályozásnak is megfelel. Racionális, gazdaságos, rugalmas és jól ütemezhető.






Az új épületek hármasikrekként viselkednek. Kiugró födémekkel osztott többrétegű árnyékolt üveghomlokzatuk előtt növények felfuttatására szolgáló sodronyok feszülnek. E növényfal a környezetbe illesztés szép gondolata, ám ellentmondásban van az épületek lebegésével, mivel a növények nem tudnak a kertből indulva növekedni, így állandó és költséges gondozást igényelnek. Az egységes transzparens homlokzatok mögött a cellás irodáktól az egybefüggő közösségi tereken át a kétszintes auditóriumig az eltérő funkciók a belső világ másodlagos, izgalmas kivetüléseként jelennek meg. Az akadémiai A épületet megtisztítja az évtizedek rárakódott sarától és teljes egészében oktatásra használja. A megoldás egyszerű és jól használható, ám a szemináriumi termek összenyitása esetén aránytalan, hosszú terek keletkeznek.





Az eredeti épület fő szerkezeteit megtartva a középfolyosókat és aulákat közösségi terekké változtatja. A bejárat grandiózus lépcsősorát lazábban kialakított, akár kedélyes üldögélést is lehetővé tevő feljáróval oldja. Sajátos helyzet, hogy a rektori, kancellári, gazdasági részleg plusz alapterületét a tervező önmagában álló, az A-hoz nem kapcsolódó, szintén lábakon álló ötemeletes épületben helyezi el a campus északi részén. Az új szárny helye és tömege nagyban hozzájárul, hogy a Gondűző , ill. az előtte fekvő terület szervesen bekapcsolódhasson a campus életébe. Így az nem egy mögöttes, hanem egy köztes térre nyílik. Ez az elhelyezés azonban elefántcsonttorony hatását kelti és túlzottan elszakítja az egyetem vezetését. A fő megérkezési pontban kapott helyet a MOME Szíve és a Tudásközpont, melyek így jól kapcsolódnak a külvilághoz.

A főbejárat a MOME Szívébe nyílik az utcaszintről. A Tudásközpont felemelésével izgalmas, nagyvonalú ugyanakkor emberi léptékű helyzet jön létre. A terepszint alatti amorf, áttört terek bevilágítását a terepszint felhasításával oldja meg. A könyvtár és a többcélú auditórium bejárathoz viszonyított helyzete jó, és a tudásközpont alá féloldalra húzott konyha és kantin elhelyezésével is csak egyet lehet érteni (szellőzés felvezetése stb...). Ugyanakkor a könyvtár és raktárának kapcsolata kidolgozatlan.






A Tudásközpont az egész campus feje. A funkciók elrendezése lentről fölfelé a publikusabbaktól az elmélyültebb használat irányába történik. Folyosó bővületekkel és egybenyitott kétszintes terekkel igyekszik lazítani az itt túlzottan is feszes szerkesztésen. A B épület megtartásával és újragondolásával az új építés mértéke nem nyomja el a Farkasdy-féle kompozíciót. Alaprajzának kitisztításával, megnyitásokkal műtermekként jól használható, egybenyitott szintek keletkeztek. A kívánt plusz funkciókat - projekttermeket - szintenként híddal lazán kapcsolt, lábakra állított új bővítésben helyezi el. Az így kibővült B szárny a terepszint alatt, közösségi funkciókat is felfűzve kapcsolódik az A épület alagsorához. A tájépítészeti koncepció az építészeti alapgondolatot szolgálja; az épületek csak megérkező és közlekedő terekkel kapcsolódnak a terephez, fedett-nyitott tereket teremtve, ugyanakkor megőrizve a kerti felszínt.

Az egyetlen pályázat, mely számol a diákok bevonásával, és a kertet olyan inspiráló térnek tekinti, amelyet szellemi atmoszféra határoz meg. A belsőépítészeti megoldásoknál is bevonni kívánja a diákokat; a Műhelyházban, mint potenciális kivitelezési háttérbázisban gondolkodik az egyedi iparművészeti megoldások megvalósításakor.






A printelt üvegfelületek, az üvegrétegek közé épített árnyékoló lamellák látványelemek, egyben a transzparenciát szabályozó megoldások is. A B épület megtartása az építőanyagok fenntarthatósága szempontjából előremutató elképzelés. Ezzel a terv egészére nézve az építőanyagok környezetterhelése alacsonyabb a pályaművek átlagánál Megjegyzendő pozitívum, hogy nagyon magas színvonalú, eredeti és informatív a tervlap-tablók magyarázó grafikai rendszere. A tervező teremtő erővel tudott közelíteni a feladathoz. Tervével igazolta, hogy a program teljesíthető volt erőszakos léptékváltás nélkül is! A koncepció számos eredeti javaslata, felvetése a tervező erőteljes elkötelezettségéről, mély empátiájáról és jó helyzetfelismerő képességéről árulkodik.

A Bíráló Bizottság a pályaművet megvételben részesítette.  


Bíráló Bizottság