Mozdítható tömegek - BCE kollégium és professzori vendéglakások

A pályamű leghangsúlyosabb törekvése a tömegképzés. Török Szabolcs Bence DLA és Monory Rebeka kísérletet tesznek a zártsorú utcakép fellazítására, oldására, azáltal, hogy térben kimozdítják az épülettömegeket. A T1 STUDIO tervét a Bíráló Bizottság a benne megfogalmazott építészeti gondolatokért rangsorolás nélküli III. díjban részesítette.

Telepítés - Adottságok, előzmények

A tervezési területet körbevevő, az egykori közraktárak szomszédságában álló telektömbök egységesnek mondható beépítésükkel és karakterükkel jól prezentálják Belső-Ferencváros XIX. század második felében kialakult belvárosi szövetét. Ezt az egységes - többnyire zártudvaros beépítéssel épült - tömbstruktúra itt ott felszakad, köszönhetően egyrészt a környező utcákban megfigyelhető felnyíló-, és átmenő udvaros beépítések szándékainak, valamint a lakóövezet hangsúlyú szövetbe hangsúlyos elemként belekerülő közösségi (és ipari) épületek szokásostól eltérő telepítési és tömegképzési koncepciójának. Példaként gondolhatunk itt a BCE új oktatási épületének bejárati zónájára, a Kinizsi utca elején álló kollégiumok különféle koncepció szerinti telepítésére vagy éppen merész példaként a Léstyán Ernő által tervezett Trafóház épületére.

A jelenleg foghíj építési telken a 1990-es évek végéig állt egy F+1 magas klasszicista/eklektikus lakóház ("egykor állítólag gazdag bél-nagykereskedő háza volt"), melyet igen rossz állapota miatt bontottak le, tetővonala ma is látszik a szomszédos tűzfalakon. A tervezéssel érintett Czuczor utca karakterét erősen meghatározza a magassági értelemben vett léptékváltás a Duna irányában, mely a szabályozási környezet előírásai és a megmaradó épületekhez való illeszkedés miatt is jelentős kötöttséget jelent. Az építési telekre néző tűzfalak méretükben és vonalvezetésükben is meglehetősen változó, összetett világot alkotnak, ezzel a meghatározó adottságként jelennek meg. A Czuczor utca északi oldalát az egyetem többfunkciós új oktatási és iroda épületének homlokzata uralja. Funkcionális lehetőség, hogy a tervezési területtel szemben található az oktatási épület vendéglátó egysége, melyen keresztül az intézmény oktatási funkciói is közvetlenül elérhetőek.

A telepítés szempontrendszere

A javasolt beépítés a tervezési feladat több kihívását igyekszik párhuzamosan kezelni. A tervezés során elhelyezett tömegek egyfajta folytatásai a meglévő tömegstruktúrának és a szomszédos tűzfalaknak. A tervezett komplexum téri világa és kompozíciós rendje a két nagyon különböző magasságú beépítés egymáshoz feszüléséből alakul ki olyan módon, hogy közben a kapcsolódó épületszélek, zavaró tűzfalak "elvarrása" is megtörténik. A beépítés emellett a kapcsolódó külső terek továbbvezetésével jön létre, mely által telkeken átnyúló egybefüggő térrendszer alakul ki. Ez egy zárt udvaros beépítésnél sokkal "levegősebb", egy teljesen felnyitott elhelyezésnél védettebb téri világot eredményez.

A telepítés a két eltérő magasságú tömegnek és az ezeket összekötő híd-elem kompozíciójának köszönhetően az utca felől érzetre zárt beépítést ad, ugyanakkor a tömegképzésből adódóan az épület meg is nyílik ebben az irányban. Ez a feltárás amellett, hogy kezeli az utcakép magassági egyenlőtlenségét, egyben átértelmezi a tömb belső udvarát is, mely a korábban említett közösségi épületek megnyitásaihoz hasonlóan sok lehetőséget rejt magában. Amellett, hogy szükséges kapuszerű zárás és a privát szféra biztosítása megtörténik, a telepítésből adódó megnyitások, átlátások a belső tereket is városi tér szintjére emelik. A többszintes belső udvarterek a kollégiumi funkciót gazdagítják, hiszen ezek a privát tér/intim kert funkciók mellett egyszerre a közösség fogadó-, gyűjtő- és élményterévé is válnak.

A beépítés effajta megnyitása mind a természetes megvilágítás, mind a közérzet/térarány, mind szellőzés kérdéseit hatékonyan kezeli. Az épületben elhelyezett kollégiumi szobák természetes fénnyel jól ellátott helyiségek, megfelelő kilátási "távlattal" kialakíthatóak, a kissé zártabb legalsó két szint terei intenzív zöld növényzetre néznek. A tervezett beépítés tájolás és benapozottsága a kollégium funkciónak megfelelő, az adottságokat figyelembe véve ideálisnak mondható.

Tömegképzés

Az épület tömegképzésében és belső szerkesztettségében a funkcionalitás, a gazdaságosság és az ergonómia a meghatározó tényező. A tömegek építészeti formálására a hagyományos budapesti arányok és kapcsolódási pontok keresése a jellemző. A terv ezért a két eltérő méretű tömeg és az ezeket összekötő hídelem formálásában és eszközrendszerében visszafogott, illeszkedő karakterű.

A kompozíció lényege elsősorban a kétféle méretű tömeg arányában és viszonyából adódó játékosságban rejlik, valamint abban, hogy az épületet meghatározó közösségi funkciók, (pl. fogadótér recepció, multifunkciós terem, tetőteraszok, közösségi, tanuló, sport és rekreációs terek) a téri kompozícióban kellő hangsúlyt és szerepet kapjanak. Ennek következtében a földszinti egységek szerkesztettsége és hangsúlyos megnyitása, az emeleti csoportos tanulószoba homlokzati kitekintő ablaka, a közösségi terek központi pozíciója, vagy éppen a két tetőterasz a Czuczor utcát és a budapesti tetőket "domináló" elhelyezése mind-mind hangsúlyos elemei az épület tömegképzésének. E közösségi fókuszpontok az épületet annak szándékolt visszafogottsága ellenére dinamikus, fiatalos karakterrel kortárs tartalommal töltik meg. Mindezt úgy teszik, hogy a tervezett kollégium emellett biztosítja a pihenés és elvonulás szükséges feltételeit.

A ház tömegformálásában nagy szerepet tölt be az épület homlokzati megnyitásának kezelése. A nyílásképzés lyukarchitektúra-rendszere a környező építészeti karakter világába illeszkedik azzal a kiegészítéssel, hogy nem csak a architektúra arányrendszere, hanem a megnyitás irányai is segítenek értelmezni a telepítési és használati szempontokat. Az épületrészek hagyományos hosszoldalai nyitott, végfalai inkább zárt megformálásúak. Ez a karakter a zavaró átlátások hatékony kezelése mellett az épület tömegei által közrefogott belső térnek is izgalmas térértelmezési lehetőségeket biztosít.

Anyaghasználat

Az épület anyaghasználatára a tartós időtálló anyagok használata a jellemző friss tálalásban. Az épület homlokzati burkolására a kisméretű tégla és a műkő/látszóbeton felületek játéka a jellemző. Ezen anyagok alkalmazása egyszerre indokolható az építészeti környezet illeszkedő anyaghasználatával, a tégla felületek otthonosságot sugárzó szerepével és hagyományos, meghitt, otthonosságot sugárzó karakterével, de ugyanúgy rokon a Budapesti Corvinus Egyetem identitását meghatározó épületeinek analóg anyaghasználatával (Fővám téri központi épület, Sóház stb.). Mind a tégla burkolat mind a látszóbeton/műkő burkolat alkalmazása több szerephez köthető, mely az épület megjelenését egyszerre hagyományos és egyszerre kortárs, modern köntösbe öltözteti. A kisebb épülettömeg ferde síkjain (tetején) alkalmazott tégla burkolat az épülettömeg egységes kezelését és a tető 5. homlokzat szerepének betöltését szolgálja, hisz ez a felület mind a kollégium másik szárnyából mind a szemközti oktatási tömb ablakaiból nézve kvázi "homlokzatként" jelenik meg.

A homlokzaton alkalmazott áttört öntött beton és hézagosan rakott tégla felületek az utca és a belső tér kapcsolatának impresszív kezelésében, az utcai belátás mérséklésében, ugyanakkor a természetes megnyitásban játszanak szerepet. Az áttört felületek formaképzése információs és szimbolikus töltetet is hordozhat. Az épület utcai homlokzatán visszafogottan megidézésre került a korábban itt állt, elbontott épület, a téglaosztás átfordítása jelöli ki a klasszicista/eklektikus bérház egykori párkánymagasságát. Az épület általános szinti nyílászárói javaslat szerint korszerű festett fa kialakításúak, ezt a földszinten nagyméretű fémkeretes vagy keret nélküli portálüvegek egészítenek ki. A teraszajtók előtti üvegkorlát készül festett fogódzóval. A beltéri anyaghasználatra a tartósság, gazdaságosság, az otthonosság és az egységesség a meghatározó szempontok: Ezért a bútorok világát a fa/rétegelt lemez anyagok és meleg hatású/fiatalos színek használata dominálja.

Török Szabolcs Bence DLA

Bíráló Bizottság értékelése

A pályamű leghangsúlyosabb törekvése a tömegképzés. Azon kevés tervek egyike, amelyek kísérletet tesznek a zártsorú utcakép fellazítására, oldására, térben kimozdítva az épülettömegeket. A pályázók érzékenyen reagálnak a két szomszédos lakóépület különböző magasságú tömegeire, mintegy azok folytatásaként két - egy alacsonyabb (szoborszerű) és egy magas (L-alakú, keretező)- elemet terveztek, és két elemet a nagymértékben megnyitott földszint felett „teraszpánttal” fogták össze. Az alacsonyabb - 3 emeletes, beépített magastetős - épület szigorúan illeszkedik a szomszédos, 2 emeletes lakóépület magasságához és tetőhajlásához, míg a magasabb, „L” alakú szárny a telek túlsó aldalán álló 5 emeletes ház magasságát veszi fel a csatlakozó tetősíkokkal együtt emelkedve a hátsó telekhatáron már a takart oldalsó tűzfallal azonos méretben jelenik meg. Az utóbbi épület - az utcai homlokzat emeleti szintjének részleges megnyitása ellenére - véghomlokzatával jelenik meg az utcaképben, ami a koncepció erejét némileg csökkenti. Az utca térstruktúrájában egyfajta mélységi rétegződést reprezentálva álló épület között, szinte a közterület és a szomszédos lakóudvar folytatásaként egy belső udvar keletkezik, amely által a földszinti közösségi helyiségek és a kollégiumi szobaegységek egy része védettebb, ugyanakkor levegősebb szituációba kerül, mondhatni: az utca köztere egy intimebb privát térrel egészül ki. Az önálló telepítésből következően a közösségi és kiszolgáló funkciók megosztva kerülnek a két épületbe, és mivel az épületszárnyak közötti zárt átjárás nem, illetve csak a parkoló-szinten biztosított, a mindennapi biztonságos használat csak kompromisszumosorlátozottan és a komfort részleges feladásával oldható meg. A kollégiumi szobák elrendezése és kialakítása korrekt, a professzori apartmanok a kisebb épület tetőterében kaptak helyet. A műszaki leírásban részletezett gépészeti elképzelések a funkcionalitásnak és az általános műszaki elvárásoknak megfelelnek. Az épületgépész leírás korrekt, gyakorlatias, a fenntarthatósági, ökológikus szempontokat keretnek kezelő megoldásokat mutat be, konkrét műszaki tartalmak megjelölésével (hőszivattyúk, hővisszanyerős szellőző berendezések, napkollektor).

A tömegformáláson túlmenően a pályázók nagy figyelmet fordítottak a homlokzatfelületek idézetszerű anyaghasználatára (tégla és műkő), továbbá a homlokzat-nyílások kezelésére, melyekkel értelmezni is kívánták a mögöttes funkciókat. AZ összességében érzékeny terv fibájául róható fel, hogy az „L” alakú szárny magas tűzfalával eléépíti a hátsó tömbbelső lakóudvarait. A tervet a bírálóbizottság- a benne megfogalmazott építészeti gondolatokért- rangsorolás nélküli 1.000.000.- Ft. összegű III. díjban részesítette.