Múlt és jövő – Biogázfeldolgozó és látogatóközpont

A terv célja a Budapest X. kerületében elhelyezkedő, egykori Magnezitipari Művek agyagbányájának területén felhalmozott nagy mennyiségű hulladékból származó biogáz környezettudatos módon történő hasznosítása. A projekt fő részeként biogáz feldolgozó és hozzá tartozó növényház, közösségi tér készül. Kazi Zsolt diplomamunkája.

A helyszín

A tervezési helyszín Budapest X. kerülete. A Duna egykori árterületeként
feltöltődött, nagyrészt szőlőtermelésre hasznosított dombokat nagy
mennyiségű és jól bányászható agyag alkotja, melyet a XVIII. századtól kezdve hasznosítottak. Jelentős kerámiaipar alakult ki, a terület fénykorában évenként több millió darabos termelés zajlott.
Ennek a kiterjedt hálózatnak a részét képezte a Magnezitipar Rt., melynek egykori bányaterülete a közvetlen tervezési helyszín.

A gyár lassankénti megszűnésével a bányaterületet 1955-től az évtizedek során fokozatosan 2-2,5 millió m3 mennyiségű kommunális és építési hulladékkal töltötték fel. Mai állapotában kihalt füves területként mutatkozik, azonban a hely gyomrában ott nyugvó óriási mennyiségű hulladékból kihasználatlan biogáz származik. A több, mint 20 hektáros terület évtizedek óta rekultivációra vár.

Koncepció

A terv a teljes életciklusban történő környezettudatos rekultivációra épül, a lehető legnagyobb mértékig önellátó épületekkel. A gondolat szerint a terület képes a meglévő parkhálózat részévé válni a sűrű beépítésű városon belül zöld szigeteket teremtve. A terv — szem előtt tartva a megvalósulás fokozatosságát —  három képzeletbeli gyűrű mentén szerveződik.

A kérdés, hogy miért érdemes foglalkozni a területtel? A belső gyűrű a park központi eleme, azaz a biogázfeldolgozó a hozzá kapcsolt növényház-közösségi térrel. A terület egy 20 éves ciklusgörbe felső szakaszán jár, így körülbelül 85 százalékos hatásfokkal termelhető ki a biogáz. Ez évenként nagyjából 4500 MWh villamos energiát jelent, ami ellátja a park épületeit, valamint a környező háztartásokba visszatáplálva megközelítőleg 2200 háztartás teljes éves villamos energia igényét fedezi.

A terv fontos része a keletkező hőenergia hasznosítása is: ez téli időszakban a feldolgozóhoz kapcsolt növényházat fűti, ahol a park beültetésére és eladásra szánt növények lesznek termelve. Nyári időszakban a környező lakó és ipari beépítések használati melegvíz igényét segíti, évenként 16,2 millió MJ energiával. A becsült éves megtérülés 300 millió Ft.

A teljes életciklust vizsgálva 25 éves időtartamban hasznosítható a gáz, ezután az épület képes átállni a kiépített szívókutakba telepített geotermikus energiakinyerésre. A területen 3000 m2 napelemet helyeznek el, az épületek mindegyikében aktív, ózonnal történő eső és szürkevíz kezelés zajlik.

A közbenső gyűrűbe a parkhasználatot segítő fedett nyitott pavilonok kerülnek. A külső gyűrűbe a park peremein meghatározott funkciójú kiszolgáló épületek készülnek, a bevezető irányokra illesztve. Pufferzónaként a terület szélein intenzívebb zöldesítés történik, a faiskolával együtt több mint 2500 új fa lesz telepítve.

Az épület tömegformálása, térszervezése

Az épület egy három sávra osztott 30x30 méteres raszterbe van illesztve. A tömeg meglévő domborzatba helyezésével energetikailag kedvezőbb, építészetileg a környezetbe illeszkedőbb, finomabb viszonyulást kapunk.  Az egyes szintek eltolásával a terepre fekvő lépcsős forma alakul ki, melynek déli irányba történő megnyitása lehetővé teszi a növények és belső terek számára szükséges fény bejutását. A shed-tető szerű felnyitás a külső tér és az ég felé nyitja a belső tereket, egyben reagál az erős ipari múltra.

Alaprajzilag az elsődleges és másodlagos terek hosszanti irányban elkülönülnek egymástól, a fő funkció terei a déli irányú megnyitásra szervezettek, a kiszolgáló funkciók a belső zártabb vonal mentén sorolva biztosítottak. A két zóna között kétoldalra működő szekrényezés és gépészeti sáv kapott helyet.

A park fokozatos zöldesítésében lényeges szerepet játszik az épületen belüli növénytermesztés, mely biztosítja a magasabb igényekkel bíró növények előnevelését; emellett a telepített faiskolával párhuzamban–egyfajta kertészetként–eladásra kínálható növények nevelése zajlik.

A mobil növénytárolók áthelyezésével szintenként több, mint 220 m2-es közösségi tér jön létre, mely alkalmas előadások, kihelyezett tanórák, kiállítások, kisebb rendezvények lebonyolítására. Ez a felső szinten látványgépészettel egészül ki, ahol nyomonkövethető az energiatermelési folyamat.

Az épület önellátó–energiaszükségletét a feldolgozó biztosítja. A teljes életciklust vizsgálva 25 éves időtartamban hasznosítható a gáz, a kimerülést követően a kiépített méretezett szívókutakba hővisszanyerős rendszer telepíthető, amely a geotermikus energiát hasznosítja,
továbbá a meglévő közműbetáp vezetékei is rendelkezésre állnak.

Tömegformálásából adódóan az épület gravitációs módon átszellőztethető, a funkció megkívánta gépi rásegítés a talajban bevezetett–természetes úton előhűtött–levegővel zajlik. A belső vízelvezetés elősegíti az épületben működő aktív vízgyűjtést.

Anyaghasználat

Az épület masszívabb kőszerű tálcák és azokból kristály szerűen kinövő transzparens tetők váltakozásával játszik. Külső és belső felületeit látszóbeton alkotja. A fő terek lefedése sűrűn elhelyezett filigrán rácsostartó szerkezettel történik, többcellás polikarbonát burkolattal. Ez az ipari múlt és a jelen igényei közötti kölcsönhatás és együttműködés szimbóluma, egyben képes kiszolgálni a funkcióból adódó szerkezeti, energetikai elvárásokat.

Kazi Zsolt

Szerk.: PV